Sziasztok! Nem szoktam a blogra
személyes témájú posztokat hozni, sőt még a részek elejére sem írok ilyen kis
bevezetőt – nem is értem miért, másoknál szeretem olvasni, csak valahogy nálam
ez mindig kimarad –, ezért gondoltam, jó ötlet lenne kitölteni ezt a kihívást,
hogy a blogra tévedők jobban megismerjenek.
Először is hálás vagyok Nadinnak, amiért
megajándékozott ezzel a kihívással, másodszor pedig szörnyen sajnálom, hogy
ilyen sokáig tartott kitöltenem. Valójában meg is feledkeztem róla, aztán
amikor eszembe jutott, már benne csücsültem az érettségiben. De ami késik nem
múlik, úgyhogy itt is lenne az #ezvagyokén kihívás.
Szabályok:
Kihívtak?
Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések
megválaszolására:
1. Ki vagy Te?
2. Mi az álmod?
3. Mi a kedvenc
emléked?
4. Mi jelenti
számodra a boldogságot?
5. Mi jut
eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
6. Szerinted
hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első
kérdésre adott válaszoddal?
7. Mi a
legnagyobb félelmed?
8. Hogyan látod
magad 1 év múlva?
9. Mi volt a
legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi
az első számú motivációd?
11. Mit
csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem
tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva
emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
+1. Fejezd be a
mondatot: Arra vágyom, hogy...
Hívj
ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi
jelölted lehet, amennyit akarsz.
Másold
be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk.
Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.
1. Ki vagy Te?
Az 'AZ ÍRÓRÓL' menüpontban írtam már egy
rövid bemutatkozást, de ide is írok pár sort.
99' szeptember 29-én születtem egy, budapesti kórházban, de Románia közepén élek, egy erdélyi városkában. Nemrég
érettségiztem, és nem túlzok ha azt mondom, hogy amíg lejárt ez az időszak,
megjártam a poklokat. Nem gondoltam, hogy ez a fajta stressz ennyire hatással
lehet rám is, hiszen alapjáraton egy nagyon nyugodt emberke vagyok. De a lényeg
az, hogy az érettségi lejárt – nem mellesleg sikerült is –, és nemsokára egy
elsőéves egyetemista életét fogom élni, a kolozsvári Babes Bolyai egyetem
újságírás szakán.
Élek-halok az animékért, ez a rögeszmém
már óvodás koromban kezdődött, hála az ANIMAX csatornának, amit azóta sajnos
megszűntettek. A nyári, unalmas napokban képes vagyok egész nap (nem túlzok)
animéket nézni. A kedvencem a NANA, amit minden lánynak csak ajánlani tudok,
valamint ez az anime nagyban befolyásolja az írási stílusomat is.
A másik hóbortom a k-pop, amit még
kilencedikes évem elején, egy szerencsés véletlen során ismertem meg. Sokan
gondolnak ezért dilisként rám, de már megszoktam a furcsálló tekinteteket. A
kedvenc bandám egyértelműen a BTS, de sok más bandát szeretek (fiúkat és
lányokat is egyaránt), ééééés *dobpörgés* október kilencedikén látni is fogom a
fiúkat, a londoni koncerten. Ez őrület, és még mindig nem fogtam fel, hogy
koncertre fogok menni, sőt valószínűleg még a koncert után is azt fogom hinni,
hogy mindez csak álom volt – valójában az is, egy álmom teljesül be.
~röviden ennyi lenne, nem igazán tudom mit írhatnék még ide.
2. Mi az álmod?
Sokan mondják rám, hogy álomvilágban
élek, és én ezt nem is tagadom. Rengeteg álmom van, imádom mindenféle helyzetbe
beleképzelni magam, de persze tudom, hogy hol a határ.
Ahogy fentebb említettem, az egyik álmom
az, hogy eljussak egy BTS koncertre, ami nemsokára teljesülni is fog. Továbbá
szeretnék majd utazgatni is egyetem után, sőt ha lehetőségem lesz rá, szeretnék
majd cserediák-program által valahol külföldön is tanulni.
