2018. jún. 9.

25. rész - Titkárnői szerep


     Őrület. Mintha az egész életem a feje tetejére állt volna. Nevetnem kell magamon. Az egyik percben még utálom Taehyungot, a másikban már a karjaiban keresem a menekvést. És mindezt úgy, hogy senki sem tud róla. Még Hyemi és Eunbi sem. Elég volt egy egyszerű kifogás, miszerint azért késtem, mert zuhanyoztam, és elhitték, mindketten. Furcsa módon a felelőtlen tettem miatt nincsen bűntudatom. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben van, hiszen ez messze nincsen így. Taehyunggal megállapodtunk a sajátos barátságunkról, mindketten hívhatjuk a másikat, amikor némi nyugalomra, kikapcsolódásra, van szükségünk, és ez így teljesen megfelel. Nem kell több, nem akarhatok többet.


   A mai napom nem túl zsúfolt, kilencre kellett bemennem, és fél kettőkor már végeztem is. Eunbi viszont egészen hétig bent lesz, és Hyeminek is dolga akadt, ezért egyedül szürcsölgetem a kávémat a megszokott Nogsaeg előtti padon. Jungkook azt ígérte, hogy később meghív egy hamburgerre, de remélem, hogy már kis is ment a fejéből az ajánlata. Mióta kiderült, hogy együtt van Hyemivel, mintha távolabb került volna tőlem, félek, hogy árthatok a kapcsolatuknak, ha túlságosan is jóban leszek vele.
   A nap szépen süt, bár elég hűvös van. Nemsokára ideje lesz elővennem a vastagabb cuccaimat, a többit pedig visszapostázni anyának. Meg jó lenne az otthoniakat is felhívni, hogy kiderítsem, hogy utaztak, meg hogy megkérjem anyát, lehetőleg ne beszéljen minden szomszádnak a helyes és magas fiatal emberről. Remélem már nem kezdi az esküvőmet tervezgetni Taehyunggal, hiszen mi csak és kimondottam barátok vagyunk. 
– Nahát, a Park lány – szólal meg egy nem éppen kívánatos személy, nyávogós, vékony hangon. A fekete haja kitakarja előlem a napot. – Pont téged kerestelek.
– Nem szoktad túl sűrűn keresni a társaságomat, úgyhogy érdekelne, ezúttal mi okból kellenék neked, Mimi? – kortyolok bele a kávémba. Amint megjelenik ez a nőszemély, még a máskor annyira szeretett kávé is keserűbbnek hat.
– Mivel engem neveztek ki az elsőévesek elnökének, az én feladatom az is, hogy irányítsam az éves gólyák bulijának szervezését is.
– Aha, nagyon érdekes – forgatom a szememet.              

Mimi kérdezés nélkül foglal helyet mellettem a padon. Az édes parfüme szinte elszédít, még jó, hogy ma nem ettem semmit, különben biztosan kiadnám magamból.
– Mivel tudom, hogy valami istenhátamögötti eldugott helyről jöttél, elmagyarázom, hogy mi az a gólyák bulija. Ezt az elsőévesek szervezik, és minden évfolyamot meghívnak. Ezáltal megmutathatjuk, hogy milyenek vagyunk, amolyan bemutatkozásként. Minél nagyobb, drágább, színvonalasabb a buli, annál jobban elismerik az évfolyamunkat. A tavalyi gyenge volt, idén viszont történelmet írunk.
– Ez mind szép és jó – mosolygok rá eröltetetten. – De hogy kerülök én képbe?
– Drága Sora, remélem nem gondolod azt, hogy egyedül fogok mindent megcsinálni, durván két hét alatt. Egy csapatra van szükségem, néhány normális emberre, akik segítenek.
– Még mindig nem értem, hogy hogyan jövök én ide, de a normális jelzőt bóknak veszem.
– Nézd, bármennyire is tűnsz hülyének, arra már rájöttem, hogy nem vagy az – fordul felém. – Vehetnéd megtiszteltetésnek, hogy ilyen dologra kérlek.
– Várj egy percet, Mimi. Te most tényleg azt hiszed, hogy egy ilyen nevetséges beszéd után, a farkamat csóválva fogok segíteni neked ebben a hülye buliban? Csinálj amit akarsz, de rám ne számíts – állok fel, azzal a szándékkal, hogy minél messzebb kerüljek ettől a lánytól.
– Várj, Sora! – kiált utánam. – Tudom, hogy nem kedvelsz, és én sem téged, de most az egyszer próbáljunk meg mindketten emberként viselkedni. Sosem leszünk barátnők, de talán eltűrhetnénk egymás jelenlétét, ha már mindketten erre az egyetemre járunk. Csak egy kevés segítséget kérek tőled. Képes lennél rá? – kérdezi, hatalmas, kikerekedett szemekkel. Úgy néz rám, mint egy árva kismacska.
– Legyen – rázom megadóan a fejemet. – Segítek. – Jól tudom, hogy ezt meg fogom bánni.


