2018. ápr. 14.

23. rész - Bűnös vágy

  
        A távoli város elmosott fényekben úszik, a homályos tekintetem csupán akkor tisztul ki, mikor Taehuyng kiegyenesedve előttem, az arcomat vizslatva, a szemembe néz. Mintha mindent beterítene egy vörös fátyol, amin képtelenség áthatolni, csak a fiút látom magam előtt, a nedvtől csillogó ajkát, a kissé kipirult arcát, és a hatalmas, rám meredő mandulaszemét, mely a megszokott mélybarna helyett most feketén ízzik. 

   Keze a hátam minden miliméterét bejárva, a hasam bőrére, majd egyenesen a melltartómra csúszik. Lassan, mégis szenvedélyesen csókol, nyelvével párbajra hívva, melyben már a kezdetektől ő a nyertes. Ahogy a felhevült testem a hideg ablaküvegnek nyomódik, kellemes borzongás fut át rajtam, és önkénytelenül markolok bele Taehyung szőke hajába, közelebb húzva magamhoz.
   Már nem gondolkodom, csupán érzek, minden érintést, hangot, elfolytott vagy éppen feltörő sóhajt, nem foglalkozva a holnappal, mintha már nem is létezne más, csupán ez a pillanat, amikor a hév irányít, és indulattól fűtött valónk egyesül. Ha létezik vágy, ez biztosan az, ahogy a testem megremeg minden egyes apró érintésre, egyre csak azt ismételgetve magamban, hogy kell ez a srác, szükségem van rá, érezni akarom mindenét.
   Nincsen bennem kétely, és még ha badarságnak is tűnik, tudom mit akarok. Törődést, figyelmet, jól akarom érezni magamat, csak érezni és felejteni, erre a pár órára, amíg Taehyung lefoglalja minden csepp figyelmemet.
   Lerántja rólam a felsőjét, és türelmetlen gesztusokkal a pólómtól is megszabadít, utat engedve a csípős szélnek, hogy büntessen a felelőtlen tettemért. Kiegyenesedik, távolabb lép, és úgy méri végig a felfedett testemet, mint egy kiéhezett vadállat, melyet másodpercek választanak el a lecsapástól. Aztán a szemembe néz, és a tekintete azonnal megváltozik. Azt látom benne, mint az évekkel ezelőtti rám pillantó szempárokban, az aggodalmat, a kétséget. Meggondolta volna magát?
Leállok, ha szeretnéd – támaszkodik meg mellettem az ablak párkányában, homlokát az enyémnek döntve.
Nem szeretném – ragadom meg a pólója anyagát, magamhoz húzva a fiút. Önmagamat is meglepem a lépésemmel, hogy milyen indulattal csókolom. Talán a hosszú várakozás teheti, vagy egyszerűen Taehyung vonzereje az, ami ennyire megőrjít és magával ragad, de nem tudok ellenállni neki.
   Könnyedén kap az ölébe, majd besétálva a szobába, az ágya elé tesz le. Tétlenül toporgok, mintha most hagyna el minden erőm, amíg a fiú megszabadít a nadrágomtól. Csupán egy vékony, keveset takaró fehérneműben állok előtte, szégyentelenül feltárva a testemet. Bűntudatot, esetleg megbánást kellene éreznem? Mert ezeknek egy halvány gondolata sem fordul meg bennem.
   Felfektet az ágyra, és a saját ruházatától is megválva, fölém mászik, mindvégig tartva a szemkontaktust, mintha attól félne, hogy rémült prédaként szabadulni próbálnék. De már ha akarnék sem tudnék, Taehyung a rabjául ejtett, és nem fog engedni, míg az akarata be nem teljesül.
   Teljesen hozzám simul, gyönyörű, napbarnított bőre meleget áraszt ahogy beterít. Kulcscsontomtól egészen fülemig, majd innen ajkamig csókol, ajka érintése után apró, bizsergő foltokat hagyva a bőrömön. Megtámaszkodik a fejem mellet, majd a hajamat kezdi el rendezgetni, végigsimítva az arcomon. A kezemet a vállára csúsztatom, és átkarolva a nyakát, csók után esedezve húzom közelebb magamhoz, mintha most ettől függne az egész életem. Taehyung készségesen teljesíti a kívánságomat, és hosszan csókol, percekig játszadozva a nyelvével. A mellkasom fel-le emelkedik, ahogy a keze bejárja a testemet és szinte észrevétlenül, egy egyszerű mozdulattal oldozza el a melltartómat, hogy az anyag alá nyúlva, nőiességemhez férhessen. Csókunkba sóhajtok, amint a hatalmas tenyere befedi a mellemet, kissé megszorítva azt.
