2018. jan. 20.

9.Rész - Zavar


   Úgy nézünk egymásra, mint két harcra kész vadmacska. A levegő meghűl körülöttünk, a szobában jelenlevő összes lány ránk figyel. Minden másodperc elteltével egyre jobban feszül az a bizonyos húr, mely egyelőre mindkettőnket visszatart, de bármelyik percben elpattanhat. Még a leghalkabb lélegzetvétel is tisztán kivehető ebben a feszült csendben.
   Az ajtó robbanásként csapódik neki a falnak, s a rajta beérkező személy, mint egy felelősségteljes báty, kapja el Mimi vékony karját.
Kértelek, hogy most az egyszer ne balhézz – szól rá ingerülten a lányra. – Az isten szerelmére, miért kell folyton bajt csinálnod? – SeokJin hangja engem is megrémiszt. Egyik lábamról a másikra állok, és várom, hogy Mimi mikor fogja rám a történteket.
De... – próbálkozik a lány.
Nem érdekel a kifogásod – rántja maga után a lányt, ki a szobából. – És te – pillant váratlanul hátra, egyetesen rám. – Ne hidd azt, hogy megúszod – csapja be az ajtót.
   Mindenki a lehető legcsendesebben folytatja a pakolást. Mi Eunbivel keresünk két új helyet, a szoba másik felében, majd némi rendezkedés után, mindketten az ágy felső felén kötünk ki.
   Néhány elsős lány szúrós tekintettel néz végig rajtunk, kicsit sem leplezve az ellenszenvüket. Halk sugdolózás tölti be a szobát, és bár egyetlen szót sem tudok kivenni, szinte biztos vagyok abban, hogy rólunk pletykálnak. Talán túl paranoiás vagyok...
   Nem tudom sokáig viselni ezt a feszült helyzetet, ezért úgy döntök, hogy a barátnőm társaságában felfedezem a kemping területét. Cél nélkül járkálunk körbe. A fejemben végig az őrlődés megy, hogy el lehetett volna intézni ezt a helyzetet másképp is. Bárcsak ne lenne ennyire hirtelen természetem.
Sajnálom – torpanok meg az egyik távol eső kis faház mellett.
Csak engem védtél.
Elég szarul.
Az nem számít. A barátom vagy, Mimi meg egy hárpia, megérdemelte – dől neki a házikó oldalának. Egészen messze vagyunk, elrejtve a többiek elől.
Rá szeretnék kérdezni, hogy honnan ismeri Mimit, és a lány miért mondta, hogy közéjük is tartozhatott volna, de végül nem teszem. Úgy érzem, ez egy kényes téma Eunbi számára, és jobb ha megvárom, amíg a lány maga számol be róla.
   Fiúk nevetése zavarja meg a körülöttünk levő csendet. A hang halk, de a beszédüket tisztán lehet érteni. Óvatosan pillantunk ki a ház mögül, nehogy bárki is észrevegyen. Négy srác tart az irányunkba, azonban megállnak a mellettünk levő faháznál, a lépcsőn foglalva helyet. Hoseok vörös feje azonnal szemet szúr, és innen már könnyen rájövök, hogy a mellette levő két szőke Jimin és Taehyung, a negyedik pedig NamJoon. Ő meg mióta lóg ezekkel az idiótákkal?
Már megint az a lány csinálja a feszültséget – mondja Hoseok.
Melyik? – kérdezi Jimin.
Tudod a Park lány. Sora.
Az autómosós? – érkezik a következő kérdés Jimin szájából. Taehyung kuncogni kezd.
Ja – vesz elő egy csomag cigit Hoseok. Ráérősen gyújt rá egy szálra, majd hatalmasat szippant belőle, jókora füstfelhőt generálva maga köré. NamJoon és Taehyung is követik a példáját. – Idegesítő egy csaj.
Szerintem vicces – dől hátra, a könyökén támaszkodva Taehyung.
Legalább széttehetné a lábát, mint a barátnője – szól közbe Jimin. Ezúttal NamJoon az, aki felnevet.
A mellettem álló, összegörnyedt Eunbire pillantok.
Jobb lenne, ha visszamennénk – mondom halkan.
Igen – biccent.

Halkan lopózunk vissza a szállásunkra, majd észrevétlenül próbálunk besurranni a szobába. Abban reménykedem, hogy Mimi megkapta a kellő fejmosást a testvérétől, és nem fog újra belénk kötni. Ha rajtam múlik, ezek után messziről elkerülöm.