***


Soha, semmilyen önkéntes munkát nem fogok elvállalni ezután, ebben teljesen biztos vagyok. Méghogy egy kevés segítség kell neki, hiszen rámsózott legalább ezer dolgot. Irassak alá három engedélyt az igazgatóval, amikről nem is tudom, hogy miről szólnak, aztán menjek el a Mimi által kiválasztott helyre, ellenőrizzem és beszéljek a tulajjal. Még most sem értem, hogy miért mentem én ebbe bele. Ráadásul fogalmam sincsen, hogy hol a francban van az a bizonyos Lucky Red helyiség, ezért kénytelen vagyok Jungkookot is magammal rángatni.
– Ez lesz az – mondja a fiú. – Azt hiszem, megvan. A következő saroknál.
– Lucky Red – duruzsolom magamban a két szót.
– Ott a felirat – mutat előre Jungkook. Az épületen nagy betűkkel van kiírva a helyiség neve, ám ha jól gondolom, világítania kellene, ez viszont még csak nem is pislákol. 
– Zárva lenne? – kérdezem, leginkább magamtól. Bentről semmilyen fény nem szűrődik ki, és ahogy a hatalmas, mindenfélével dekorált ajtó kilincséhez érek, az meg sem mozdul, én pedig rájövök, hogy a helyiség éppen nem üzemel.
– Akkor telefonálsz – dől a falnak Jungkook.
– Ez volt minden vágyam – pötyögöm be a hely állítólagos tulajdonosának a telefonszámát. Nem fog egyhamar eltelni ez a nap.


