A
számtalan rossz tulajdonságom közül a legkiemelkedőbb az, hogy reggelenként
képtelen vagyok felkelni, és két forró csésze kávé nélkül nehezen tudom magamra
illetni az emberi jelzőt. Ez korábban is gondot okozott, a suliban a tanárok
csak a késő lányként ismertek. Pedig én mindent megpróbáltam, de ha sikerült
tíz perccel korábban kimásznom az ágyamból, akkor a fürdőben sikeresen
bepótoltam a megspórolt szundításomat a vécén. Anya meg persze csak nevetett
rajtam és vagy ezer képet készített. A fényképes albumban már egy egész kis
fejezetet töltenek ki a vécén alvó Sora
képei.
Ám
ezen a reggelen ha akarnék sem tudnék elszundítani, mert egy nagyon kedves
személy már legalább tizenöt perce kopogtat megállás nélkül az ajtón. Meg sem
próbálok találgatni, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Eunbi kínoz már
hajnalban.
Még
félig leragadt szemmel vánszorgok el az ajtóig, s egy hatalmas ásítással
fogadom az önjelölt barátnőmet.
– Már
azt hittem, hogy valami történt veled – nyom a kezembe egy kávét, miközben
besétál az ajtón. Nem fáradok válasszal, helyette beleszippantok az ital
gőzébe, s máris érzem, hogy a szervezetem elkezd ébredezni. – Mi ez a kupi? – néz körül a lány. Való
igaz, hogy a táskáim szanaszét hevernek, és még nincsen minden ruhám elpakolva,
de én ezt távolról sem nevezném kupinak. Vállat rántok és belekortyolok az
italba. Maga a megváltás. – Na jó Sora,
később segítek rendet rakni, de előtte még dolgunk van. Nos, először is
kérvényeztem az áthelyezésemet ebbe az épületbe, és senkinek nem volt semmilyen
kifogása, szóval mától egy emelettel lentebb lakok, a tizenkettesben. Ha kell
valami csak szólj. Másodszor kilenctől eligazítás, amire nekem nem kellene
mennem, mert már ismerem a helyet, de NamJoon fog körbevezetni, és én egyenesen
odavagyok érte, vagyis kötelező mennünk. Harmadszor pedig... – és itt
sikerül annyi erőt gyűjtenem, hogy közbeszóljak.
– Miért
költöztél ide? – teszem fel az első kérdésem.
– Hát
hogy közelebb legyünk egymáshoz! – jelenti ki hatalmas mosollyal, mintha ez
egy olyan szuper dolog lenne. Talán neki az, nekem kevésbé. – Tudod, mi barátnők számíthatunk egymás
segítségére.
– Oltári
– adok elő egy műmosolyt. – Viszont a szobámban levő rend nekem így teljesen megfelel – mondom, kissé fenyegető
hangszínnel, felvonva a szemöldököm. – Köszönöm
az ajánlatot, de nincs szükség a segítségedre. – Eunbi mintha kicsit
elszomorodna a mondatom hallatán, ami bevallom, belőlem sem vált ki jó érzést,
de nem hagyhatom, hogy a lány a fejemre nőjön. – Végül pedig ami az eligazítást illeti... Megadom magam, menjünk.
Mielőtt Eunbi örömteli vihogásban törhetne ki, sietősen bezárom magam a
szobához tartozó fürdőbe. Az apró helyiség meglehetősen modern, hajszárítóval
és egyéb fürdőszobai dolgokkal van felszerelve. Egy gyors, ötperces tusolást
engedek meg magamnak, attól tartva, hogy a meleg víz hatására ismét elalszom.
Ezután a tükörbe meredve próbálom elfogadni, hogy szükségem van még legalább
egy nagy bögre, extra erős kávéra, hogy vállalható legyen az arcom, ezért nem is
küszködök sminkeléssel.
Egy
törölközőben lépek ki a szobába, ahol a korábbi sajátos rendhez képest, most
minden a helyén van. A füzeteim az íróasztalon sorakoznak, a kis díszeim az
ágyam fölötti polcon, a bőröndöm pedig teljesen üres, szóval a ruháim meg
biztosan a szekrényben vannak. Villámokat szóró szemekkel pillantok Eunbire, de
még mielőtt bármilyen kérdést feltehetnék, a lány vigyorogva szólal meg.
– Nem
kell megköszönnöd, szívesen csináltam – lép közelebb, a kezembe nyomva
néhány ruhát. – És bátorkodtam
kiválasztani neked pár vállalható göncöt a ruháid közül. Most pedig öltözz, és
menjünk.
