31. rész - Kávé és a szív sebei

   Amikor belekezdtem ebbe a közel sem hétköznapi kapcsolatba Taehyunggal, senkinek sem akartam elárulni. Jól tudtam, hogy nem helyes az, amit teszek, hiszen felelőtlenül vágtam át a társadalom által elfogadott normákon. Taehyunggal lenni a mennyországot jelentette számomra, de minden egyes édes pillanatért gyötrő bűntudat volt a fizetség. Mintha a világ hírtelen a bizonytalanság útvesztőjévé változott volna, ahonnan hiába próbáltam kijutni, rá kellett jönnöm, hogy ugyanazon a helyen rohangálok oda és vissza.

   Talán a szégyenérzet lehet az oka annak, hogy a titkomat még a közeli barátaimmal sem osztottam meg. Rémes belegondolni abba, hogy elveszíthetem a számomra fontos embereket, így hát hallgattam, egészen mostanáig.

30. rész - Hogyan adjam fel?

   – Taehyung –

   Egy igencsak drága pezsgővel állítok be a SeokJinnel közös kolesz lakásba. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről, még akkor sem, amikor a drága lakótársam láthatóan kifejezi a nemtetszését. Olyan szemmel néz rám, amelyből bármelyik pillanatban lángcsóvák törhetnek elő.

– Iszunk? – kérdezem, kinyitva a pezsgőt, majd teletöltök egy vizespoharat és belekortyolok az italba. Kibaszott jó ez a lötty, mintha angyalkák keringőznének a nyelvemen. Jinnek is töltök egy pohárral, de ő rá sem pillant.

29. rész - Az erdő mélyén

  – Sora – 

   Taehyung ittas, és hiába magyarázom fél órán keresztül, hogy veszélyes így vezetnie, mert nem csak a jogosítványával, de a saját életével is játszadozik, azt állítja, hogy teljesen rendben van, józan és nem ivott sokat. Próbálok valamiféle kifogást keresni, hogy mégse üljön autóba, de a srác hajthatatlan. 

   Nem akarok vele tartani, hiszen fogalmam sincs, hogy hová akar menni, ráadásul  ivott, és késő is van, de nem hagyhatom magára. Valamiért rossz érzésem van, és félek egyedül elengedni őt. Végül beülök az autóba, és annak fényében, hogy lassan fog vezetni, beleegyezek, hogy vele tartok.

28. rész - Bűnbeesés

   Hátrébb lépek, a padlóra sütve a tekintetemet. Nem akarom látni, sem a szemébe nézni. Félek, hogy ismét a rabjává válok.

– Ez a női vécé – mondom szemrehányóan.

– Nekem teljesen megfelel – rúgja be az egyik mellékhelyiség ajtaját.

– Mit keresel itt?

– Téged – rúgja be a második és a harmadik ajtót is, majd amint megbizonyosodik, hogy rajtunk kívül senki sincsen a helyiségben, hozzám sétál.

27. rész - Csapdába kerülve

   Az ágyamon fekve, a fal felé fordulok, és fejemre húzom a takarót, hogy az anyag valamelyest elnyomja Eunbi hangját. Hiába mondom neki, hogy a mai bulit kihagyom, képtelen felfogni, és tovább nyaggat. Csodálkozom, hogy Hyemi képes ezt tűrni, és még nem dobott ki az ablakon mindkettőnket.

– Sora! Az isten szerelmére, mi ütött beléd? – rántja le rólam a takarót Eunbi, majd a karomtól fogva maga felé fordít.

– Nem érzem jól magam, fája fejem – ölelem át a párnámat, a fejemet mélyen belefúrva.

– Az előbb még a hasad fájt – szakítja ki a párnát is a kezemből.

26. rész - Nem vagyunk egymásé

   Ahogy a fürdő tükrében a hajamat rendezgetem, végigtekintve az arcomon, rájövök, hogy mennyire elment az eszem. A bőröm mintha égne, pirosas, pedig nincsen idebent  túl meleg, csupán a fejemben levő gondolatok ülnek ki az arcomra, pírba borítva azt.

   Tíz óra, negyvenkét perc van, én pedig úgy érzem, hogy minden másodperc elteltével a szívem egyre jobban törekszik arra, hogy kiugorjon a helyéről. Még mindig bennem van ez az érzés, pedig a mostani lesz a harmadik találkozónk.

25. rész - Titkárnői szerep

     Őrület. Mintha az egész életem a feje tetejére állt volna. Nevetnem kell magamon. Az egyik percben még utálom Taehyungot, a másikban már a karjaiban keresem a menekvést. És mindezt úgy, hogy senki sem tud róla. Még Hyemi és Eunbi sem. Elég volt egy egyszerű kifogás, miszerint azért késtem, mert zuhanyoztam, és elhitték, mindketten. Furcsa módon a felelőtlen tettem miatt nincsen bűntudatom. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben van, hiszen ez messze nincsen így. Taehyunggal megállapodtunk a sajátos barátságunkról, mindketten hívhatjuk a másikat, amikor némi nyugalomra, kikapcsolódásra, van szükségünk, és ez így teljesen megfelel. Nem kell több, nem akarhatok többet.

24. rész - Ismét az övé

   Nem nem és nem. Ez nem történhet meg, Eunbi nem tehet még akaratlanul is keresztbe nekem. Próbálok úgy tenni, mintha nem hallottam volna meg a korábbi mondatát, és besétálok térképismeret órára, helyet foglalva valahol a hátsó sorban. Pedig hallottam. Eunbi együtt töltötte az éjszakát YoonGival, és annak ellenére, hogy ezt különösebben nem részletezte, jól tudom, hogy mi történt közöttük. Az én hazugságom pedig pillanatok alatt foszlott szét, és már nincsen alibim a tegnap éjszakát illetően.

23. rész - Bűnös vágy

  

        A távoli város elmosott fényekben úszik, a homályos tekintetem csupán akkor tisztul ki, mikor Taehuyng kiegyenesedve előttem, az arcomat vizslatva, a szemembe néz. Mintha mindent beterítene egy vörös fátyol, amin képtelenség áthatolni, csak a fiút látom magam előtt, a nedvtől csillogó ajkát, a kissé kipirult arcát, és a hatalmas, rám meredő mandulaszemét, mely a megszokott mélybarna helyett most feketén ízzik. 

22. rész - Az oroszlán barlangja

   Késő van, a levegő lehült és fáradt vagyok. Már legalább tíz perce körözök idelent, azon tanakodva, hogy tényleg az a legokosabb, ha felmegyek Taehyunghoz. Végtére is egy srác szobájáról van szó, aki a kiszámíthatatlanságával folyton összezavar, és a feje tetejére állít mindent, nem mellesleg ha az autójában történtekre gondolok... Nem. Inkább visszafordulok.

– Elárulnád, hogy miért nem jössz be? – nyílik ki a kollégium ajtaja, és ahogy megjelenik a szőke, könnyedén vágja át az előbbi tervemet. Közelebb lépne, én azonban elszökkenek előle.