2018. jan. 23.

10.Rész - Álarcot fel


– Taehyung –

   A telefonom ötödik bosszantó ébresztési kísérletére, ingerülten nyúlok a készülékhez, s a legnagyobb örömmel vágom a falhoz. Hallom, ahogy a csapódásnak köszönhetően darabjaira hullik, de még csak bűntudatot sem érzek, bármelyik percben vehetek egy újat, ha éppen szükségem lenne rá. Csakhogy azt a nyomorult telefont semmire sem használom. Időnként Jimin szokott hívni rajta, ha Hoseokkal úgy döntenek, hogy be akarnak baszni, és bennem keresik a harmadik cinkos társat. Olykor az apám is keres, hogy megbizonyosodjon arról, még élek, és minden a tervei szerint halad. És ezzel be is zárul a sivár lista.
   Sötét van a szobában, már napok óta nem volt elhúzva a sötétítő, de a kelletlenül betörő, vékony fénysugarakból tudom, hogy odakint már süt a nap. Nincsen túl sok életkedvem, s ezt tovább tetézve jut eszembe, hogy a hétvégémet arra az összerázónak nevezett baromságra kell pazarolnom.
Ki-bebaszott kurva élet – mormolom a földre rúgva a takarómat. Még fekszem pár percig a csupasz matracon, de a rajtam levő egy szál boxeralsó nem tartja túl jól a meleget, így hamar fázni kezdek. Végül a nappali-konyha kombóból kiszűrődő kaja illat késztet mozdulásra.
   Velem ellenben SeokJinnek minden reggel van ereje harminc perccel korábban kelni és reggelit készíteni. Mint valami kényszeredett háziasszony. És ha felveszi a rózsaszín kötényét, amit két éve, karácsonyra kapott tőlem poénból, olyan mint egy reklámból szalasztott, teleshop-os elárusító segéd.
   Magamravéve valami ősrégi, kinyúlt pólót vánszorgok ki a szobámból, ám a hírtelen rámtörő fényáradat arra késztet hogy a karommal takarjam magam, amíg a szemem hozzászokik a viszonyokhoz, és nem ég ki. Nem tudom mi fényesebb, a nap vagy SeokJin letörölhetetlen mosolya.
Hogy tudsz ilyenkor pörögni? Lődd le magad – vetem magam a kisasztal melletti, legközelebbi székre. Az arcomat a tenyerembe temetve próbálok még két percnyi szundítást nyerni, de emellett a dúdolgató alak mellett, szinte lehetetlen.
Neked is jó reggelt, Taehyung – helyez elém pár általa készített, még meleg gofrit, kevés lekvárral és tejjel.
Mit ünneplünk? – kérdezem a nem megszokott reggelit látva. Máskor lehajít elém egy pirítóst meg valami tojásmaradékot, most meg úgy viselkedik mint egy könyhatündér.
Gondoltam kezdjük jól a napot – foglal helyet mellettem a saját porciójával.
Annak már mindegy – pakolok a számba egy adagot a gofriból. Túl sok benne a cukor, de nem szólok. Legalább foglalkozik velem, és nem hagy egész nap a saját szobámban rohadni.
Jól vagy? – pillant rám fűrkésző tekintettel. Mi ez az indokolatlan kétely a szemében?
Ja, minden fasza – veszem a kezembe a tejet, s hosszas megfontolás után, belekortyolok. Nem szeretem a tejet, most valahogy mégis jól esik. A nap első pozitív érzetét egy olyan dologban lelem, amit nem is szeretek. Vicces.
Ugye tudod hogy...?
Összerázó, ja, vágom. Hányra kellene készen lennem? – dőlök neki a falnak, meglepetten nyugtázva, hogy csupán pár falatot hagytam hátra. Nem is tudom mikor ettem utoljára ennyit reggelire.
Hétre – mutat a falon csüngő, idétlen órára. Fél nyolc múlt. Vállrántással reagálok. Valahogy nem tud érdekelni, hogy lent már minden gyökér ránk vár. Úgyis az apám állja ezt az alkoholmérgezésről szóló utat.
Jin a telepakolt konyhapultig sétál, és vizet tölt egy pohárba. Csodálkozom, hogy mégis mi tartja össze azt a sok hasztalan dolgot a pulton; már egy ideje a közelébe sem merek menni, nehogy a legkisebb szellőtől elinduljon a lavina. Az szent, hogy én semmit sem pakolnék vissza, az egész menne a kukába.
   Úgy tesz, mintha nem tudnám, mit csinál, pedig tisztán lehet hallani, ahogy a kis bogyók kipattannak a csomagolásból, egymás után, legalább öt. Vagy hat... tudom is én. Nem számolom, csak egymás után nyelem le őket, aztán megyek a dolgomra.
Muszáj?– kérdezem, amint elém pakolja a gyógyszereket.
Igen – ül vissza a helyére, karba tett kézzel, felém hajolva. Mintha egyedül nem tudnék bevenni pár tablettát. Szinte rám parancsol a tekintetével.
Nem lehetne, hogy csak ma kihagyjam? – próbálkozok újra. Minden áldott reggel eljátsszuk ezt.
Nem. És ha sokáig húzod az agyamat, a saját kezemmel nyomom le a torkodon az összeset.
Utállak – sóhajtok fel, majd a markomba kapva a bogyókat, egyetlen nagy korty vízzel nyelem le az összeset. Olyan könnyedén megy végbe a folyamat, mint egyfajta berögződés.
Szuper. Gratulálok. Máris elkezdheted a napodat, mondjuk egy tusolással – mosolyog rám. Talán ő az egyetlen személy, akinek nincsen semmilyen hátsó szándék a kedvessége mögött. Istenem, de szerencsétlen... egy ilyen havert kifogni mint én...
Köszi, anyuci – állok fel, a szobám felé véve az irányt. Gúnyos kacsintást vetek rá a küszöbön állva.
Látom máris előjött a humorod.
Lehet, hogy mégsem lesz annyira szar ez a nap, mint ahogy gondoltam – hunyom le egy pillanatra a szemem, eltöprengve azon, hogy ezzel most tulajdonképpen kit is próbálok nyugtatni, ezt a tökkelütöttet, vagy önmagamat. Túl sok a kérdés, már ilyen korán érzem, hogy az agyam leterhelődik.
Este buli? – térít észhez.
Ja.
Akkor siess, mert nincsen kedvem mások panaszát hallgatni a késés miatt.

