A távoli város elmosott fényekben úszik, a
homályos tekintetem csupán akkor tisztul ki, mikor Taehuyng kiegyenesedve
előttem, az arcomat vizslatva, a szemembe néz. Mintha mindent beterítene egy
vörös fátyol, amin képtelenség áthatolni, csak a fiút látom magam előtt, a
nedvtől csillogó ajkát, a kissé kipirult arcát, és a hatalmas, rám meredő
mandulaszemét, mely a megszokott mélybarna helyett most feketén ízzik.
2018. ápr. 14.
2018. ápr. 6.
22. rész - Az oroszlán barlangja
Késő
van, a levegő lehült és fáradt vagyok. Már legalább tíz perce körözök idelent,
azon tanakodva, hogy tényleg az a legokosabb, ha felmegyek Taehyunghoz. Végtére
is egy srác szobájáról van szó, aki a kiszámíthatatlanságával folyton
összezavar, és a feje tetejére állít mindent, nem mellesleg ha az autójában
történtekre gondolok... Nem. Inkább visszafordulok.
– Elárulnád,
hogy miért nem jössz be? – nyílik ki a kollégium ajtaja, és ahogy
megjelenik a szőke, könnyedén vágja át az előbbi tervemet. Közelebb lépne, én
azonban elszökkenek előle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)