Van még egy dolog, amit ide sorolnék,
bár ez nem rajtam múlik: én lennék a legboldogabb ember, ha Yazawa Ai befejezné
a NANA mangát, és végre tisztes vége lehetne ennek a csodának.
3. Mi a kedvenc
emléked?
Talán az, amikor a legjobb barátnőmmel
voltam nyaralni. Valójában nem volt túl kellemes, mert mindketten napszúrást
kaptunk, és együtt betegeskedtünk, de szerettem vele lenni, és jó lenne ismét
elmenni valamerre kirándulni együtt.
4. Mi jelenti
számodra a boldogságot?
A kiskutyák és a kiscicák, minden
mennyisgben.
5. Mi jut
eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
Ez egy relatív dolog, és szerintem
minden ember, állat, növény, élőlény a maga módján szép.
6. Szerinted
hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első
kérdésre adott válaszoddal?
Aki ismer, az tudja ki vagyok. Az
emberek általában a 'jófej' 'vicces' 'kedves' jelzőkkel írnak le, de szerintem
nem lehet egy embert ilyen egyszerűen jellemezni.
7. Mi a
legnagyobb félelmed?
A
kígyók... utálóm őket, rondák, félelmetesek, és gonoszak.
8. Hogyan látod
magad 1 év múlva?
Egy nagyváros kellős közepén élem majd
az egyetemista életemet, és stresszelek, hogy pár nap múlva kezdődik a
szemeszter.
9. Mi volt a
legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
Van jópár őrült emlékem, de azt órákba
telne leírni, így csak az egyiket említem meg.
Az egyik legjobb barátnőm tizennyolcadik
születésnapján történt. Elmentünk bulizni a szokásos helyünkre, jól éreztük
magunkat, talán túl jól, aztán az éjszaka közepén egy jóga teremben kötöttünk
ki, jóga oktatóval, és mindannyian úgy utánoztuk a pózokat, mintha tisztában
lennénk azzal, hogy mit csinálunk. Végül egy hétvégi ház lett az utolsó
állomásunk – bár azt már nem tudom, hogy kerültünk oda –, ahol a világ
legfinomabb gulyás levesét ettük reggeliként. Érdekes egy éjszaka volt.
10. Ki vagy mi
az első számú motivációd?
Nana... maybe? Valamilyen szinten
mindkét Nana (Osaki és Komatsu).
11. Mit
csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem
tudja, hogy közel áll hozzád?
Kiállok a barátom mellett.
Természetesnek tartom azt, hogy megvédem a hozzám közel állókat, nem szeretem
az igazágtalanságot.
12.
5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
Nem valószínű.
+1. Fejezd be a
mondatot: Arra vágyom, hogy...
...végre a saját lábamra álljak. És jó
lenne befejezni ezt a blogot is (de arra még várhattok!).
Ezer puszi és ölelés minden olvasómnak!❤
Örülök ,hogy írtál magadról , azt tudom , hogy milyen jól írsz ,de rólad nem nagyon tudtam semmit , csak ugye idén tudtam meg , hogy érettségiz(tél) . Mindig is szerettem másokról megtudni dolgokat. Néha túl kivancsi vagyok . Igazából én jövőre leszek kilencedikes , és újságírós suliba mentem volna , de egyéb okok miatt nem tudok , amit nagyon sajnálok , mert nagyon szeretek írni , és wattpadon el is kezdtem . Igaz kővetőim nincsenek , csak pár , de őket nagyon megbecsülöm . És ezt neked most azért írom le , mert miattad kezdtem azt gondolni, hogy lehetne kicsit komolyabban foglalkozni az írással . Nagyon köszönöm,mert ha te nem lennel akkor en most nem írnék rendesen , és nem lenne az az egyik álmom , hogy újságíró legyek .
VálaszTörlésHűűűha, nem hazudok, ha azt írom hogy könnyezni kezdtem mikor a kommented végére értem. Nagyon örülök annak hogy ilyen hatással volt rad a történetem és én magam is. Az írásban csak támogatni tudlak. Eleinte nehéz és sok-sok gyakorlás szükséges, rengeteget kell olvasni, de ha elszánod magad és nyitott vagy a fejlődésre, akkor minden menni fog!
