2018. márc. 22.

19.Rész - Túl sokat kérsz


  – Taehyung –

   A kezemben szorongatva a telefonomat igyekszem erőt venni magamon, hogy legalább a nap közepén legyek képes kimászni az ágyból. Már csak ez a hívás hiányzott a napomból... Kivonszolom magamat a konyhába, ahol egy tányér rég kihült reggeli és egy cetli vár. Félretolom a tálat, majd helyet foglalva, kezembe veszem a papírdarabot.

Vedd be a gyógyszereidet, és legalább az utolsó órára told be a segged.
Csókol a második anyád. xx


Megmosolygom SeokJin üzenetét, és eleget téve a kérésének, letolom a torkomon az összes előre kikészített gyógyszert. Utálom őket, mert tompítanak, de ha egy rossz napomon nem veszem be azokat, rémes, hogy mire leszek képes.
   Ásítozva sétálok vissza a szobámba, és egy elfogadható szett után kezdek kutatni a szekrényemben. Amint sikeresen kiválasztom a ruhadarabokat, becsukom a szekrény ajtaját, és akaratlanul is belenézek az azon lógó tükörbe. Megint fogytam, pedig próbálok rendesen étkezni. Néha csak úgy kimegy a fejemből, hogy ennem is kellene, máskor meg semmi étvágyam, és kínszenvedésként élek meg minden falatot. Az biztos, ha SeokJin nem lenne mellettem, már csontsovány lennék.
   Napok óta először tárom ki a szobám ablakát, némi friss levegőt engedve a helyiségbe. Zsong a fejem az engem ébresztő telefonbeszélgetéstől, és abban reménykedem hogy a hűvös levegő kissé lenyugtat.
   Park Sora, az az idegesítően makacs lány... Nagyszájú és hirtelen haragú, nem is csodálkozom, hogy van egy-két utálója. Azt azonban nem értem, hogy miért lett kirakva, hiszen itt minden második diák csinál valami olyant, ami miatt távozhatna, de az igazgató ezeket magasról leszarja. A szabályzat inkább a törvény miatt van kibiggyesztve mindenhová.
   Nincsen itt sok ember, aki befolyásolhatná a drága direktor urat, csupán a Seok testvérek és én. Ismerek néhány kölyköt itt, akik benyalták magukat az igazgatónál, de kötve hiszem, hogy lenne elég befolyásuk egy ilyen ügyhöz. Az egész unalmas papírmunka, amihez senkinek sincs kedve. Mióta ide járok, csupán egy személy lett kilakoltatva, mert részegen kitörte az egyik szoba ablakát, és ki akard ugrani rajta. Azt viszont aligha tudom elképzeni, hogy Sora ilyesmit tett volna.

Haver, ments ki ma – szólok bele a telefonba, kilépve a lakásból. – Mondd azt, hogy beteg vagyok, vagy valami.
Úgyis tudják, hogy csak lusta vagy – válaszol SeokJin. Persze ő maga a mintadiák, minden órán ott van, mindent pontosan tud, és az összes vizsgája jeles. – Inkább gyere be, még három óránk lesz.
Van egy kis elintéznivalóm – sétálok végig a folyosón. A liftnél megállva azonban csak azt a kurta mondatot olvasom a falra kibiggyesztve, hogy karbantartás alatt, ezért magamban káromkodva, kénytelen vagyok a lépcsőt választani.
Nő van a dologban? – kérdezi gyanakvóan.
Mondhatni.
Hülye vagy.
Ja, tudom – fordulok be egy emeletet megtéve. A cigis tüdőm nem bírja ezt a megerőltetést. Le kellene szoknom. – Mimivel mi a helyzet?
Semmi. Nem balhézik, és jár órákra, nem úgy mint valaki – próbál rám utalni, de nem tud bűntudatot kelteni bennem. Amíg ez az egyetem a családom pénzéből éldegél, addig nem kell tartanom semmitől.
Szerintem valamiben sántikál, és ez nem tetszik nekem.
Gondolom köze van a nődhöz is, mi? – Ezt szeretem Jinben, gyorsan vág az agya és azonnal kapcsol. – Beszéljek vele?
Nem kell, megoldom én – válaszolok, nekidőlve a harmadik emeleti korlátnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kikészíti a szervezetemet az a napi fél doboz cigi. De ha egyszer annyira jól esik... Keresnem kell valamilyen más káros szenvedélyt.
Taehyung, a húgomról van szó, úgyhogy ne csinálj hülyeséget. Tudod, hogy tesómként szeretlek, de leszedem a fejed, ha Mimivel bármi történik.
Nyugi, haver. Kézben tartom a dolgokat – füllentek. Semmit sem tartok kézben, még csak azt sem tudom, hogy mi a halálért tartok az igazgató irodája felé. Ez a lány tönkre fog tenni egy szép napon.
Akkor jó – nyugszik meg. – Később odaadom a mai anyagot.
Kösz, anyuci, nagyon rendes vagy – gúnyolom ki nevetve.
Anyuci a segged. Legközelebb nem leszek ilyen rendes, és reggel kirángatlak az ágyból, hogy te is szenvedj az órákon, ne csak én.
Úgy legyen – egyezek bele, bár tudom, hogy SeokJin sosem lenne képes ilyenre. – Na cső szívem, legyen szép napod! – vékonyítom el a hangomat.
Viszlát, Taehyung – válaszol bosszús hangon.