Semmi olyat nem teszek, amit nem szeretnél – súgja, amint levéve a melltartómat, az idomaim közé csókol. – Ígérem, hogy minden tökéletes lesz.
És én hiszek neki, ennek az álomszép mondatnak, még ha korábban saját maga jelentette ki, hogy nehezen tartja be az ígéreteit. Most semmi más nem számít, csak ő és én, és ez a kettőnk között levő, megmagyarázhatatlanul erős kapocs, a vonzalom, mely arra késztet, hogy felelőtlen kislányként, teljesen meggondolatlanul hódoljak be Taehyung akaratának. Itt fekszem előtte, engedve hogy lassan lecsúsztassa rólam az utolsó, testemet takaró csipkét, és a halvány bennem felötlő ellenkezést a fiú után való epekedésem teljesen elnyomja. Kívánom, akarom őt, arra vágyakozom, hogy csak én legyek a szeme előtt, én töltsem ki a gondolatát, és ez fordítva is így legyen, ne kelljen semmi másra gondolnom, csak Kim Taehyungra, a homlokába hulló, verejtéktől nedves tincseire, a szemére, az ajkára, mely éppen a hasamon vonul végig. Csak ez az érzés kell.
   Szélesre tárja a lábamat, és végignézve a védtelen, mámorban úszó testemen, a combomra kezd puszikat hinteni. Nyelvével is rásegít szája játékára, egészen amíg el nem ér  a legféltettebb pontomig. Apró puszit nyom a szeméremdombomra, mire a fejemet hátravetem, és lehunyt szemmel próbálok felkészülni a következő lépésére. Hatalmas sóhajjal fogadom a csiklómon mozgó nyelvét, és önkénytelenül téved mindkét kezem Taehyung hajába. A nedves, sikamlós érzés által keltett hullámok lecsapnak a testemre, végigvonulva a gerincemen, a mellemen, majd minden porcikámon. Hiába próbálom visszafogni magam, a csípőm öntudatlan mozgásba kezd, többet követelve. Szaporán veszem a levegőt, mintha a szobában levő összes oxigén sem lenne elegendő számomra, és szabadjára engedve a hangomat, hangosan sóhajtok fel Taehyung minden egyes kínzó nyelvcsapására reagálva. Tönkretesz, itt ebben az ágyban, ebben a pillanatban, és élvezi hogy ilyen émelyitően gyötörhet, egyre feljebb emelve a tehetetlen valómat. Bizsergek, nem látok tisztán, és mielőtt mindezt felfoghatnám, a testemet elönti a forróság. Hangos nyögés tör ki belőlem, és mintha nem is ezen a világon lennék, a kéj magába ölel, én pedig kielégülve pihegek a matracon. Létezik ilyen, vagy ez csupán egy képzelgés, egy túlságosan is élethű álom? De nem álmodhatok, hiszen Taehyung itt van, fölém mászik, megcsókol és megsimogatja az arcomat. Ez a valóság, még ha nehezemre is esik elhinni.
   A félhomályban, ahogy a kékes fény megvilágítja Taehyung arcát, annyira gyönyörűnek, földöntúlinak tűnik. A még mindig rajtam ülő mámor teheti, de mintha most, ebben az izzadt, kipirult, felborzolt állapotában még szebb lenne, mint bármikor máskor.
Meg fogod bánni – súgja, ahogy elválik az ajkaimtól.
És azt is, ha nem tesszük meg.
Sora, én mindenkinek csalódást okozok – mondja elmélyült, kissé rekedtes hangján. – Csak megbántom az embereket.
Akkor most az egyszer próbálj örömet okozni.
Nem tudod mire vállalkozol.
Nem félek tőled.
Pedig kellene – húzza félmosolyra az ajkát. – Messziről el kellene kerülnöd engem, rettegned kellene – duruzsolja, miközben végigpuszilja a kulcscsontom vonalát. – De már nem menekülhetsz. Az enyém vagy.