***


– Igen. Igen… Természetesen. Igen. Elnézést. Persze. Rendben van. Természetesen. Igen, tudok várni. Igen, ezen a számon visszahívhat. Igen, jó lesz a hét óra. Igen. Rendben. Köszönöm – rakom le a készüléket, egy hatalmas sóhaj kíséretében. – Várnunk kell – fordulok Jungkookhoz. – Vagy legalábbis nekem, te nyugodtan leléphetsz.
– Maradok – mosolyog rám. – Úgyis megígértem, hogy fizetek egy hamburgert.
– Az most jól esne – pattanok fel. – Farkeséhes vagyok.
– Meg gondolom csóró is – borzolja össze a hajamat, ahogy elindulunk.
– Na ja, amióta megkezdődött a szemeszter, kávén, instant levesen meg Eunbi maradék kajáján élek.
– Még a végén felszívódsz. Így is csont és bőr vagy.
– Kösz Jungkook, nem lehet mindenki ilyen tökéletes, mint te – ingatom a fejemet a szememet forgatva.
– Nem kell mondanod, ezt naponta több csajtól is megkapom – nevet fel hangosan. Valahogy ez a mondata teljesen hihetőnek hat, hiszen nincs olyan lány, akinek ne keltene piszkos gondolatokat a fejében. Magas, izmos, jóképű, sőt még humora is van, bár néha egészen öntelt. Tök jó lehet Hyeminek egy ilyen srác mellett.
– Min gondolkozol? – kérdezi Jungkook.
– Csak hogy… Mindegy, nem fontos.
– De most már érdekel. Megveszem a két hamburgert, aztán hallgatlak – sétál oda egy standhoz. Azt gondoltam, hogy egy valamivel jobb helyen fogunk enni, de végülis ez is megteszi. Nem válogatok, főleg, hogy Jungkook fizet.
– Köszönöm – veszem el hatalmas mosollyal a rég várt ételt. A hasam váratlanul hangosan kezd korogni. Ez lesz az első étkezésem ma, pedig már délután van. 
– Ne köszönd, egyed – emeli felém a saját hamburgerét, amolyan koccintás képpen. – És kezdhetsz beszélni is.
– Csak annyi, hogy – harapok hatalmasat. – Te jó ég ez isteni.
– Ne terelj – nyom a kezembe egy szalvétát.
– Pedig ez tényleg hihetetlenül finom – harapok bele simét az immár hivatalosan is kedvenc ételembe.
– Később ráér majd hálálkodnod. Most inkább, mesélj min gondolkodtál annyira?
– Tudod, kicsit fura volt, amikor kiderült, hogy Hyemi a barátnőd. Nem számítottam rá. – Próbálok úgy beszélni, hogy egyetlen falat se essen ki a számból.
– Szerinted sem illünk össze?
– Dehogy – vágom rá. – Vagyis úgy értem, hogy aranyosak vagytok együtt, csak egy kívülálló nem gondolná, hogy ti ketten… jól megvagytok.
– Kellett egy kis idő, amíg megszoktam, hogy Hyemi nem szívesen mozdul ki, nem bulizik, vagy csak ritkán iszik piát, de annyira őrülten szerelmes voltam, hogy ez egyáltalán nem számított.
– Már nem vagy az? – kérdezem meglepődve.
– Nagyon szeretem őt, de a kezdeti elsöprő érzés már elmúlt. Hyemi egy csodás lány, különleges, és imádok mellette lenni, de nem gondolok a jövőre… nem hiszem, hogy ő lesz az a lány, akivel leélem az életemet.
– Még túl fiatal vagy ezen rágódni – simogatom meg a hátát. Hirtelen olyan szomorúnak tűnik.
– Egyetem után már szeretnék családot. Persze, ez így hülyén hangzik, mert még én is egy lökött kölyök vagyok, de nem akarom sokáig húzni ezt az egészet. Ha valakit megszeretek, akkor azt tiszta szívemből szeretem, hiába várok még tíz évet, hiszen tudom, mit akarok.
– Akkor miért gondolod úgy, hogy nem ő az igazi?
– Nem gondolom ezt, ő gondolja így – jelenik meg egy kétes mosoly az arcán.
– Kook, nem igazán értelek.
– Bonyolult ez. Ha egy-két éven belül megkérném Hyemi kezét, biztosan nemet mondana. Ő úgy gondolja, hogy előbb egyedül kell élnie az életét, hogy megismerje önmagát, és csak később megállapodni valaki mellett. Eleinte ezért nem akart összejönni velem, aztán fogalmam sincs, mi történt. Talán megsajnálhatott, és igent mondott. Viszont ha tovább várnék, félek, hogy találna valaki mást a helyembe, egy kedvesebb, okosabb alakot – gondolkodik el. – Furcsa egy lány, néha csak bámulom ahogy alszik, és próbálom kideríteni, hogy mi jár a fejében, mikor lesz elege belőlem. Ígérd meg, hogy ha kidob, nem engeded, hogy tönkretegyem magam, és minden este részeg legyek.
– Nem fog kidobni – veregetem meg a vállát. – De megígérem, hogy pátyolgatom majd az összetört szívedet – tartom feléje a kisujjamat. Jungkook mosolyogva kulcsolja bele a saját ujját. Bírom ezt a srácot, néha nagyképű és picit öntelt, de hihetetlenül kedves. Remélem, hogy Hyemi is észreveszi, milyen különleges barátja van. Szeretném, ha valaki rólam is ilyen szeretettel beszélne.
   Miért jut még ilyenkor is Taehyung az eszembe?


