– Taehyung –
Anyám szürkés-fehéres irodája hideg hatást kelt. Ahogy végigvonulok a polcokra pakolt irattömbök mentén, borzongás fut keresztül a gerincemen. A nő simára vasalt kosztümében ül a nagyméretű íróasztal mögött, testét eltakarják az előtte sorakozó végtelen szerződések. Már-már úgy festi az aláírását a lapok végére, hogy a szemét sem futtatja át a tartalmukon.
Jeges pillantását emeli felém, ahogy megtámaszkodva az asztalon, a torkomat köszörülöm. Jól tudom, már korábban észrevett, mégsem volt hajlangó rámszentelni a figyelmét, egészen addig, amíg tudtára nem hozom, hogy beszélni valóm van vele. Lassú mozdulattal emeli le a szemüvegét, s hanyagul félretolva a papírokat, rákönyököl az asztalra.
Jeges pillantását emeli felém, ahogy megtámaszkodva az asztalon, a torkomat köszörülöm. Jól tudom, már korábban észrevett, mégsem volt hajlangó rámszentelni a figyelmét, egészen addig, amíg tudtára nem hozom, hogy beszélni valóm van vele. Lassú mozdulattal emeli le a szemüvegét, s hanyagul félretolva a papírokat, rákönyököl az asztalra.