Csupán másodpercekre hagy magamra, amíg elővesz egy óvszert, bennem mégis hiányérzet támad. Már is ennyire kötődnék hozzá? Ez nem jó, nagyon nem jó.
   Ismét fölém helyezkedve, a méretét végighúzza az ajkaim között, felkészítve a nemsokára rámtörő érzésre. Félelem telepszik rám, pedig tudom, hogy jó kezekben vagyok, mégis a múltban tapasztalt kellemetlen alkalmak után, kételyeim támadnak. Taehyung azonban megérezve az aggályomat, gyengéd, nyugtató csókokkal próbál csillapítani.
Minden rendben lesz – kulcsolja össze a kezünket. – Vigyázok rád. Csak engedd el magad – húzza feljebb a combomat, hogy könnyebben férhessen az érzékeny pontomhoz. Egy határozott mozdulat, egy váratlan sikítás, egy tompa fájdalom és máris bennem van. Különösebben nem rossz, hiszen csináltam már korábban, csupán feszít, és időre van szükségem, hogy megszokjam, amit Taehyung meg is ad. Vár, hosszú percekig, miközben azzal van elfoglalva, hogy a simogatásaival, lágy csókjaival enyhítse a szorongásomat.
   Hogy mit érzek? Ez nem szerelem, messze nem táplálok ilyen gyerekes érzelmeket Taehyung felé, sokkal inkább buja vágyakozás, sóvárgás a törődés, gondoskodás után. Kétségtelen hogy jelen van ez az erős, mágneses jelenség, mely akaratlanul is egymáshoz vonz bennünket, és ellent mondva a gondosan felállított elveimnek, most belemegyek a játszmába, úgy döntök, hogy nem fosztom meg magam ettől a gyönyörtől. Kedvelem őt, ezt azonban nem akartam beismerni, sőt még most is nehezemre esik elfogadni, hogy egy Taehyung féle személy képes rokonszenvet kelteni, és egy ilyen nőt varázsolni belőlem. Úgy vonaglok alatta, mintha nem létezne szemérmesség, de nem bánom, ebben az édes pillanatban egyetlen csepp megbánás sem lehet bennem.
   Lassú, mégis karakán mozgása minden egyes lökés után kellemesebbé válik. Halk morgása keveredik a saját nyögéseimmel, betöltve a szobát. A légzésem szabálytalanná válik, amint az ágyékomban növekvő különös, leírhatatlan feszengés minden pillanattal egyre nagyobbá válik. A vállába kapaszkodok, a körmömet a bőrébe mélyesztve, és a ködös tekintetemet Taehyung arcára irányítom. Félresimítom a homokára tapadt tincseket, és a hüvelyk ujjamat végighúzva az arcán, az az érzés fog el, mintha neki adnám a második szüzességemet.
   Az ütemes mozgás felgyorsul, a sóhajok hangos nyögésekké változnak, a kék fényben úszó szoba pedig teljesen elsötétül. Nem bírom sokáig, ahogy ő sem. Taehyung nyakán megfeszülnek az erek, az izzadtsága fégigfolyik a bőrén. A bennem mozgó tagja erősen pulzál, ahogy teljesen kitölt, a vég felé hajszolva. A szívem az egekben verdes, a testem megfeszül, én pedig egy utolsó csókra invitálva a fiút, végül remegve terülök el a matracon, amint a kéj hullámai egymást követve hatolnak át rajtam. Amikor Taehyung teste egy mély nyögést követően rámzuhan, már moccanni sem tudok. A kimerültség és a múlni nem akaró öröm érzete mintha a matrachoz szegeznének.
   Némán fekszünk egymással szemben, még arra sincsen erőm, hogy magamra húzzam a takarót, ezért jól esik amikor Taehyung befed a fehér ágytakaróval. A szemét bámulom, és talán szólalnom kellene, mégsem jön ki egyetlen szó sem a számon. A pillanatnyi idill rámnyomja a bélyegét, és álmosan pillogtatva, végül álomra hajtom a fejemet. Utoljára végigtekintek a srácon, és észrevéve, hogy a kezünk még mindig szorosan össze van fonva, halvány mosoly kúszik az arcomra. Fáradt vagyok, rettentően kimerült, és boldog, végtelenül.

