Történjen
bármi, kerüld a drogokat, és lehetőleg ne csináltasd fel magad egy esztelen
buli alkalmával. Ezekkel a szavakkal engedett útnak az édesanyám, a koleszba
költözésem előtt. Csak bután mosolyogtam, és vártam hogy becsukódjon a vonat
ajtaja, hogy végre elmerülhessek a gondolataim végtelen veremében. A három órás
útból szinte semmire sem emlékszem, sikeresen végigaludtam, aminek a hatása az
lett, hogy még kómás fejjel vágódtam be egy taxiba és a csomagjaim felét
majdnem az úton felejtettem. Az egyetlen szerencsém, hogy egy halálrendes
taxisofőrt fogtam ki...
A
húsz perces kocsikázás alatt is elkoppant a szemem, így arra eszméltem, hogy a
nyugalmi állapotban levő autó hátsó ülésén, nem éppen a legszebb pozícióban
vagyok elterülve, az összes csomagom a járdán sorakozik, és a sofőr az ablak
kopogtatásával próbál felébreszteni. Így érkeztem meg a Kim Ji Seok Egyetemre.