Az
állam szó szerint a földet verdesi, és már most érzem azt a sok fejfájást, amit
ez a lány fog okozni nekem. A szobámban való pakolászást végül nem szólom meg,
de az Eunbi által kiválasztott ruhákat nem vagyok hajlandó felvenni. Egy farmer
szoknya és egy feszülős fekete blúz meg egy pár combig érő zokni... nem bulizni
készülök, hanem egy nyomorult körbevezetésre a kampuszon.
Végül egy aprócska vita után a lány belátja, hogy túl makacs vagyok, és
belenyugszik az én kényelmes választásomba: laza farmer, fehér póló és egy
kockás ing.
Miután szépen nyugisan elszürcsölgetem a maradék kávémat, kissé késve, de
elindulunk a Nogsaeg épület előcsarnokába. Lent már jócskán gyülekeznek a
diákok, de az épület felelős még sehol, ezért jobb híján helyet foglalunk az
egyik ablak párkányán, és várakozni kezdünk.
– Szuper
éjszakám volt – szólal meg Eunbi.
– Aha.
Az jó – rántom meg a vállam, abban reménykedve, hogy rájön, nem vagyok túlzottan
kíváncsi az estéjére.
– Korábban
már hallottam, hogy az alacsony srácok odalent jócskán méretesek, de csak a
tegnap volt rá alkalmam ezt megtapasztalni – folytatja izgatottan.
Legszivesebben a falba verném a fejem a mondata hallatán, de igyekszem
visszafolytani az érzéseimet, és csupán egy kínos mosollyal válaszolok,
továbbra is abban bizakodva, hogy Eunbi nem folytatja. – Jimin hihetetlen az ágyban. Egymás után háromszor is elmentem. –
Nos tévedtem. Ebben a lányban egy csepp szemérmesség sincsen. – Hatalmas farka van. Kellett egy kis idő,
amíg megszokom, de utána hihetetlen volt.
– Oké,
elég legyen – pattanok fel a lány mellől. – Cseppet sem érdekel ennek a Jimin nevezetű srácnak a farka, az meg
főleg nem, hogy miféle csodákat képes vele művelni – rázom meg a fejem,
hogy kimenjen belőle a srác szerszámának képe.
– Ne
légy ilyen prűd, Sora – lépked utánam. –
Azt a kort éljük, amikor nyíltan beszélhetünk a szexuális életünkről.
– Rendben.
De engem nem érdekel senki szexuális élete. Ami a hálóban, négy fal között
történik, az nem tartozik másra – próbálom lezárni a témát.
– Pedig
ez egy természetes dolog.
– Aha.
Persze – forgatom a szemem.
– Csak
azt ne mond, hogy még szűz vagy – csattan fel, a kelleténél hangosabban.
– Na
jó – elégelem meg. – Erről nem
vagyok hajlandó beszélni – indulok meg az éppen megérkezett kolesz felelős
irányába.
– Vagy
ezer jó pasi van itt – tart a nyomomba a lány. – Egyikük csak hajlandó lesz ágyba bújni veled.
– Jézusom
Eunbi, ezt most hagyd abba. Én egyáltalán nem... – de még mielőtt
befejezhetném a mondatot, az újdonsült barátnőm csuklón ragad, s szinte őrült
módon kezd maga után vonszolni.
– Az
ott NamJoon! – mondja, az izgatottságtól szinte kiáltva. – Azt mondják, őrületes amit a nyelvével
művel. Muszáj lefeküdnöm vele.
Nem
válaszolok, csak a fejem fogom. Az előbb még Jimin fantasztikus péniszéről
beszélt, most meg mindjárt itt a hallban letámadja NamJoont, hogy
megtapasztalja mire képes a nyelve. Nekem ez egyszerre sok.
Az
eligazítás persze azzal telik, hogy Eunbi végig jelentéktelen dolgokról fecseg,
így hiába is próbálok arra figyelni, amit NamJoon mond, túl sokat nem értek meg
belőle. Viszont ez a kis túra arra tökéletes, hogy rájöjjek, az egyetem sokkal
nagyobb, mint képzeltem. Négy épülethez két park, valamint egy aprócska üzlet,
és egy hatalmas parkoló tartozik. Ha egyedül kellene eljutnom A pontból B
pontba, szinte biztos hogy eltévednék. Ebből az egy szempontból jó, hogy Eunbi
mellettem van, mert az elmondása szerint ő már minden helyet ismer.