***

Az ablakon át betörő fény egyenesen az arcomra süt, arra késztetve, hogy felkeljek. Mintha a fejem is fájna, pedig a tegnap csupán egyetlen sört ittam meg. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehet.
   Nyöszörögve fordulok a másik felemre, ám amikor kinyújtva a kezemet nem találok senkit magam mellett, valami csalódásféle fog el. Dehát mit is vártam? Csókkal köszöntést, reggeli összebújást, esetleg villás reggelit? Hiszen már nem vagyok általános iskolás, számítanom kellett volna arra, hogy egyedül fogok ébredni. Kissé mégis fáj, legalább felkölthetett volna, mielőtt lelép.
   Összeszedve a szoba különboző pontjaiba elhajított ruháimat, gyorsan kapom össze magam. Távoznom kell. Nem az én szobám, és Taehyung okkal lécelhetett le ilyen korán. Órám is lesz ma, bár csak délben kell bemennem. Csak tudnám, hogy mit gondoltam a tegnap, amikor ágybabújtam vele, miért hittem azt, hogy a reggel is ugyanolyan tökéletes lesz, mint az éjszaka.
   Hangtalanul nyitok ajtót, nehogy összefussak valakivel, ám amint az előtérbe lépek, SeokJin lenéző tekintetével találkozom. Nem bírok a szemébe nézni, és kínomban a hajamat kezdem el rendezgetni.
Szi... – köszönnék, azonban a fiú megelőz.
Jól telt az éjszaka? – kérdezi utamat állva a kijárat felé.
Én, öhm.. sajnálom ha felköltöttünk.
Sora, máskor nem akarlak itt látni – mondja. A hangja mintha ideges lenne. – Nem vagy Taehyunghoz való.
Én nem is... – próbálkozom ismét, de SeokJin nem enged szóhoz jutni.
Persze, te nem akarsz tőle semmi komolyat. Minden lány ezt mondja, aztán hívogatni kezdik, feljárogatnak hozzá, veszekednek és így tovább. Azt ajánlom, hogy spórolj meg magadnak egy szerelmi csalódást, és ne keresd többet Taehyungot.
Nem tudom, hogy mi a probléma, én tényleg... – hajtom le egy pillanatra a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat. – Hol van Taehyung? – kérdezem végül.
Korán elhúzott. Nem tudom hová ment, de ha ma sem fog bejönni az óráira, megölöm a srácot, és téged is – rugaszkodik el a faltól, utat engedve nekem. – Ne gyere ide többet – nyitja ki előttem az ajtót, kipakolva engem a kis lakásból. – Nem akarlak Taehyung közelében látni.
De hát, Jin... – ám ezúttal sem tudom befejezni a mondatomat, a fiú az orrom előtt csapja be az ajtót. Mi a franc történik itt?