Hova hova ilyen sebesen? – állít meg éppen az ajtóban az emlegetett bátyja. – Neked dolgod van – mutat rám. – Eunbi, veled meg később beszélnem kell – fordul a barátnőm felé, majd int neki, hogy bemehet.
Dolgom? – kérdezek vissza.
Igen – indul el, én meg valami ismeretlen okból fogva követem. – Mint ahogy korábban mondtam, nem úszod meg büntetés nélkül, mint ahogy a húgom sem. Ne értsd félre, nincsen veled semmi bajom, és Mimit sem akarom védeni, mindössze így tisztességes – nyitja ki előttem az ebédlő ajtaját. A falakat kopott, virágmintás tapéta fedi, az ablakok annyira parányiak, hogy alig engednek be némi napfényt, középen pedig hosszú padok sorakoznak egymás után.
Szóval mit is kell csinálnom?
Krumpli meg répa pucolás – jelenti ki, bevezetve az aprócska konyhába. Mindenhol hatalmas lábasok, edények és kések terülnek el, szétszórva. A helyiség egyik szélén, egy puffogó Mimi foglal helyet, egy kisszéken. – Itt van minden, kés, hámozó, tálak. Más esetben több lány is segítene, de most kénytelenek lesztek ti ketten megoldani. Jó munkát!
Ugye nem kell vele lennem – kérdezzük szinte párhuzamosan a lánnyal. A mondat után, haragos tekintettel nézünk egymásra.
De, pontosan – szemléltet felénk egy megjátszott mosolyt. – Jó szórakozást – hagyja el a helyiséget, még mielőtt mindketten rátámadnánk és elvetve a menekülés lehetőségét, ránk zárja az ajtót.
Mit mondhatnék, őrülten élvezni fogom ezt az összezárt időt.
Nem fogok hozzányúlni ahhoz – mutat egy krumplival teli ládára. – Nyugodtan megcsinálhatod az én részemet is.
Majd ha fagy – sétálok el haragosan mellette a zöldségekig, majd elfelezve a krumpli és a répa mennyiséget, a saját adagommal foglalok helyet a konyha másik felében. Minél korábban végzek a saját részemmel, annál hamarabb szabadulok.
Hamar kiderül, hogy itt a meleg víz is csak jóindulattal nevezhető langyosnak, ezért az ötödik krumpli után már sajog a kezem, forró víz után vágyakozva. Türelmetlenül dobálom egymás után a zöldségeket egy tálba, alaposan átmosva azokat, mindeközben Mimi még mindig a korábbi pozíciójában ülve, a kezét sem mozdítja.
   A zár kattanása hallattszik, és nemsokkal később SeokJin pillant be az ajtón.
Ellenőrzés – sétál el mellettem, szemre véve az eddigi tevékenységemet. Aprót biccent, elismerésképpen, majd a húgához lép. – Addig nem jössz innen ki, amíg az utolsó zöldséget meg nem pucoltad – intézi a parancsoló szavait a lányhoz.
Elhagyja a konyhát, de nem hallok ajtó csukódást, sem zár kattanást, ezért kíváncsian tekintek ki az ajtó nyílásán. A korábbi négyes banda ül körbe egy közeli asztalt, ezúttal SeokJinnel kiegészülve.
A szervezők intézik az elsősöket – foglal helyet a srác. – Kezdődhet a kártyaparti.
Mimi hatalmasat sóhajtva áll fel korábbi helyéről, és a kezébe véve egy krumplit, végre munkához lát.
   A srácok, magukhoz híven, játék közben lányokról és bulikról beszélnek. Néha szóba jön egy-egy eltérő téma, de valahogy mindig visszaterelődik a szó erre a két topikra. Próbálok nem rájuk figyelni, de a fülem akaratlanul is megakad az egyik mondaton.
Hány bugyit osztotok ma ki? – kérdezi NamJoon.
Öt – vágja rá Hoseok. – Gyatra az idei felhozatal.
Csak te leszel egyre rondább – nevet fel hangosan Nam. – Jimin? Jin? – fordul az említettek felé.
Hét. De csak mert két csajt elküldtem. Nem volt kedvem hozzájuk – válaszol SeokJin.
Van erre egy jó megoldás, haver – szólal meg Jimin. – Viagra – kezd el kacagni.
Kösz, töpszli – löki meg kissé SeokJin, amolyan baráti módon. – Inkább áruld el, hogy idén hány csajt szedtél össze, te nőcsábász.
Tizenhárom, és kettő lecumizott – mondja büszkén.
Elcsodálkozom. Tizenhárom lány, egyetlen hét alatt? Mégis mit látnak ebben a fiúban, amitől automatikusan lecsúszik a bugyijuk?
