39. rész - A búcsú

– Taehyung! – kiáltom torkom szakadtából a nevet. A hangom messze száll, egészen a főúton járó autókig, és az odalent sétáló emberekig, csak éppen egy személyhez nem jut el. A fiú nem moccan. Arcát a magasba emelve, úgy áll a szegélyen, mint egy szobor.

– Mi értelme ide felállni, ha nem zuhanok le?

– Kérlek fejezd be – mondom elvékonyodott hanggal. Közelebb lépek, de nem merem megérinteni. – Szállj le, és menjünk be.

Taehyung nem válaszol. Meggyújtja az ajkai közé fogott cigit, és mélyen letüdőzi. Remeg a keze. Takarni próbálja, de hiába húzza rá a felsőjét, tisztán látom ahogy az újjai aprót ránganak.

38. rész - Vihar előtti csend

Sziasztok! 

   Nem hiszem el, hogy sikerült ilyen sokáig eltűnnöm... Elsősorban az egyetem miatt nem volt időm írni. Meg kellett szoknom az órákat, az órarendemet, az új embereket és a várost is. És hát sikerült összeakadnom egy-két olyan személlyel, akik negatív hatást gyakoroltak rám. Nem akarom ezt hosszan boncolgatni, a lényeg az, hogy hosszú időn keresztül nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam írni, de pár sor után abba kellett hagynom. Rengeteg álmatlan éjszakám volt, ezért mindig fáradt voltam. Nem találtam a helyem az emberek között, aztán mikor azt hittem, hogy minden szuper lesz, csak mélyebbre süllyedtem. De úgy gondolom – vagy legalábbis remélem – , hogy ez az időszakom már lejárt, és ezt azzal is bizonyítom, hogy most egyszerre két fejezetet hoztam.

   Ezen kívül még egy rész várható (bár ki tudja... lehet, hogy túl hosszúra sikerül, és ketté kell bontanom... a lényeg az, hogy egy részt tervezek még haha). Remélem nem okozok csalódást, és már ti is várjátok a történet végét!