A
több mint egy órás körbevezetés után, a Nogsaeg kollégium előcsarnokába
érkezünk vissza. Itt még NamJoon elmond egy bíztató jellegű szöveget arról,
hogy az egyetem sok nehézsége és kínja mellett, itt fogjuk megszerezni életünk
legjobb emlékeit, úgyhogy ne stresszeljünk túl sokat. Ezzel az állításával
teljesen egyet is értenék, ha éppen nem egy Eunbi nevezetű nőszemély állna
mellettem, aki történetesen most arról beszél, hogy nyolc lánynak van a
sajátjához hasonló táskája az évfolyamából, és ez őt mennyire idegesíti, mert
így nem lehet különleges egyéniség. Egy szűk hónapot adok magamnak az első
igazi kiborulásomig...
Végül, amikor a tömeg oszlani kezd, egy kávéautomata mellett kötünk ki,
és amíg és igyekszem a legerősebb koncentrátumú italt kiválasztani, addig a
drága barátnőm szégyentelen flörtölésbe kezd a korábbi kiszemeltjével,
NamJoonnal.
– Nagyon
élveztem az eligazítást – mondja a lány, a szokottnál valamivel mélyebb
hangon. – Bár nem tudtam mindent elsőre
megjegyezni. Mi lenne ha megmutatnál pár helyet, csak nekem?
– Kicsi
lány, szívesen benne vagyok. – Bár háttal állok, szinte érzem, hogy forr
közöttük a levegő. A nemi vágyak tényleg ennyire nyilvánvalóak, vagy csupán
Eunbi az aki nem próbálja takarni a szádékát?
– Nekem
a hét óra megfelel.
– Akkor
hétkor. A körbevezetés a 280-as szobából indul.
Próbálok észrevétlenül megállni a még gőzölgő
kávémmal az enyelgő pár mellett, és nem arra gondolni, hogy ezek ketten hét
órakor messze nem az egyetem épületei között fognak sétálni.
– Remek,
már alig várom – simít végig Eunbi NamJoon látszólag jól kidolgozott
karján.
– Később
lesz egy buli, bár gólyák nincsenek meghívva, de jönnötök kell – ajánlja
fel NamJoon, és már éppen azon vagyok, hogy kitaláljak egy okot, amiért nem
tudok elmenni, de Eunbi természetesen megelőz.
– Ott
leszünk, mindketten – szorítja meg a csuklómat, mire kilátástalanul
mosolyogni kezdek. Te jó ég, mibe mentem bele.
– Király.
A The One klubban lesz, két utcányira van innen. De ezt még megbeszéljük az
eligazítás során – kacsint a srác.
– Rendben,
viszlát NamJoon – köszön el Eunbi, kifelé indulva a koliból.
– Sziasztok
– int a fiú.
Csak
akkor eszmélek rá teljesen az egész helyzetre, amikor a közeli park egyik
padján lenyelem a kávém utolsó cseppjét is. Este bulizni megyünk, egy idegen
városban, olyan alakokkal, akiket nem is ismerek. Eunbira valószínűleg nem
számíthatok, mert valamelyik srácra lesz rámászva, én meg egyedül egy csomó
idegen, részeg és beszívott ember között meg fogok őrülni. Az egyetlen esélyem,
ha estig belázasodom.
Nagyot sóhajtva emelem az ég felé az arcom. Veszekedhetnék Eunibvel, de
nem lenne értelme. Végülis egyelőre ő az egyetlen ember akit ismerek, és mivel
a szobatársam még nem érkezett meg, úgy érzem ez egy ideig így is marad.
– Keresnünk
kell neked egy pasit – töri meg a két percnyi nyugalmamat a lány. – Ma este, a buliban felszedsz valakit. Van
nálam gumi, kölcsön tudok adni, ha kell.
– Nem
vagy normális – hunyom le a szemem, azt képzelve, hogy a világ másik felén
vagyok, egy csendes, nyugis helyen.
– Van
néhány dögös ruhám, később átlépek hozzád, hogy tartsunk egy ruhapróbát. Csinos
vagy, bár nincsenek akkora melleid mint nekem. Majd keresek egy push-up
melltartót is, meg kelleni fog egy szexi tanga, átnézem, hogy mid van.
– Figyelj,
Eunbi. Lehet, hogy te ágyba akarsz bújni minden pasival a kampuszon, de nekem
az elsődleges szándékom az, hogy sikeresen lediplomázzak. Nem akarok minden
buliban ott lenni és idegen pasikkal ágyba bújni.
A lány meglepetten néz rám. Megfordul a
fejemben, hogy talán megsértődött.
– Csak
segíteni akarok, hogy jól érezd magad.
– Köszi,
de megvagyok.
Tudom, hogy értékelnem kellene Eunbi
próbálkozását, végülis foglalkozik velem, de arra meg végképp nem vágyom, hogy
az egyetemen ribancként asszociáljanak.