Meglepett ábrázattal vonulok végig a kollégium udvarán, és úgy érzem, mintha minden rám pillantó szempár a fejembe láthatna. Legszivesebben elrejtőznék az emberek elől. Ha eddig volt bennem némi bátorság, hogy eláruljam a barátnőimnek az éjszaka történteket, az mostanra már teljesen eltűnt. Eszem ágában sincsen beszámolni Eunbinek és Hyeminek erről a hatalmas égésről, ahogy az önző és nagyképű Kim Taehyung egyszerűen lelépett és otthagyott a saját szobájában. De itt mindenki ezt csinálja, nem? Egy átmulatott éjszaka után engednek a vágyaiknak, aztán többet nem beszélnek... Viszont az, hogy én is erre szántam magam, nem vall rám. Ráadásul pont azzal a seggfejjel...
   Észre sem veszem, hogy milyen gyorsan érek a Nogsaeg negyedik emeletére, és már csak azon kapom magam, hogy némi félelemmel kopogtatok a tizes ajtón. Ez kész, nem merek bemenni a saját szobámba, sőt még a kopogtatásom is bizonytalan.
   Nyílik az ajtó, és egy teljesen természetesen viselkedő Hyemi áll mögötte. Mire is számítottam? Hogy majd lerí róla, hogy az este épp együtt volt egy sráccal, akarom mondani Jungkookkal? Persze hogy ugyanúgy néz ki, mint bármikor máskor. Mégis szégyenérzettel lépek be a szobába, azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a saját félrelépésem miatt, vagy mert akaratlanul is az elmémbe ötlik a tegnap esti kép, ahogy Jungkook és Hyemi... Nem, én ezt nem akarom látni. Megrázom a fejem, és csendesen helyet foglalok az ágyamon. Mit kellene csinálnom? Mondjuk jól jönne egy zuhany, aztán ehetnék is...
Sora, a tegnap... – ül mellém Hyemi.
Én nem láttam semmit – szabadkozok. – Vagyis mindent láttam, de... – kezdek össze-vissza hablatyolni. – Bocs, hogy rátok nyitottam. – Mi a halálért kérek bocsánatot, elvégre ez az én szobám is? – Nem tudtam, hogy ti együtt... Vagy nem?
Magyarázattal tartozom – néz ártatlanul a szemembe. Hogy lehet erre a lányra haragudni, ha olyan az arca, mint egy óvodás kislánynak?
Halasszuk későbbre, most meghalok ha nem zuhanyozhatok le – pattanok fel az ágyról, egyenesen a fürdőbe vetve magam. Le kell mosnom minden tegnap felhalmozódott mocskot, a testemről és az elmémből is.

***

A kis csapatunk, ezúttal YoonGi hiányában, azonban Hyemivel kiegészülve, szokásosan az épület előtti padon lóg. Jungkook védelmezően öleli Hyemit, ami nem lep meg, mivel Eunbi annyira meg van lepődve a híren, hogy csak egy kevés tartja vissza a támadástól. Jó, engem is eléggé hirtelen érintett a dolog, hogy Jungkook eltitkolt barátnője valójában Hyemi, de én nem rendezek ekkora jelenetet.
Ti ketten? – teszi Eunbi legalább tizedszerre ugyanazt a kérdést.
Igen – bólint Hyemi.
Mióta?
Több mint fél éve.
De hát hogy? És miért nem mondtátok korábban? Hiszen... – pillant rám. Összeráncolom a szemöldökömet, azt remélve, hogy Eunbi veszi a lapot, és nem számol be a köztem és Jungkook között történt csókról. Ezt Hyeminek nem most kell megtudnia. Majd én magam fogom elmesélni, ha úgy látom jónak. Nem szeretnék én lenni a bűnbak, ha ezek ketten úgy döntenek, hogy külön folytatják tovább. – Hiszen nem is találtok – böki ki Eunbi. A homlokomra csapok a mondata hallatán, de legalább vette a lapot.
Binnie, kérlek – forgatja a szemét Jungkook. – Együtt vagyunk, szeretjük egymást és kész. Nem így van? – néz kérdőn a barátnőjére.
De – válaszol halkan, szégyenlősen Hyemi, a srác mellkasába fúrva az arcát.
A kapcsolatunk nem tartozik mindenkire, ezért nem mondtuk el.
Vagy inkább azért, hogy Jungkook továbbra is könnyedén játszhassa a nőcsábászt. Jó ég, fogalmam sincs, hogy melyikőjük oldalára álljak. Hyemit és Jungkookot is egyformán kedvelem. Talán jobb lesz, ha csendben maradok.
Most már csak az a kérdés, hogy amíg ezek ketten szerelmeskedtek, te hol voltál? – fordul felém Eunbi, már-már vádaskodó tekintettel.
Hát én... – nyújtom el a szavaimat, egy elfogadható füllentést keresve. Számítottam arra, hogy előbb-utóbb nekem is magyarázatot kell adnom, de hogy ilyen hamar... Nem lehetne eltolni mondjuk holnapra? – YoonGi... Igen. Én öhm YoonGinál voltam – bököm ki.
Vagy úgy – gondolkodik el Jungkook. Furcsa módon Eunbi nem reagál semmit. – Nekem nem mondott semmit a köcsög. Titokban akarta tartani?
Nem kell félreérteni, nem csináltunk semmi olyat – emelem fel a kezemet védekezően.
Megint be volt szívva a srác? – nevet fel Jungkook. – Olyankor nehezebben áll fel.
Én ezt nem akarom hallani – ragadom meg a táskámat, majd felállva a padról, az egyetem irányába indulok. Még lenne pár percem, de most jobb, ha felveszem a nyúlcipőt, és menekülök, mielőtt elszólnám magamat.
Várj, Sora – kiált utánam Eunbi. Már csak ez hiányzott.
Órára kell mennem – veszek fel egy gyorsabb tempót, hogy lerázhassam a lányt.
Menjünk együtt – szökken utánnam. – Amúgy is valamit meg kell még kérdeznem.
Hallgatlak.
Hol voltál valójában?
Mondtam már, hogy YoonGinál – válaszolok kissé zavartan.
Az nem lehet – fogja meg a kezemet, maga felé rántva. – Hiszen én voltam nála az éjszaka.