A kezembe akadó első ruhákat hajítom bele a hátizsákomba, majd olyan fontosabb dolgok pakolásával folytatom, mint a parfüm, hajlakk, kiosztandó tangák és gumi. Mi a...? Meg vagyok győződve, hogy a múltkor még négy volt itt. Talán Jin, vagy valamelyik faszfej nyúlta le, vagy én magam használtam el, önkívületi állapotban. Egyre gyakrabban lepődök meg a saját viselkedésemen, és mintha egy-egy jelentéktelen jelenet ki is esne. Asszem utolért a demencia, vagy nem tudom, de valamit sürgősen kezdenem kellene a helyzettel. Mondjuk első lépésként elhúzni ezt az otromba függönyt, hogy leheletnyi nap is érjen. Úgy élek ebben a szobában, mint valami vámpír.
   Átvergődve a magam után hagyott felforduláson térek be a fürdőbe, és a zuhany alá mászva, forró vizet engedek magamra. Éget, de most erre van szükségem, hogy a bódulat kiszálljon belőlem, és amikor kilépek ennek a retkes épületnek az udvarára, ne élőhalottnak, hanem a szokásos Taehyungnak tűnjek.
   Kilépve a hideg csempére, a kezemet elhúzom a bepárásodott tükrön, s a keletkező résen nézek szembe a kifejezéstelen képemmel. Ritka ronda vagyok ma.
   Végül félig összeszedve a testem és lelkem széthullott darabjait, teljes harci felszerelésben ballagok SeokJin folyosóra tartó alakja után. Hangos csapódással csukódik mögöttem a bejárati ajtó, és már oda sem figyelve, reflexszerűen fordítom el a zárban a kulcsot. Jin mond egy sort arról, hogy előbb el kell látogatnunk a rektorhoz, hogy a pofavizit után aláírja a papírt és áldását adja a kocsmatúránkra.
   Útközben Jin húga is ránk akaszkodik, mintha kettőnk pofája nem lenne elég a dirinek. Feltűnően kelleti magát előttem, én meg szégyentelenül bámulom egy ideig, aztán kezd elegem lenni belőle. Ki nem állhatom a hozzá hasonló agyatlan lényeket, akik csupán az önmutogatásra képesek. Az tény hogy csinos, de az irritáló nyávogásával és oktalan megnyilvánulásaival folyton elrontja a képet. Ráadásul már az ősidők óta ismerem, szinte a saját ostoba húgomként tekintek rá, ezért nem lenne képem egyetlen ujjal is hozzányúlni. Kettőjük közül minden bizonnyal SeokJin örökölte az eszet, Mimi meg csak két mellet meg egy diónyi agyat kapott a fennvalótól.
Késtetek – fogad minket a rektor, az íróasztalára könyökölve.
Elnézést, de közbejött pár dolog, amit indulás előtt el kellett intéznem – vállalja magára Jin a dolgot. Tőle nem is számítottam másra. Pont az ilyen húzásai miatt fogja egyszer nagyon megjárni. Nem lehet folyton ennyire jó... Nekem pedig, el kellene kezdenem felelősséget vállalni a tetteimért.
   Egy rövid bájcsevejt követően  aláfirkantja a papírt, mi meg húzunk is a bánatba... akarom mondani a buszhoz, hogy végre kezdetét vegye az út, én meg mocskosra tudjam inni magam.
A kijárat előtt SeokJin megtorpan. Végignéz rajtam, megpróbálja megállapítani, hogy most éppen milyen szarság zajlik a fejemben, aztán megütögeti a hátamat.
Mosolyogj. Emberek közé megyünk – utasít. Megjátszott vigyort erőltetek az arcomra. A srác elismerően biccent rám, majd kitárja előttünk az ajtót.
Álarcot fel, indulás a majmok közé.