Kiérve az udvarra, hatalmasat nyújtózok. Eddig nem találkoztam senkivel, idekint azonban mindenhol diákok lézengenek. A legjobb oldalamat kell mutatnom, hogy fenn tartsam a látszatot. Nevetséges, hogy mindenki azt hiszi, a kiváltságosak egyben tökéletesek is. Utálom ezt a két szót. Nem én kértem, hogy gazdag családba szülessek, a tökéletességre pedig messze nem vágyom. Senkinek sem akarok példát mutatni, az már-már morbid lenne, tekintve a valódi énemre. Itt az egyetlen, aki bármiféle példaként szolgálhat, az SeokJin. Őrület, hogy az a srác mindenben jó, és még a magatartása is kifogásolhatatlan. Nem hiába a tanárok kedvence. Bár neki is meg van a gyengepontja: a nők. De hogy pont az a könnyűvérű Eunbi az, akiért bolondul... Én is meghúznám, de többre nem kellene. Fogalmam sincs, hogy mit láthat benne. Vagy talán velem van a baj? Hiszen az itt töltött éveim alatt egyetlen valamirevaló nőszemélybe sem botlottam. Kezd elegem lenni a sorozatgyártmányú nőkből, akik úgy nyelik a szerszámot, mintha tanítva lennének rá. Néha jól esne egy szívből jövő ölelés... Mikor lettem ennyire nyálas? Nem ismerek magamra.
   Kitárva magam előtt az igazgatói ajtót, könnyedén sétálok be a helyiségbe. Szinte minden héten itt vagyok, és hallgatom a faszi dumáját arról, hogy be kellene járnom az óráimra. Nem is értem, miért töri magát ennyire, hiszen ha eddig nem hatott a hegyibeszéd, ezután sem fog.
Minek köszönhetem a látogatásodat, Taehyung? – igazítja meg a zakóját. Nocsak, ez új darab. Le merném fogadni, hogy a lenyúlt pénzből vette.
Van egy kis problémám a kilakoltatással – ülök le az egyik székre, kinyújtva a lábaimat. Már szinte otthon érzem magam ebben a környezetben.
A lány még ezen a héten távozni fog.
Nem akarom, hogy elmenjen.
Elnézést, de már aláírta a papírokat.
Nem érdekel – vonom meg a vállam. Hiába mutatja a lapok alján levő aláírásokat, nem tud meghatni vele.
A kérvényező fél világosan kijelentette a problémáit a lánnyal szemben, nem tehettem mást, mint hogy elfogadom és intézkedek.
Direktor bá, mindketten jól tudjuk, hogy Mimi áll a dolgok mögött, csak neki van elég befolyása, van inkább pénze, hogy egy ilyen dolgot elintézzen – hajolok közelebb. Az igazgató arca vörösesre vált, de nem tudom eldönteni, hogy a szégyen, vagy az idegesség miatt.
Sajnálom, Taehyung, de a kilakoltatás megtörténik, kivéve ha a kérvényező fél végül meggondolja magát.
És maga szerint Mimi csak úgy átgondolja a dolgot és visszavonja a kérelmet?
Ez már nem az én dolgom.
Örülök, hogy az a maga dolgának számított, amikor aláírta a nyamvadt papírt annak a szegény lánynak a kilakoltatásáról – állok fel dühödten a székről, majd meghajlás nélkül távozom az irodából. Miért ilyen hasztalan mindenki ezen a kibaszott helyen?
   Kivánszorogva az udvarra, egy árnyékosabb padon foglalok helyet. Egyedül vagyok, és érzem a minden irányból rámszegeződő pillantásokat. Szinte égetnek. Utálok itt lenni, főleg egymagamban. Nincs ki elterelje a figyelmemet, és minden hülye fóbiám a felszínre próbál törni.
   A tenyerembe temetve az arcomat, mély lélegzeteket véve próbálom nyugtatni magam. Beszélnem kell Mimivel, és ennek a tudata csak ront a helyzeten. Nem vágyom a lány kézenfekvő utalásaira, a kacérkodására. Már évek óta belém van zúgva, és ezt nem is próbálja titkolni. A bökkenő ott van, hogy számomra Mimi olyan, mint egy idegesítő húg, akinek legszívesebben betömném a száját, csak hogy ne tudjon megszólalni. Együtt nőttünk fel, és nem tudok más szemmel tekinteni rá. Szegény lány, sokat szenvedhet miattam.
   Tárcsázom a számát és imádkozom, hogy felvegye a rohadt telefont.
Remélem nem vagy órán – előzöm ki a mondatommal, amint reagál a hívásra.
A szobámban vagyok, és éppen rád gondoltam – válaszol elnyújtott szavakkal.
Beszélnünk kell. Találkozhatnánk?
Várlak a harmadikon, egyedül vagyok – nyomja ki a készüléket. Lehetőséget sem ad arra, hogy más választásom legyen, és hiába próbálom visszahívni, nem felel.
Kénytelen vagyok felvonszolni magam az orvosisok kollégiumának harmadik emeletére. Nem akarok a szobájába menni, mert ott sarokba szorítva érezném magamat, és ő lenne előnyben, de most nem én döntök. Mimi könnyen tudja manipulálni az embereket, és az esetek elnyomó többségében megkapja amit akar. Néha megijeszt a magabiztosságával.
   Sóhajtok egyet, és kopogtatni kezdek, majd alig pár másodperc múlva már nyílik is előttem az ajtó. Mimi egy szinte semmit sem takaró rövidnadrágban és egy mély kivágású, fehér pólóban vár. A fekete melltartója feltűnően átlátszik az anyagon.
Örülök, hogy itt vagy – fogja meg a karomat, behúzva a szobába. – Készítettem teát – nyújt át egy poharat. – Foglalj helyet.
