2018. szept. 14.

#ezvagyokén kihívás



Sziasztok! Nem szoktam a blogra személyes témájú posztokat hozni, sőt még a részek elejére sem írok ilyen kis bevezetőt – nem is értem miért, másoknál szeretem olvasni, csak valahogy nálam ez mindig kimarad –, ezért gondoltam, jó ötlet lenne kitölteni ezt a kihívást, hogy a blogra tévedők jobban megismerjenek.
Először is hálás vagyok Nadinnak, amiért megajándékozott ezzel a kihívással, másodszor pedig szörnyen sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott kitöltenem. Valójában meg is feledkeztem róla, aztán amikor eszembe jutott, már benne csücsültem az érettségiben. De ami késik nem múlik, úgyhogy itt is lenne az #ezvagyokén kihívás.

Szabályok: 
Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására: 
1. Ki vagy Te?
2. Mi az álmod?
3. Mi a kedvenc emléked?
4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
7. Mi a legnagyobb félelmed?
8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...


Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.


1. Ki vagy Te?
Az 'AZ ÍRÓRÓL' menüpontban írtam már egy rövid bemutatkozást, de ide is írok pár sort.
99' szeptember 29-én születtem egy, budapesti kórházban, de Románia közepén élek, egy erdélyi városkában. Nemrég érettségiztem, és nem túlzok ha azt mondom, hogy amíg lejárt ez az időszak, megjártam a poklokat. Nem gondoltam, hogy ez a fajta stressz ennyire hatással lehet rám is, hiszen alapjáraton egy nagyon nyugodt emberke vagyok. De a lényeg az, hogy az érettségi lejárt – nem mellesleg sikerült is –, és nemsokára egy elsőéves egyetemista életét fogom élni, a kolozsvári Babes Bolyai egyetem újságírás szakán.
Élek-halok az animékért, ez a rögeszmém már óvodás koromban kezdődött, hála az ANIMAX csatornának, amit azóta sajnos megszűntettek. A nyári, unalmas napokban képes vagyok egész nap (nem túlzok) animéket nézni. A kedvencem a NANA, amit minden lánynak csak ajánlani tudok, valamint ez az anime nagyban befolyásolja az írási stílusomat is.
A másik hóbortom a k-pop, amit még kilencedikes évem elején, egy szerencsés véletlen során ismertem meg. Sokan gondolnak ezért dilisként rám, de már megszoktam a furcsálló tekinteteket. A kedvenc bandám egyértelműen a BTS, de sok más bandát szeretek (fiúkat és lányokat is egyaránt), ééééés *dobpörgés* október kilencedikén látni is fogom a fiúkat, a londoni koncerten. Ez őrület, és még mindig nem fogtam fel, hogy koncertre fogok menni, sőt valószínűleg még a koncert után is azt fogom hinni, hogy mindez csak álom volt – valójában az is, egy álmom teljesül be.
~röviden ennyi lenne, nem igazán tudom mit írhatnék még ide.

2. Mi az álmod?
Sokan mondják rám, hogy álomvilágban élek, és én ezt nem is tagadom. Rengeteg álmom van, imádom mindenféle helyzetbe beleképzelni magam, de persze tudom, hogy hol a határ.
Ahogy fentebb említettem, az egyik álmom az, hogy eljussak egy BTS koncertre, ami nemsokára teljesülni is fog. Továbbá szeretnék majd utazgatni is egyetem után, sőt ha lehetőségem lesz rá, szeretnék majd cserediák-program által valahol külföldön is tanulni.
Van még egy dolog, amit ide sorolnék, bár ez nem rajtam múlik: én lennék a legboldogabb ember, ha Yazawa Ai befejezné a NANA mangát, és végre tisztes vége lehetne ennek a csodának.

3. Mi a kedvenc emléked?
Talán az, amikor a legjobb barátnőmmel voltam nyaralni. Valójában nem volt túl kellemes, mert mindketten napszúrást kaptunk, és együtt betegeskedtünk, de szerettem vele lenni, és jó lenne ismét elmenni valamerre kirándulni együtt.

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
A kiskutyák és a kiscicák, minden mennyisgben.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
Ez egy relatív dolog, és szerintem minden ember, állat, növény, élőlény a maga módján szép.

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
Aki ismer, az tudja ki vagyok. Az emberek általában a 'jófej' 'vicces' 'kedves' jelzőkkel írnak le, de szerintem nem lehet egy embert ilyen egyszerűen jellemezni.

7. Mi a legnagyobb félelmed?
A kígyók... utálóm őket, rondák, félelmetesek, és gonoszak.

8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
Egy nagyváros kellős közepén élem majd az egyetemista életemet, és stresszelek, hogy pár nap múlva kezdődik a szemeszter.

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
Van jópár őrült emlékem, de azt órákba telne leírni, így csak az egyiket említem meg.
Az egyik legjobb barátnőm tizennyolcadik születésnapján történt. Elmentünk bulizni a szokásos helyünkre, jól éreztük magunkat, talán túl jól, aztán az éjszaka közepén egy jóga teremben kötöttünk ki, jóga oktatóval, és mindannyian úgy utánoztuk a pózokat, mintha tisztában lennénk azzal, hogy mit csinálunk. Végül egy hétvégi ház lett az utolsó állomásunk – bár azt már nem tudom, hogy kerültünk oda –, ahol a világ legfinomabb gulyás levesét ettük reggeliként. Érdekes egy éjszaka volt.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
Nana... maybe? Valamilyen szinten mindkét Nana (Osaki és Komatsu).