És te, Tae? – néz NamJoon a szólítottra. Erre valamiért én is figyelmesebb leszek.
Miért számít ez? – felel egy kérdéssel a szőke. Ne már Taehyung, erre én is kíváncsi vagyok.
Bökd már ki – szorítja meg a vállát Jimin.
Nem számoltam – érkezik a válasz.
Kamuzol.
Én nem – próbálja védeni magát. Egyértelmű, hogy hazudik.
Srácok – szól közbe SeokJin. – Mind vesztesek vagytok – dobja be az utolsó kártyát az asztal közepére. – Na ki a király? – áll fel önmagát ünnepelve. Ezután két, számomra ismeretlen lány nevét említi, a többieknek meg választani kell közülük. Gondolom hogy kit... döntenének meg szívesebben.
A játék hasonlóan folytatódik tovább, és én is visszatérek a saját munkámhoz. Már nincsen sok hátra, ezért kelletlenül sietni kezdek, ezzel csupán azt érve el, hogy megvágom magam. Hangos szisszenéssel dugom az ujjam a víz alá, közben valamiféle kötszert vagy papírtörlőt keresve.
Kétbalkezes – vet rám Mimi egy megvető pillantást.
Örülök, hogy neked egyetlen műkörmöd sem törött le – vigyorgok csúfosan rá, leszakítva egy darabka papírzsebkendőt. Szorosan tekerem rá a sajogó ujjamra.
Mire az utolsó zöldséghez érek, mindkét kezem kipirosodva, jéggé fagyva lüktet, a hideg víz miatt. Remélem, hogy zuhanyzáskor lesz elegendő meleg víz és nem kell egy újabb katasztrofális élménnyel gazdagodnom.
   Gyorsan összepakolom a keletkezett szemetet, mielőtt elindulnék, nehogy SeokJin pont ebbe kössön bele.
Faszom, végre nyertem – hallatszik be Hoseok kiáltása a konyhába.
Na mondd csak – bíztatja NamJoon.
Mimi, vagy az autós lány? – hangzik el a két lehetőség.
Sora? – kérdezi NamJoon.
Aha.
Ritka kretén vagy, Mimi a húgom – dől hátra SeokJin, és karbatéve a kezét jelzi, hogy ebből a körből kimarad.
A másik két srác könnyedén választja Mimit, mire Hoseok elismerő fejrázással válaszol. Mindenki Taehyungra figyel.
   A szívdobogásom mintha felgyorsulna, és valamiért úgy érzem, a torkomban kezd el lüktetni. Biztosan jól tudják, hogy mi mindent hallunk, itt bent a konyhában, mégis vannak annyira szégyentelenek, hogy ilyen kérdéseket tegyenek fel.
   A legkevésbé sem vagyok kíváncsi Taehyung amúgy is kézenfekvő válaszára. Ki választana engem egy Mimi kaliberű bombázó mellett. Talán ha intelligenciáról lenne szó, de kötve hiszem, hogy ez egy olyan szempont lenne, amit kicsit is értékelnének.
Hallgatunk, tesó – fordul Hoseok Taehyunghoz.
Lenyelem a torkomban keletkezett gombócot, és sietősen lépek ki, még mielőtt elhangzana a válasz.
Megvagyok – jelentem ki. Mindenki rám szegezi a tekintetét.
Akkor mehetsz – sétál felém SeokJin, és kizárva előttem az ebédlő ajtját, kienged. – Ne okozz több zűrt – mondja, mielőtt visszamenne a srácokhoz. Bólogatással jelzek vissza, majd elindulok a lányok közös szobájába.
A helyiség kihalt, biztosan mindenki az ütemterv szerinti programon van, de az igazat megvallva nekem nincsen túl sok kedvem másik húsz lánnyal együtt valamilyen nevetséges vagy megalázó játékban részt venni. Bőven elég volt mára a krumpli pucolás is nekem.
   A fekhelyem közelébe érve halk szipogásra leszek figyelmes. Felgyorsítom a lépteimet, és a figyelmetlenségem miatt sikerül belerúgnom a saját táskámba, ami ahhoz vezet, hogy hatalmas hangzavart keltve, a földön kötök ki.
Jól vagy? – pillant le azonnal az emeletes ágy tetejéről EunBi.
Azt hiszem agyrázkódásom van.
Jó lenne ha az agyadnak az a nagyon komor része sérülne. Elviselnék tőled több viccelődést.