Minden idegesítő szempár ránk szegeződik, ahogy végigsétálunk a kampuszon, mintha valami cirkuszi látványosságok lennénk. Elrejtem a frusztrációmat, és felvéve egy menő pózt vonulok a Seok testvérek árnyékában. Annyi az ismeretlen arc, hogy azt sem tudom, merre nézzek, így a tekintetemet a földre szegezem. Vajon hányan ismerhetik a nevem? A pillantásokból ítélve elég sokan. Én meg jó, ha a tegnap rajtam dolgozó, elsős csaj nevét megjegyeztem. Jó ég, hogy fogom így kiosztani a tangákat... A szemem megakad egy ismerős ábrázatban, és bár eltelik néhány perc, mire sikerül az arcot egy névvel párosítanom, végül rájövök, hogy a Park lány is ott várakozik a tömegben. Egy apró vigyor kúszik fel az arcomra, amint beugrik, hogy még a hét elején egy szerencsés véletlenből adódóan sikerült elterjesztenem róla, hogy fizetségért cserébe autókat mos. Esküszöm, nem akartam elmondani a srácoknak, csak úgy kicsúszott a számon, másnapra meg annak a pletykás Hoseoknak hála már mindenki tudott róla.
   A két jómadár, Jimin és Hoseok szempárjában találok végül némi megnyugvásra. Hát itt vannak ezek a semmirekellők is. Együtt a banda, baj már nem történhet. Vagy mégis? SeokJin szokásosan előre üdvözli őket. Mimi valahol félúton leszakadt rólunk, a csitri barátnői mellé, ezért fellélegezve, én is lepacsizok a srácokkal.
Gondolom nem SeokJin miatt késtetek – indul meg Jimin a busz éppen kinyíló ajtaja felé.
Dög voltam felkelni – mondom, kielőzve a fiú esetlen alakját. Én gyógyszerezem magam, mégis ő a bénább. Nem hiába... nem lehet mindenki akkora istencsászár, mint én. Heh. Ezt viccnek szántam.
   Mintha ezek a buszok egyre kisebbek lennének, vagy csak én nőttem meg hirtelen, képtelen vagyok egy kényelmes pozíciót találni, amiben sikerülne legalább tíz percet szundítanom, ezért fülessel a fülemben, zenét hallgatva ülöm végig a három órás utat.