TörlésÉn köszönöm a kommentedet! És sok sikert kívánok az írásban! Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulhatsz hozzám! :)
Köszi.
TörlésSzia, én régebb óta követem ezt a törénetedet és a másikat is, és nem hiszem hogy találok még egy ilyen jót. Egyszerűen imádom a sztorit, iszonyú tehetséges vagy. Próbálkoztam már én is írással, de szerintem nem az én asztalom.( Már ha most végigolvasom a régi írásaim, jót nevetek rajtuk...)
VálaszTörlésNagyon igényes, jó történetet írsz, és még sok ilyet szeretnék olvasni!❤
Szia! nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és nagyon örülök annak, hogy olvasol (ráadásul mindkét történetemet!).
TörlésEz velem is így van, ha visszaolvasom a régi történetemet, nevetnem kell a stílusomon, a fogalmazáson és kb mindenen, de valahol el kell kezdeni, senki sem lesz profi egyik napról a másikra. :)
Mégegyszer köszönöm, és remélem, hogy a későbbiekben sem okozok majd csalódást! ❤
Szia! Ez a bejegyzés valahogy elkerülte a figyelmemet, de csak megtaláltam. Lehet már eleged van belőlem, néha úgy érzem kicsit sokat írogatok neked mindenféléről. (és ma egész nap fúrnak a munkahelyemen az irodában, így képtelen vagyok bármire is koncentrálni, ezért jobb híján olvasgatok-irtogatok XD)
VálaszTörlésJó megtudni rólad apróbb dolgokat, kicsit közelebb érzi magához az olvasó az írót, kicsit talán a történeteidet is jobban megérthetjük ezek által. Hiszen TE vagy az alkotó. Azt is jó olvasni, hogy mennyi emberre van hatással az amit és ahogyan írsz. (Hozzátenném elkeserít, hogy én mennyire béna is vagyok ha a tiédhez mérem irományaimat, de azért kitartok, mert szeretem csinálni! XD) Nekem sok ismerősöm nem érti a fanfiction-öket, hogy miért jó olvasni-írni őket, de persze egyet se láttak még messziről sem. Hát én csak a tieidet ajánlottam nekik, mert tudom, ha egyszer belekezdenek, megértik. Remélem, hogy sikeres író leszel és úgy általában sok sikert kívánok az élethez! Megérdemled a boldogságot! Az egyetemi éveket meg ki kell használni, mert amint elkezdődik a munka, akkor minden megváltozik ! XD
Egy biztos, én hűséges olvasód (és rajongód) maradok bármit is alkoss! :)
Semy
Juj ne beszélj butaságokat, dehogy van elegem belőled! Én minden kommenten nagyon szívesen fogadok. Néha csak megkésve tudok válaszolni, mint például ma is (láttam ám, hogy írtál az új részhez is, csupán még nem volt időm reagálni rá), de amint tudok, visszaírok mindenkinek :)
TörlésBiztosan nem vagy béna! És valahol el kell kezdeni, a bestseller írók sem születnek úgy, hogy máris zseniálisan tudnak írni. Nekem is volt néhány gyenge próbálkozásom... hehe erre rossz is visszagondolni.
Hűha, köszönöm hálás vagyok, amiért engem (vagyis az írományomat) ajánlottad az ismerőseimnek. Én nem érzem jónak magam, sőt néha kifejezetten gyengének gondolom 1-2 fejezetemet, de bennem van a fejlődni akarás! Jó lenne később is az írással foglalkozni, bár ebből megélni... oda nagy szerencse kellene :) de még ki tudja mit hoz a sors.
Köszönöm szépen minden kedves szavadat! Jól esik az ilyen kommenteket olvasni! Ezer ölelés! Az egyetemi éveimet pedig garantáltan kihasználom (már három buli is be van tervezve, pedig még csak el sem kezdődött az egyetem).
Rajongó... ez egy kicsit erős szó, én jobban szeretem az olvasót, esetleg a támogatót használni, hiszen mi mind ugyanazon a szinten vagyunk, értem igazán nem kell rajongani. :)