– Hány órát beszéltél meg a tulajjal?
– Hét – pillantok a telefonom kijelzőjére. Üzenetem jött. – Még fél óra van addig – mondom, miközben megnyitom az üzenetet.
Rögtön felkapom a telefonomat, és próbálom úgy tartani, hogy Jungkook ne lássa a kijelzőt. Taehyung írt.


Várlak a Nogsaeg előtt 11-kor.
Ne vegyél fel sok ruhát, nem lesz szükség rá.


Azonnal égni kezd az arcom, nem tudom leplezni a hirtelen rámtörő zavart.
– Valami gond van? – kérdezi gyanakvóan Jungkook.
– Nem, egyáltalán – hebegek. – Csak a szolgáltatótól jött egy üzenet – próbálom az arcomba fésülni a hajamat, hogy legalább a barna tincseim takarjanak némileg. – Indulhatnánk, talán a tulajdonos korábban érkezik – állok fel, majd mintha túl sok energiám lenne, ide-oda kezdek szaladni. Ki kell vernem Kim Taehyungot és a szemérmetlen üzenetét a fejemből, a lehető leghamarabb.


   A kelleténél korábban érünk a Lucky Red-hez, de szerencsére a rövid séta során kellően megnyugszom. Jungkook nem kérdezősközik, pedig szinte biztos vagyok abban, hogy nem hitte el a béna kamu beszédemet. 
   Amíg a szórakozóhely előtt várakozunk, azon goldolkodom, hogy talán vennem kellene egy csomag óvszert. Eddig mindkét alkalommal védekeztünk, és remélem, hogy ez később sem fog változni. De mi van, ha ma elfelejt hozni magával, és az autóban sem lesz gumi? Vagy ha nem lesz elég? Végülis Taehyungnak kell gondoskodnia erről, hiszen ő a srác. Dehát a huszonegyedik században élünk, a nemek egyenlőségéért küzd a világ, és már a lányok is vehetnek óvszert!
   Kezdek paranoiás lenni. Eddig is dilis voltam, de egyre valószínűbbé válik számomra, hogy a Teahyunggal töltött kevés idő teljesen az agyamra ment. Még pár alkalom, és vihetnek a diliházba.
   Egy sötétített ablakú autó parkol le a Lucky Red előtt, és egy negyvenes évei elején járó, jóvágású férfi száll ki belőle. Napszemüveget és zakót visel. A parfüméről már méterekre is érezni lehet, hogy egy igen drága darab. Kissé idegesen sétálok a férfihez.
– Jó napot! – köszörülöm meg a torkomat. – Park Sora vagyok, velem beszélt telefonon.
– A kislány, aki a helyet akarja kibérelni? – emeli fel a napszemüvegét. Ijesztő egy pasas, van valami különleges a kisugárzásában.
– Mondhatni, igen.
– Remek, fáradjatok utánam – pillant Jungkookra. A férfi egy hatalmas kulcscsomót vesz elő, majd könnyedén nyitja ki az ajtót. Kíváncsi lennék, hogy hány ehhez hasonló bárja van még a környéken. – Ha jól értettem, az egész helyet szeretnétek kibérelni. Természetesen megoldható, bár nem lesz olcsó – sétál végig egy keskeny folyosón. Szorosan követjük a férfi lépteit. – De előtte lenne pár kérdésem. Először is, lányokra is lesz szükség?
– Miféle lányok… – akad el a szavam, amint belépünk a szórakozóhely tényleges termébe. A helyiség rózsaszínes világítása nagyon halvány, éppen annyi fényt ad, hogy az ember ne tévedjen el a vöröses bőrülések között. A terem közepén egy hosszú kifutó nyúlik el, végén egy rúddal, ami a padlótól egészen a mennyezetig tart. Ehhez hasonló rúdra helyiség több pontján is felfigyelek, mint ahogy a kicsi boxokra is, amelyeket egy egy halvány függöny takar, hogy a vendégek némi privát legkört is élvezhessenek.