Egy szétesőfélben levő kempingnél van a végállomás, így leszállva a buszról, kikerülve minden örömtől és izgatottságtól visítozó nőszemélyt baktatok be a főépületbe. Dohos szag van, és a fal mellett sorakozó növények sem tűnnek agyonöntözöttnek. Apa aztán tényleg nem spórolt a pénzen... Csak tudnám, hogy talált valami fontosabb dolgot, amire szórhatja a vagyonát, vagy csak velem akart kibaszni.
   Jin szokásosan kézbe veszi az irányíást, és intézi a beköltözést. Az esti bulit lebonyolítja annyival, hogy későig fent leszünk, és halkan zenét fogunk hallgatni, mire a tulaj csak hevesen bólogat, mögötte a felesége meg a lánya pedig az aléltságtól támaszkodnak az első stabil dologba. Tessék, ennyi kellett ennek a jómodorú SeokJinnek, hogy magába bolondítsa az első két feltűnő fehérnépet.
   Becuccolunk a hadiflottának is elég helyet adó szobába. Egyre csak átkozom az apámat meg minden egyes embert, akik felelősek ezért a lepukkant helyért. Sokszor még egyetlen ember jelenlétét is kínkeservesen vagyok képes eltűrni, nem hogy húsz ismeretlen srácét. Nem hinném, hogy túl nyugalmas éjszakám lesz.
   Egy lány rohan be a szobába, és olyan kétségbeesett hangnemen tálalja fel a hozott hírt, mintha minimum a világvége közeledne.
Mimi és egy csaj hajtépésre készülnek – visítja, SeokJin arcát keresve a fiútömegben. A srác a fejét fogva indul meg a lányok szobája felé. Nem hagyhatom ki az alkalmat, vele kell tartanom, pláne, hogy van egy tíz pontos tippem, ki okozhatja ismét a slamasztikát.
   Az ajtó mellett, szorosan a falhoz feszülve hallgatom a lányok kiabálásának hangját, majd SeokJin fellépését a nővérével szemben. Óvatosan pillantok be a szobába, hogy megbizonyosodjak a feltételezésemről. Nem csalódok, valóban Sora áll a lánybunyó hátterében. Amint Jin rászól, a lány arcán olyan mértékű sápadtság jelenik meg, mely önkéntelen nevetést idéz fel belőlem. Megrémült a szerencsétlen.