10 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó rész volt,kíváncsi voltam mi lesz taehyung és Sora között. Túl szárnyaltad azt is amire a legkevésbé sem számítottam. Eddig is csodáltalak de már sokkal jobban csodállak mint bármikor amikor olvasgattam. Most,hogy megnéztem a címet is az egésznek elgondolkodtam rajta miért pont az a címe, hogy örökös. Imádlak 😍😘😋

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! Nem vagyok én csodálatraméltó, de nagyon jól esik, hogy ezt írtad. ♥
      Igazából a cím egyszerű, bár annyira nem egyértelmű, Taehyung egy nagy cég örököse (ami majd később többször is említve lesz), szóval innen jött az örökös cím.

      Törlés
  2. El se tudom mennyire vártam ezt a részt, és hát természetesen kicsit sem csalódtam! Tae nagyon kis kedves, óvatos és odaadó volt Sorával! Tényleg figyelt rá ami egyszerre furcsa és megható is! Nem tudom, hogy Sorát vagy Taét sajnáljam jobban...hmmm!!! Érzem, hogy lesznek még itt meglepetések...Mindíg az újabb, fantasztikus részeket várva maradok őszinte híved és olvasód! 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem csalódtál, és sikerült hozni a szintet. Tae bizony most félretette a 'rossz' énjét, de reggelre már el is tűnt. Jól gondolod lesz még itt meglepetés, nem is egy! ♥

      Törlés
  3. Nem tudom, hogy olvastam e valaha ilyen igényesen megírt felnőtt tartalmat. A megfogalmazásod végig gyönyörű volt és magávalragadó! Imádtam ezt a részt is természetesen, és nagyon várom a folytatást! 😘💖

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj köszönöm szépen igazán sokat jelent nekem hogy így gondolod! Próbáltam némi érzelmet vinni bele és nem csak a testiségeket leírni. Örülök nagyon hogy tetszett! 💗 azt viszont még nem tudom pontosan hogy mikor érkezik a következő rész, remelem nem csúszok vele túl sokat...

      Törlés
  4. Annyira érdekelne most Taehyung szemszöge, de van egy olyan érzèsem h arra még várni kell n_n remélem azért nem ment teljesen tönkre köztük ez a... dolog (barátság?) :D mondjuk Tae rájöhetne h mennyire nagyon kedveli a lányt ès léphetne ^.^ mikor lesz folytatás? :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Taehyung szemszög bizony most még nem lesz, mert szeretem kicsit húzni a dolgokat... a köztük levő ‘barátságról’ pedig annyit, hogy ezután teljesen más kapcsolat lesz közöttük. :D
      Nem tudom meg pontosan mikor lesz rész, lassan vége a sulinak és ez eléggé kritikus időszak főleg hogy érettségiznem is kell. De próbálom nem elhanyagolni a blogot :)

      Törlés
  5. Sok sikert az éretségihez. Inkább hanyagold el a blogot mint hogy ne sikerüljön. Tényleg nagyon remélem hogu sikerülni fog. Nagyon várom a következő részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Elsősorban én is az érettségire szeretnék koncentrálni, de ez nem azt jelenti hogy a blog befejezetlen lesz, csupán kell egy kis idő amíg lejár ez az egész érettségi és suli, aztán vissza is térek és hozom az új részeket!
      Addig is köszönöm a türelmes várakozást!

      Törlés