– Táncos lányok, striptíz lányok, vetkőzős csajok, kinek ahogy tetszik. Persze ők is pénzbe kerülnek, meg borravalót is szokás adni nekik, vastagon. Továbbá vannak csinos felszolgáló lányaim is, melltartóban, melltartó nélkül, mindenféle kosztümökben.
– Ezt még meg kell beszélnem a főszervezővel – szólok közbe, annak ellenére, hogy próbálom magabiztosnak mutatni magam, eléggé félénken. Ez a hely sok nekem. Szóval ezért kért meg Mimi arra, hogy ne említsem a klubb nevét a dékánnak, amikor a jóváhagyására vártam.
– Rendben. Ha jól gondolom, egyetemista buli lesz. Nincsen ellenemre a dolog, de tudom, hogy könnyen elszabadulhat a pokol, ezért az embereim itt lesznek, hogy felügyeljék a bulit. Ez természetesen minden rendezvényen így szokott menni – sétál tovább, bemutatva az egész klubbot. – Fent vannak a VIP helyek, a fontosabb vendégeknek, azt a részt le lehet zárni, ha nincsen rá szükség, viszont amennyiben van, kérlek jelezzétek előre.
– Rendben, uram. Úgy gondolom, hogy megfelel a hely – pillantok félszemmel Jungkookra. – Már csak a fizetést kellene megbeszélni.
– Fele-fele. Felét a rendezvény előtt, a másik felét utána. Így szokott ez menni minden alkalommal, remélem nicsen ezzel kapcsolatban semmilyen kivetésed.
– Tökéletes lesz – bólintok.
– Rendben. Akkor amint lehetséges, szeretnék találkozni a főszervezővel is, megvitatni vele a részleteket.
– Ezt minél hamarabb megbeszélem vele – indulok el a kijárat felé, magam után húzva Jungkookot. – Köszönjük a türelmét, legkésőbb pár nap múlva jelentkezünk – lépek ki az épületből. Nekidőlök a falnak és lehunyva a szememet, néhány hosszas, mély lélegzetet veszek.
– Túlélted – nevet rajtam a srác.
– Azt hittem, hogy felfal a tekintetével a pasas.
– Bejössz neki.
– Minden vágyam egy negyvenes pasi.
– Miért? Legalább van egy rakás pénze.
– Ja, és valószínűleg valami ijesztő fétise is.
– A pénz a lényeg, Sora – löki meg a vállamat nevetve.
– Kezdesz úgy beszélni, mint Eunbi.
– Pedig YoonGi nem pénzes… mondjuk a másik srácnak, SeokJinnek egy egész vagyona van.
– Eunbi egyikőjüket sem a pénz miatt szereti – csattanok fel, a barátnőmet védve.
– Nem tudom, hogy azzal a Jin gyerekkel mi a helyzet, de YoonGit csak hülyíti a csaj.
– Ez nem igaz.
– Sora, a barátnőd az éjszaka kellős közepén szokta hivogatni YoonGit, egy laza numerára, és hiába eszem a srác fejét, odavan azért az őrült csajért. Beszélhetnél Eunbivel.
– Kook, sajnálom, de ezt nekik kellene elrendezniük. Az én dolgom egyelőre az, hogy felhívjam a suli drága hercegnőjét és jól lebasszam, amiért elküldött engem egy sztriptíz bárba – veszem a kezembe a telefonomat, a nap folyamán már… fogalmam sincs hányadszorra. Szóval ilyen lehet a titkárnők élete, ide-oda rohannak, minden apró dolgot elvégeznek, folyton telefonálgatnak, és végül még egy köszönömöt sem kapnak. Legfeljebb ha csinosak, akkor a főnökük néha megdönti őket… De hogy engem Mimi megdöntsön… Azt hiszem már túl fáradt vagyok, és félrebeszélek. Rámférne egy kiadós alvás, hogy tizenegykor emberként tudjak megjelenni Taehyung előtt, és ne úgy, mint egy kicsavart mosórongy. Tizenegy óra… És azt kérte, hogy ne viseljek sok ruhát. Ennél egyértelműbb nem is lehetett volna. Barátok vagyunk, csak és kizárólag barátok. Nagyon, nagyon jó barátok.