Ahogy gondoltam, a szoba nagyobb mint a többi, és Mimi egyedül foglalja el. Végül is nem lep meg, a hely, ahol SeokJinnel tanyázunk is nagyobb, mint a többi mini lakás.
   Leülök a kanapéra, majd a szorosan mellettem helyetfoglaló lány felé fordulok. A szemem akaratlanul is a hangsúlyos dekoltázsára téved, amit Mimi egy mosollyal fogad.
Nem bájologni jöttem – igazítom meg a válláról éppen lecsúszni készülő pólóját. – Hanem mert ezúttal túl messzire mentél.
Igazán? – kérdezi, egyik kezével a combomon támaszkodva. – És most megbűntetsz? – nyalja meg a szája szélét.
Egyetlen korttyal nyelem be az összes teát, majd a poharat a lány kezébe adom, hogy valami mást fogjon, a combom helyett.
Nem vagy vicces – teszem karba a kezemet. – Azt a kilakoltatási kérelmet, vondd vissza.
Szóval erről van szó – túr bele a hajába. A hullámok tökéletesen borulnak a vállára. Nem csodálom, hogy ennyire könnyedén képes manipulálni, minden adottsága megvan hozzá. – Idegesít a csaj, és nem szívesen látom itt. Nem akarom, hogy az én pénzemen éljen.
Csak hogy az az én pénzem is, Mimi, engem pedig nem zavar a lány.
Csak nem... – lepődik meg a lány. – Megtetszett neked? Biztosan megfektetted már. Féltékeny vagyok rá – helyezi mindkét kezét a nyakamba, majd még mielőtt ellenkezhetnék, helyet foglal az ölemben. Ezért nem akartam a szobájába jönni. Jól tudtam, hogy ezt fogja csinálni.
Vondd vissza a kérelmet – tolom távolabb magamtól.
Miért tenném?
Mert nincsen okod kirakni a csajt.
És a visszavonásra sincsen okom – vigyorodik el. – Abból számomra semmi jó nem származna.
Mit szeretnél, Mimi? – kérdezem hátradőlve a kanapén. A lány kapva az alkalmon, azonnal közelebb húzódik. Az édeskés parfüme beleissza magát az orromba. A nyelvemen van a lány válasza.
   A fülemhez hajol, majd ügyelve arra, hogy az ajka érintse a fülcimpámat, belesuttogja a rövid szót.
Téged.
Ha megkapnál engem, visszavonnád a kérelmet? – kérdezem, a hajába simítva.
Ha elégedett leszek, igen – csúsztatja végig a kezét a karomon, majd elérve a tenyeremet, mindkét kezemet a csípőjére helyezi. – De ehhez az kell, hogy végre ne a húgodként kezelj.
Túl sokat kérsz.
Ez az ára annak, hogy a csaj maradjon – támaszkodik meg a vállamban, egészen közel hajolva, hogy a tincsei elérik az arcomat. – Hogyan döntesz, Taehyung?
Egyetlen alkalom – adom meg magam. Halvány mosoly csúszik a lány arcára.
Helyes – egyenesedik ki. – Nem kell félned, a bátyámnak nem mondom el.
Ettől nem is félek, inkább attól tartok, hogy a már így is feketében izzó lelkem csak tovább sötétül, ha behódolok a lány erkölcstelen kérésének. Az a kevés, bennem megbúvó tartás is eltűnik, ha lefekszem SeokMivel.
   Soha nem voltam egy mintapéldány, de még egy hozzám hasonló alaknak is megvannak a határai. Látom, ahogy Mimi megválik a felsőjétől, és bármiféle szégyenérzet nélkül sétál előttem a ráfeszülő melltartóban, mégsem tudok a látványra koncenrtálni. Csak a bűntudat jár a fejemben, aminek az előszelét már most tisztán érzem.
   Ezután csak jobban belém fog szeretni, mélyebben fogja rágni a fájdalom, a tudat, hogy amit teszünk, számomra semmit sem számít. Hiszen igenis számít, csak nem úgy, ahogy az ő szeretné. Mimi mindig is fontos volt számomra, még ha ezt nem is mutattam. Együtt nőttünk fel, ez pedig mély nyomot hagyott bennem. A kurva életbe, van bennem egyáltalán egy leheletnyi erkölcs, vagy az a felem már rég kihalt, ahogy átléptem a felnőttkor határát?
Helyezd magad kényelembe – nyújtja a kezét, majd belépve a hálószobájába, könnyedén lök az ágyra. – Mindjárt jövök – mosolyog rám, és eltűnik a fürdőszobában.
Hátradőlök az ágyon, és az arcomat súrolgatva próbálok felébredni ebből az álomból. Nem lesz gond, ő is egy lány, ugyanarra vágyik, mint a többi. Megadom neki, ő pedig teljesíti az ígéretét. Egyszerű.
   Kikapcsolom az agyamban levő, józan gondolkodásért felelős részt, és elvonatkoztatok minden hátrálásra késztető tényezőtől. Csak a megszokott, már-már berögződött mozgásra van szükségem, pár szép hazug szóra, kedves érintésre, és máris az ujjaim köré fonom Mimit. Ha ezt kell tennem, hát legyen.
   Percek múlva, a lány egyetlen áttetsző alsóneműben sétál ki a fürdőből, rálátást engedve az egész testére. Felkönyökölök az ágyra, és végignézve Mimi dögös alakján, nagyot nyelek. Ezután biztosan nem leszek képes SeokJin szemébe nézni, hosszú ideig.
A kishúgodból végre igazi nő vált – mászik fölém, megtámaszkodva a fejem mellett. – Ne okozz csalódást, Taehyung – leheli a szavakat a számra, majd kiegyenesedve elkezd levetkőztetni.



