– Sora
–
A
nővérem ügye egyetlen pontban menetel, nincsen semmilyen fejlemény, nyom, vagy
szemtanu. Úgy tűnik, hogy a múlt megismétli önmagát, és SoHye megint
felszívódik, mintha sosem létezett volna.
A szüleim reménykedni kezdtek, és mindent
beleadnak a nővérem keresésébe. Apa éjt nappallá téve járja Szöul utcáit, anya
pedig otthonról segítkezik, szórólapokat gyárt, sőt egy gyűjtést is szervezett
a nővérem javára, hogy legyen miből főzni az önkénteseknek. Egy egész szép
számú csapat verődött össze, rokonokból, szomszédokból, távoli ismerősökből,
akik szintén segítenek SoHye felkutatásában. A rendőrség a naplóbejegyzések
miatt arra tippel, hogy a nővérem haza indulhatott, vissza a családhoz, de talán
útközben meggondolta magát, vagy történhetett vele valami, ezért megpróbálnak
átfésülni egy egészen nagy területet, Szöultól egésze a szülővárosomig. A
nyomozó szerint különösen nehéz dolgunk van, hiszen a frissen hullott hó
eltakarhat szinte bármilyen nyomot.
A nyomozás óta többször is haza utaztam,
hogy édesanyám segítségére legyek. Én is bejártam a kisvárosunk minden pontját,
különös figyelmet szentelve a nővéem kedvenc helyeire, de semmit sem találtam. A
vasúti sínek mentén többször is elhaladtam, mert kiskoromban SoHye folyton azt
mesélte, hogy egy napon ő is itt fog eltűnni a városból, de a vastag hótakaró
miatt még egy árva kőre sem figyeltem fel.
A havazások erősödtével megkértük az
önkénteseket, hogy várjanak, amíg elcsitul az időjárás, és édesapám is
hazatért. A keresés megálltával úgy döntöttem, hogy visszautazom a fővárosba.
Három hét telt el a bejelentés óta. Az országban öt napja hóvihar tombol.