10 megjegyzés:

  1. Annyira örülök, hogy ilyen hamar van új fejezet :D Percek alatt felfaltam az egészet, annyira vártam már :D
    Remélem, Tae sem gondolja komolyan, hogy ők Sorával csak barátok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálok valamiféle rendszert tartani, legalább azzal hogy hetente vannak részek, persze nem mindig jön össze a dolog :))
      Hát hogy abból a barátság dologból mi lesz.... hmm

      Törlés
  2. Szóval ők most különleges barátok csak extrákkal. Ez azonban könnyen átfordulhat mássá, amint egyikük többet akar és többet érez. Mint jelen esetben SoRa.
    Ez a Mimi veszélyes, jó lesz vele vigyázni, még ha most 'kedveskedik' is. Rájött arra, hogy SoRa nem könnyű ellenfél és valószínűleg úgy gondolja, ha leereszkedik hozzá, könnyebben kiismerheti aztán lecsaphat rá. Most ugyebár csak egy csicskára volt szüksége, aki elvégzi a szervezéssel járó munka dömpingjét. Azt nem értem csak, hogy minek kellenek rúdtáncosok netán sztriptíztáncosok, amikor a gólyák nem titkolt célja az, hogy a pasik alá kerüljenek. Hacsak nem Mimi akar ezekben résztvenni, amit azért kétlek .... :)
    JungKook most sokat hozott a pozitív megítélésén, én sajnálom őt. Bár azt mondja, hogy a kezdeti fellángolása és a tűz nincs már meg Hyemi felé, aztán mégis arra céloz, hogy gondolna ő többre is, csak a lány nem. Egyfolytában attól tart, hogy Hyemi fogja őt elküldeni .... miért? Hiszen Hyemi szerelmes .... vagy nem?
    Eunbi JungKook szerint is érdekes személyiség, szerinte hülyíti csak YoonGit, és Jinre áhítozik. Szóval YoonGi beleesett volna? :) De éjszaka kellős közepén felrángatni azt az álomszuszékot .... :D :D
    Taehyung úgy gondolja, hogy most 'megegyeztek' ebben a speciális kapcsolatban, csak úgy minden nélkül rángathatja SoRa-t éjjel? Kicsit sem félreérthető mit is szeretne, de meddig lehet ezt csinálni?
    A vizsgához sok sikert kívánok! :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesznek problémák ezzel a barátságnak nevezett dologgal... És jól ráéreztél, Mimiben most is ott van a hátsó szándék. Barátot közel, ellengéseg még közelebb.
      Kook szereti Hyemit, valójában jobban, mint a legtöbben gondolnák, talán csak paranoiás és túlságosan fél, hogy ok nélkül elveszítheti.
      YoonGi meg... hát az egy másik érdekes kis részlet lesz. :D
      Nos... arról a bizonyos későesti találkozóról majd olvashattok a következő részben... :D
      Köszönöm szépen!