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
Kiállok a barátom mellett. Természetesnek tartom azt, hogy megvédem a hozzám közel állókat, nem szeretem az igazágtalanságot.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
Nem valószínű.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...
...végre a saját lábamra álljak. És jó lenne befejezni ezt a blogot is (de arra még várhattok!).


Ezer puszi és ölelés minden olvasómnak!



7 megjegyzés:

  1. Örülök ,hogy írtál magadról , azt tudom , hogy milyen jól írsz ,de rólad nem nagyon tudtam semmit , csak ugye idén tudtam meg , hogy érettségiz(tél) . Mindig is szerettem másokról megtudni dolgokat. Néha túl kivancsi vagyok . Igazából én jövőre leszek kilencedikes , és újságírós suliba mentem volna , de egyéb okok miatt nem tudok , amit nagyon sajnálok , mert nagyon szeretek írni , és wattpadon el is kezdtem . Igaz kővetőim nincsenek , csak pár , de őket nagyon megbecsülöm . És ezt neked most azért írom le , mert miattad kezdtem azt gondolni, hogy lehetne kicsit komolyabban foglalkozni az írással . Nagyon köszönöm,mert ha te nem lennel akkor en most nem írnék rendesen , és nem lenne az az egyik álmom , hogy újságíró legyek .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűűha, nem hazudok, ha azt írom hogy könnyezni kezdtem mikor a kommented végére értem. Nagyon örülök annak hogy ilyen hatással volt rad a történetem és én magam is. Az írásban csak támogatni tudlak. Eleinte nehéz és sok-sok gyakorlás szükséges, rengeteget kell olvasni, de ha elszánod magad és nyitott vagy a fejlődésre, akkor minden menni fog!
      Én köszönöm a kommentedet! És sok sikert kívánok az írásban! Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulhatsz hozzám! :)

      Törlés
  2. Szia, én régebb óta követem ezt a törénetedet és a másikat is, és nem hiszem hogy találok még egy ilyen jót. Egyszerűen imádom a sztorit, iszonyú tehetséges vagy. Próbálkoztam már én is írással, de szerintem nem az én asztalom.( Már ha most végigolvasom a régi írásaim, jót nevetek rajtuk...)
    Nagyon igényes, jó történetet írsz, és még sok ilyet szeretnék olvasni!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és nagyon örülök annak, hogy olvasol (ráadásul mindkét történetemet!).
      Ez velem is így van, ha visszaolvasom a régi történetemet, nevetnem kell a stílusomon, a fogalmazáson és kb mindenen, de valahol el kell kezdeni, senki sem lesz profi egyik napról a másikra. :)
      Mégegyszer köszönöm, és remélem, hogy a későbbiekben sem okozok majd csalódást! ❤

      Törlés
  3. Szia! Ez a bejegyzés valahogy elkerülte a figyelmemet, de csak megtaláltam. Lehet már eleged van belőlem, néha úgy érzem kicsit sokat írogatok neked mindenféléről. (és ma egész nap fúrnak a munkahelyemen az irodában, így képtelen vagyok bármire is koncentrálni, ezért jobb híján olvasgatok-irtogatok XD)
    Jó megtudni rólad apróbb dolgokat, kicsit közelebb érzi magához az olvasó az írót, kicsit talán a történeteidet is jobban megérthetjük ezek által. Hiszen TE vagy az alkotó. Azt is jó olvasni, hogy mennyi emberre van hatással az amit és ahogyan írsz. (Hozzátenném elkeserít, hogy én mennyire béna is vagyok ha a tiédhez mérem irományaimat, de azért kitartok, mert szeretem csinálni! XD) Nekem sok ismerősöm nem érti a fanfiction-öket, hogy miért jó olvasni-írni őket, de persze egyet se láttak még messziről sem. Hát én csak a tieidet ajánlottam nekik, mert tudom, ha egyszer belekezdenek, megértik. Remélem, hogy sikeres író leszel és úgy általában sok sikert kívánok az élethez! Megérdemled a boldogságot! Az egyetemi éveket meg ki kell használni, mert amint elkezdődik a munka, akkor minden megváltozik ! XD
    Egy biztos, én hűséges olvasód (és rajongód) maradok bármit is alkoss! :)
    Semy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj ne beszélj butaságokat, dehogy van elegem belőled! Én minden kommenten nagyon szívesen fogadok. Néha csak megkésve tudok válaszolni, mint például ma is (láttam ám, hogy írtál az új részhez is, csupán még nem volt időm reagálni rá), de amint tudok, visszaírok mindenkinek :)
      Biztosan nem vagy béna! És valahol el kell kezdeni, a bestseller írók sem születnek úgy, hogy máris zseniálisan tudnak írni. Nekem is volt néhány gyenge próbálkozásom... hehe erre rossz is visszagondolni.
      Hűha, köszönöm hálás vagyok, amiért engem (vagyis az írományomat) ajánlottad az ismerőseimnek. Én nem érzem jónak magam, sőt néha kifejezetten gyengének gondolom 1-2 fejezetemet, de bennem van a fejlődni akarás! Jó lenne később is az írással foglalkozni, bár ebből megélni... oda nagy szerencse kellene :) de még ki tudja mit hoz a sors.
      Köszönöm szépen minden kedves szavadat! Jól esik az ilyen kommenteket olvasni! Ezer ölelés! Az egyetemi éveimet pedig garantáltan kihasználom (már három buli is be van tervezve, pedig még csak el sem kezdődött az egyetem).
      Rajongó... ez egy kicsit erős szó, én jobban szeretem az olvasót, esetleg a támogatót használni, hiszen mi mind ugyanazon a szinten vagyunk, értem igazán nem kell rajongani. :)

      Törlés