Majd próbálkozom – tápászkodok fel, a koponyám sajgó részét súrolgatva. – Az előbb, te sírtál? – állok fel a létra alsó fokára, hogy éppen rálássak Eunbire.
Dehogy – felel rögtön.
Pirosnak tűnik a szemed.
Csak az allergiám. Túl sok itt a por – szipog aprót. Szerintem valami bűzlik itt... Bár porból tényleg nincs hiány. – Gyere, keressük meg a többieket. Mindjárt elkezdődik az átadás.
He?
Tudod, a tangák – juttatja eszembe. Hát persze, az est fénypontja, hogy is mehetett ki a fejemből.
Unottan vánszorgok az udvarra, Eunbi alakját követve, miközben az agyam valahol teljesen máshol jár, vidéken, a kertünk végében levő, ezer éves hintán. Ha haza megyek, biztosan órákon át azon fogok ücsörögni, a kis Mira és Bolhás, a cicám társaságában.
   Egy semmiből feltűnő személy mellkasába ütközve eszmélek fel. Ijedten kapom a tekintetem a srác arcára, és először nem tudom eldönteni, hogy örüljek, vagy pofozzam fel, de végül megölelem az érkezőt.
Jungkook, te meg hogy kerülsz ide? – engedem el a fiút. A kellemes illata távolról is érződik.
YoonGinak volt az a fasza ötlete hogy nézzünk fel.
Szóval ő is itt van – vonom le a következtetést. – És mi a terv, hullára isszátok magatokat?
Valószínűleg. Csatlakozhatsz – kacsint rám.
A múltkori után, ki van zárva – bokszolok bele a vállába.
Talán nem tetszett a csókom? – kérdezi a legnagyobb természetességgel. Egy pillanatra megakad a szavam, a fiú szégyentelen megnyilvánulásán. – Csak nem pirultál ki? – kezd kacagni. Az arcomat azonnal a tenyerembe temetem, és elfordulva próbálok elszaladni a zavarba ejtő szituáció elől, de Jungkook a nyomomban maradva, nem hagy nyugton.
Képzelődsz – vágódok be a legközelebbi szobába. Az erős kölni szagból ítélve a srácok szobájára tippelnék. A rend hiánya is erre utál. És még én vagyok rendetlen...
Tudtommal nincs baj a szememmel – lép be engem követve Jungkook, de megáll az ajtó mellett, a falnak dőlve. Karba tett kézzel vizsgálgatja a felkavart énemet. – Megismételhetjük, csak hogy el tudd dönteni, milyen, ha már a korábbira a pia miatt nem emlékszel teljesen.
Ledöbbenve állok a srác előtt, egyre csak azon elmélkedve, hogy az állítólagos barátnője miatt aggódjak, vagy mert a kíváncsiság parányi szikrája bennem is megjelenik. De nem. Nem leszek újra áldozat, hiszen neki maximum egy egyhasználatos játékszert jelentenék, egy cseppnyi izgalmat a mai napra.
Jobban örülnék, ha szimplán a barátodként tekintenél rám – igyekszem menteni a rossz irányba siklott helyzetet.
A haverom vagy, Sora – lép közelebb, s hiába parancsolok rá a lábaimra, azok valahogy mélyen a padlóba szövik magukat, egyetlen centit sem mozdulva. – És a haverok néha megpuszilják egymást – mászik bele megállíthatatlanul az aurámba. – Mondjuk itt – érinti a mutató ujját az alsó ajkamhoz.
Elönt a víz, és a remegő kezemmel most csupán a pólóm aljának markolására vagyok képes. Minden porcikám megfeszül, és bár tudom, hogy el kellene löknöm, mindössze egy néma kiáltásra vagyok képes, mely kizárólag az elmémben hallatszik. Valaki mentsen meg...
Kopp-kopp – töri meg a csendet egy ismerősen csengő mély hang. Feleszmélve a korábbi kábulatomból, ijedten szökkenek el Jungkook mellől, és az ajtó felé tekintve, akaratlanul találkozik a tekintetem a szőke lesújtó szempárjával. Segítséget kértem, de nem ezt a fajtát. – Folytassátok egy másik szobában – veti oda, majd mit sem törődve a kialakult frusztrációval terül el az egyik ágyon.
Nem folytatunk semmit! – harsogom indokolatlanul hangosan, kirontva a szobából, egyenesen a tanga osztogatás közepébe csöppenve.



4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon tetszett. Nagyon várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Igyekszem a következővel.

      Törlés
  2. Jó rész volt ez is! Várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! 2-3 nap és hozom a kövekezőt.

      Törlés