– Eunbi
– fordulok felé –, nőként megvannak az
értékeid, ne legyél buta hogy mindenféle srácnak odaadod magad. Harcolniuk kell
érted. Tudod, a nehezen kapható kincsek mindig értékesebbek – mosolygok rá.
– Igazad
lehet, csak tudod... – halkul el egy pillanatra, és a vállam fölött tekint
át valamire. Egészen nagyra kerekednek a szemei. – Ott van Jimin – emeli fel a kezét integetve. Hát ennyit a korábbi
beszédemről...
Unottan fordulok hátra, hogy megszemléljem a
barátnőm által bálványozott srácot. Jimin és még két fiú áll az egyik fa
árnyékában. Az egyikőjük világos, már-már szürkés hajjal rendelkezik, míg a
másik vörös. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy honnan van ismerős érzésem,
amikor ráeszmélek, hogy a tegnap este ők jártak a szobámban.
– Hé,
az a kettő lopta el a csipkealsómat – ráncolom ingerülten a homlokom.
– Na
ne, ez komoly? – lepődik meg Eunbi. – Az
tudod mit jelent?
– Hogy
tolvajok laknak a kampuszon?
– Azt,
hogy le kell feküdnöd velük ahhoz, hogy visszakapd. Ez egy bevett szokás itt.
Azt hallottam, hogy fejenként minimum tíz lánnyal bújnak ágyba az ellopott
tangák miatt. Hihetetlen, hogy a tiédet is ellpoták. Bárcsak tőlem is lenyúlták
volna.
– Ez
undorító – szorítom ökölbe a kezem. – Velem
ezt nem játsszák!
Idegesen állok fel, és nem foglalkozva Eunbi kérdő tekintetével indulok
meg a három srác felé. Gondolkodás nélkül cselekszem, ami való igaz, nem a
legokosabb dolog. A barátnőm persze azonnal utánam szalad.
Először Jimin kapja fel a fejét, furcsállva tekint ránk, hiszen ha
Eunbire emlékszik is az éjszaka miatt, engem biztosan nem ismer.
Egyenesen a szőke öntelt képe előtt állok meg.
– Van
nálad valami, ami az enyém – jelentem ki.
A fiú hatalmas szemeit mereszti rám. Lehet,
hogy fel sem ismer. Ki tudja, hogy hány lány fehérneműjét lopták még el.
– Kiscica,
ha a tangádért jöttél, azért dolgozni kell – szólal meg mellőle a vörös. – Szétteszed a lábad és máris visszakaptad.
– Nevetséges,
hogy így leminősítesz – fordulok felé. – Talán azt hiszed, hogy a pirosra festett hajaddal és a megvető
szavaiddal menőnek tűnsz? A világ tele van hozzád hasonló tömeg nyomorékokkal.
Tudod ez a lekezelő szöveg nem fog sokáig hatni.
A srác torkán egyetlen szó sem jön ki, csak
nevetni kezd. Érzem, hogy én kerülök ki a szócsata nyerteseként. Karba teszem a
kezem és a jobbján álló Taehyungra pillantok.
– Tartsd
meg a tangámat, ha ennyire tetszik, mert az biztos, hogy nem bújok ágyba, egy
magadfajta seggfejjel.
– Megtiszteltetésnek
kellene vedd, hogy nálam van az a fekete csipke tanga. Más bármire képes lenne,
hogy az ágyamba kerüljön. De adok neked még egy esélyt, ha jó kislány leszel,
visszakapod – nyúl az államhoz, de azonnal félretolom a kezét.
– Ahogy
gondoltam, te is ugyanolyan díszpéldány vagy, mint a társad – mérem végig.
– Kiskorodban nem kaptál elég
dicséretet, vagy az anyukád félrekefélt? Kitalálom, számodra minden csaj csak
egy újabb trófea a gyűjteményben. De ezúttal mellé fogtál, mert én még
álmaidban sem leszek a portfóliód egy darabja.
Karon ragadom Eunbit, és hátra sem pillantva,
sietősen indulok el. Taeyhung azonban nem adja fel. Utánunk kiált:
– Fogadjunk,
hogy egy hónap sem kell, és alattam fogsz nyögdécselni!
Nem törődve haladok tovább, igyekezve minél
távolabb kerülni attól a háromtól. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy fiú
tárgyiasítson egy nőt, és ha ez a Taehyung, meg a bandája, azt hiszi, hogy ők
bárkit megkaphatnak, akkor hatalmasat tévednek.
lelkesen hallgatom a "save me"-t mikor eunbi szövegeit olvasom ~
VálaszTörlés