      Törlés
  3. Nem tudom mit gondoljak JungKook-ról. Nem lehet kiigazodni rajta. Én úgy láttam hogy nem veszi komolyan a kapcsolatát, egy laza kapcsolatnak tünt, most meg eljegyzésről beszél. Szerintem ez a dolog már kihűlt és csak az egymás iránt érzett szeretet(nem szerelem)tartja őket össze. Persze a szerelem sosem marad olyan mint az elején, de szerintem ez náluk kicsit gyors volt, és így megkérni valaki kezét nem jó ötlet. Az nem baj ha ellentétei egymásnak, de a jövőről is más elképzeléseik vannak. Sajnálom JungKook-ot, de valjuk be a természete miatt én nem érezném biztonságba magam ha a hűségről van szó.Nem rossz ember,csak még túl gyerek. Sora úgy érzi eltávolodtak mostanában, ráadásul a Taehyung-al valo kapcsolata sem egészséges...A dolgok kezdenek bonyolódni mindenkinek, kiváncsi vagyok mi lesz ebböl :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nagyon jól ráéreztél, Jungkook még csak egy gyerek, hiába nagykorú, csak erre neki is rá kellene jönnie, és rendezni magában a gondolatait erről a kapcsolatról.
      Bizony, Sora kapcsolata Taehyunggal eggyre érdekesebb lesz, és innen csak tovább fog bonyolodni. :D

      Törlés
  4. Akkor most taehyung csak azért nem jön össze Sorával mert nem igazán akar még kapcsolatban lenni, vagy egyszerűen még nem áll rá készen? Összezavarodtam. Kook és Sora barátsága miatt van egy olyan érzésem , hogy Sora és Hyemi között vita lesz, és Hyemi és Kook között is. Hát én nagyon várom már azt az este 11 órát. <3 Ma sem csalódtam azt hittem később lesz majd következő rész, de most jó hamar jött. Mimi nagyon össze fogveszni Sorával ha megtudja össze járogatnak néha, tuti féltékeny lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vonzalom ott van a két főszereplő között, viszont elárulom, hogy sokkal több titok van Taehyung oldalán, és nem csupán annyi, hogy nem vágyik kapcsolatra... de a többit majd a következő részekből :D

      Törlés
  5. Új rész!!! Kellően bonyolódik, kuszálódik össze minden! Úgy érzem csak most jön még a java! Ha igaz, hogy Taehyung “az örököse” a szülei hatalmas vállalatának, lehet ám hogy bem csak nem ajar, de nem is nagyon lehet nekivkomoly kapcsolata. Akár az egész életét megtervezhették előre, arról nem is beszélve, hogy azok a gyógyszerek amiket szed mire kellhetnek... Ő csak őszinte, nem akarja átverni a csajokat és magát sem ringatná olyan hitbe, hogy szerelemből házasodhat. De ki tudja... mindenesetre ezek a barátság extrákkal dolog általában sosem működik! Kíváncsi vagyok náluk merre viszi a kapcsolatukat!
    Jungkook.. hát érdekes. Szerintem valamiért nem illenek össze Hyemivel. Többet-kevesebbet akansk egymástól, valamiért messze érzem az őket érzelmileg. Lehet Hyeminek van igaza.. ki tudja! Remélem a későbbiekben ők is megtalálják azt ami igazán kell, jó nekik!
    Yoongi? Pontosan tudja mire vállalkozott szerintem. Nem titok, hogy a lány hogyan éli életét! Érdekes szerelmi hármszögek vannak itt az egész történetben! Izgis... alig váromazt a 11 órát!! Csak így tovább!!! 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre az örökös dologra valóban jól ráéreztél, ennek később fontos szerepe lesz, mint ahogy a gyógyszereknek is.
      A Jungkook Hyemi párossal már megvannak a terveim, most úgy tűnik, hogy nem illenek össze, de ebből még bármi kisülhet.
      És igen, Yoongi jól tudja, hogy milyen Eunbi, mégis valami megfogta őt a lányban.. Szerelmi háromszögből nincsen hiány, de nem akartam a főszereplőt egy ilyen szituációba helyezni, elég neki Taehyung is és a vele járó sok fejfájás... :D

      Törlés