8 megjegyzés:

  1. Nem hittem volna, hogy tae eddig elmegy Sora érdekében, legbelül szeribtem nem is a kemény pasi,jó szívű. Nagyon várom a következő részt. Ma sem csalódtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett! Tae pedig... nos nem minden az aminek látszik.

      Törlés
  2. Áááááá...mindenre számítottam de arra nem, hogy 1. Taehyung ilyen könnyen segít, 2. hogy ezt milyen áron képes meg is tenni!!! Nem is tudom kit sajnáljak jobban...nagyon jó kis rész volt!;) De azért azok a gyógyszerek Tae nem hagynak nyugodni...hmmm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök hogy tetszett! Azok a gyógyszerek bizony kellene Taehyungnak, de még egyelőre nem árulom el hogy miért... :D

      Törlés
  3. Uhhh Taehyung pov *.* Vártam már nagyon! El sem hiszem, hogy mindig akkora meglepetést okozol nekem! :D Mi lesz még ebből drága kenyér :P Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! Ez is ismételten egy nagyon ütős rész volt! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na örülök hogy meglepetést okoztam :D és remelem majd később is fogok. 💕

      Törlés
  4. Huha.. hát erre nem számítottam:o bár azért remélem közbejön vmi és nem lesz köztük semmi.. nem bírom a csajt:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem bírom a csajt haha.. De sajnos manipulálni tud, Taehyung pedig ezúttal gyengének bizonyult.

      Törlés