Kezdem egyre jobban élvezni a lány esetlen létét. Próbálja erősnek, sebezhetetlennek mutatni magát, de aki egy kicsit is a dolgok mögé lát, pillanatok alatt észreveheti, hogy a felszín alatt ő is csak egy gyenge kislány. Hamar felkapja a vizet, a komoly vagy számára égető dolgok elől azonban csak menekül. Olyan mint egy kis játékszer, egy pattogó labda, amit ide-oda lehet hajítgatni. Talán még én is örömömet lelhetem a provokálásában, ha a közelembe kerül.
Kész őrület – foglal helyet a megkérdezésem nélkül a kedves barátom, a saját ágyamon. Hoseok könnyedén emeli a lábait az emeletes ágy felső részét tartó oszlopra, a fejét pedig az oldalamnak dönti. – Azt hittem, legalább mi kapunk egy külön szobát – húzza ki a zsebéből az összenyomódott cigis dobozát. Belepillant a kartonba, ellenőrizve a szálak épségét. Mintha ez bármit is számítana, lefogadom, hogy még minimum három pakk cigi van a táskájában. Olyan a srác, mint egy füstölő gyár.
Az apám egy seggfej alak.
Szerintem itt a diri a hunyó. Tuti lenyúlta a megmaradó pénzt – gyújt rá egy szálra, annak ellenére, hogy az ajtóban feltűnően virít a dohányozni tilos tábla. Felém nyújtja a dobozt, és magasról téve a szabályokra, én is rágyújtok.
Inkább a szervezőké a hiba – érkezik mellénk Jimin, kezével elhessegetve a füstöt.
Úgy beszélsz, mintha te nem egy lennél közülük – nyújtja Hoseok a cigis pakkot a srác felé. Mind jól tudjuk, hogy az egyetlen eset, amikor Jimin cigizik, akkor van, ha hullarészeg, de ez a mozdulat mintha beivódott volna Hoseok kezébe. Havereket cigivel kínálni kötelező.
Szartam az egészre – lök mindkettőnket arrébb Jimin, hogy ő is elférjen ezen a szűkös helyen. Kezdem úgy érezni magam, mint egy hering. – Csak piálni jöttem, meg könnyebb dolgom volt a csajokkal is. A csapat fele nálam iratkozott fel. Látnotok kellett volna, hány telefonszámot kaptam, a nevek mellé.
Leszárad a farkad a sok kúrástól.
Inkább a tiétek fog, ettől – mutat a kezünkben égő cigarettákra.
Halgass töpszli – hamuzok a fejére, mire Jimin kikerülni próbálva a tettemet, sikeresen a földre esik. – Amúgy is, neked nem a programokon kellene lenned?
Mondtam már, nem érdekel ez az egész – próbál a fejemhez vágni egy párnát, amit sikeresen hárítok a lábammal. – A lényeg, hogy az este rendesen megtoljuk – gyúródik vissza a korábbi helyére.
Helyes – bólogatok.

   Amikor mindenki valamerre felszívódik, táskámban heverő női alsókat kezdem válogatni. A felére már nem is emlékszem, szerencse ha egy név vagy arc beugrik. A legtöbb csak értelmetlen egy éjszakás numera volt, amit mégcsak kalandnak sem lehet nevezni. Mi abban az izgalom, ha a lány szinte a lábad előtt térdelve könyörög a farkadért?
   A kezembe akad egy fekete csipkés anyag, és a többivel ellentétben, ennek a gazdája azonnal beugrik. Nem is tudom, hogy kerültünk Hoseokkal azon az estén Sora szobájába, vagy egyáltalán abba az épületbe. De ha már ott kötöttünk ki, kifosztottuk, akit lehetett. A Park lány meg... a kis ártatlan, tudatlanul beengedett mindkettőnket. Képzelni sem tudja, mekkora örömöt jelentett, amikor a sikeres begyűjtés után még azt a lökött épületfelelős vénséget is sikerült ráküldenem. Most meg azt hiszi, hogy ilyen könnyen lerázhat magáról. Pár beszólással vagy erősnek szánt szóval nálam nem érhet el semmit, legalábbis azt biztosan nem, amit ő szeretne. Szálljak le róla? Jó vicc. Most kezd ez az egész izgalmassá válni. Fogalma sincs, hogy kivel áll szemben.
   Beleszippantva a csipke édeskés, öblítő illatába, máris tudom, mi lesz a következő lépésem. Ezt a mérkőzést is, mint az összes többit, én nyerem. A csuklómra helyezem az anyagot, majd a lehető legprecízebb mozdulatokkal kötöm fel, egy karkötőként szolgáló serlegként viselve. Ó drága Sora, csak egyet ajánlhatok, ne várd az esti átadót.



8 megjegyzés:

  1. 🤤🤤ez nagyon jó volt. Taehyung szemszögéből nézve. Wow... Hát az nagyon tetszett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök hogy tetszett! 💕 kell néha Tae szemszög is... :D

      Törlés
  2. Wáh Taehyung szemszög 😍. Nagyon jó rész volt! Úristen mi lesz itt az átadón 😂 alig várom 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett! Lesz majd még néha napján Tae szemszög. 💕

      Törlés
  3. Imádom! Mikor lesz a kövi? * _ *

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! Nem tudom még pontosan, de valamikor a napokban kellene érkeznie. :)

      Törlés
  4. Szia kb mikorra várható a folytatás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nem tudom még pontosan, a türelmedet kérem.

      Törlés