A szemem akkoráral tágul, hogy úgy érzem, el
sem fér az arcomon. A szívem már rég elhagyta a testemet, valahol az égben
kalimpál. Görcsbe rándul a gyomrom.
– Remek,
kislány!
– Mutasd
csak, hogy kell ezt!
– Ez
úgy fog terjedni, mint a vírus.
– Ezaz
cica, dobd ki amid van!
Ezek, és ehhez hasonló mondatok hallatszanak
ki a videóból, amiben öntudatomon kívül táncolok egy asztal tetején, csupán az
alsóneműmben. Mintha nem is én lennék, úgy vonaglok az engem videózó közönség
előtt. Fel sem tudom fogni, hogy a telefon képernyőjén megjelenő lány én
vagyok, hiszen semmire sem emlékszem, egyetlen halvány kép foszlánya sem maradt
meg az emlékezetemben. Én... én nem lennék képes ilyesmire. Ilyen olcsó,
undorító módon kelletni magam egy csapat fiú előtt.
Nem
bírom végignézni, az a húsz másodperc is bőven elég, amit látok magamból.
Félrelököm a srácot, akit jóformán nem is ismerek, majd felszaladok a szobámba,
és a vécébe zárkózom. Feltárom az üvegszekrény ajtaját, majd a gondosan
elrejtett nyugtatóból bekapok három szemet.
Nem
tudom eldönteni, hogy meddig ücsörgök a földön. Az idő eltűnik, csupán a
szégyenérzet marad meg bennem. Legszivesebben olyan mélyre süllyednék, hogy
senki sem találhasson rám. Ha ebben a pillanatban új életet kezdhetnék a világ
egyik elrejtett sarkában, habozás nélkül tűnnék el minden ismerősöm szeme elől.
– Sora,
ki kell jönnöd! Nem ülhetsz egész nap a fürdőben – kopogtat az ajtón Eunbi.
– Ide
költöztem.
– Akkor
csak engedj be, mert be fogok pisilni.
– Nem
tehetem – ellenkezek. Képtelen lennék a szemébe nézni.
– Kérleeeeek.
Belehalok, annyira kell.
– Ígérd
meg, hogy nem próbálsz meg kiráncigálni innen!
– Ígérem
– kiáltja.
Nehézkesen állok fel, majd kipattintva a
zárat, beengedem a barátnőmet. Eunbi a homlokát ráncolva, aggódva tekint rám.
– Jól
vagy? – kérdezi.
– Pazarul
– bököm ki.
– Semmire
sem emlékszem az egészből. Ha bármi rémlene, már rég szóltam volna.
– Tudom
Eunbi, semmi gond – vonom meg a vállam csüggedten. Ok nélkül zúdítom minden
feszültségemet a lányra, de hiába próbálom felfogni, hogy Eunbi messze nem
hibás, mégis eluralkodnak rajtam az érzelmek.
– Bárki
is tette, ezt megkeserüli! Nem voltak ott olyan sokan, hamar ki fog derülni,
hogy ki az a majom, aki képes volt levideózni téged, és feltölteni egy
pornóoldalra – erősödik meg a lány hangja. Már pisilnie sem kell, vagy az
csak egy ügyes trükk volt, annak érdekében, hogy beengedjem?
– És
utána mi lesz?
– Bepereled!
Rendőrségi eljárást indítasz ellene!
– Semmi
esély... Nincsen pénzem ügyvédre, ráadásul ha ilyen ügyekbe bonyolódnék, csak
tovább terjedne a hír rólam – magyarázom, helyet foglalva a kád szélén. – Mindegy – mondom beletörődve. Hiába is
húznám tovább a dolgot, csak jobban felkavarnám a port körülötte, és több
kelletlen figyelem hárulna rám. Ha csendben tűrök, a videó híre előbb utóbb
eltűnik, és mint minden más pletyka, ez is unalmassá válik. – Inkább azt áruld el, hogy hányan látták...
Eunbi azonnal előveszi a telefonját, majd kis
keresgélés után rátalál a rólam készült videóra.
– Az
egyetem hercegnője, ez a címe – jelenti ki. – És... eddig 534 megtekintése van.
– Szóval
így lesz híresség belőlem – mondom viccelődve, hogy valamivel enyhítsem a
hangulatot.
– Kim
Kardashian is ebből épített karriert – kontrázik Eunbi. Szép is lenne, ha
hasznot húznék ebből az undormányból.
– Ez
igazán megnyugtató – forgatom a szememet, elhagyva a fürdőszobát. Eunbi
kiskutyaként követi minden lépésemet. – Most
megyek, és kiveszem az összes papiromat az egyetemről, aztán elköltözöm vidékre,
és szerzetesként fogom leélni az életemet – vázolom a jelenlegi tervemet,
ami nem is hangzik olyan butaságnak. A szerzetesek egyszerű, de boldog életet
élnek. Nekem is nyugalomra van szükségem, semmi másra.
– Ne
butáskodj, lehetne ennél roszabb is. Mondjuk ha nem lenne rajtad melltartó,
vagy teljesen meztelenül táncolnál azon az asztalon – fokozza a már most is
siralmas helyzetet a barátnőm.
– Remélem
tudod, hogy ezzel nem segítesz – vonom fel a semöldökömet, Eunbi képébe
bámulva.
– Csak
próbálom oldani a helyzetet... Basszus, tök szexi vagy abban a videóban, a
testedet minden csaj megirigyelné, az a tánc pedig simán beindítja a kampusz
összes srácának a képzelőerejét. Nem kell szégyenkezned emiatt.
– Köszi,
Eunbi – erőltetek magamra egy hamis mosolyt. – Megpróbálom túlélni – nyúlok be a szekrényembe, előkapva az egyik
magasnyakú pólómat. A tükör előtt próbálom fel, megbizonyosodva arról, hogy
éppen eleget takar az arcomból. Videó ide vagy oda, órára kell járnom, és
szükségem van arra az ösztöndíjra, hogy maradhassak az egyetemen, viszont a
kelletlen pillantásokat normál esetben sem bírom, most meg, ebben az abszurd
szituációban valószínűleg felrobbannék a rámtapadó szempároktól, ezért jobb, ha
megpróbálom eltakarni magam, amennyire csak lehet.
Általános geológia órán a terem egyik szélén foglalok helyet. A pulcsim
nyaka még a számat is takarja, és a biztonság kedvéért még egy sapkát is
felraktam, ami alatt úgy rendeztem a hajamat, hogy az arcomból a lehető legkevesebb
látszodjon. Melegem van, szinte folyik rólam a víz, de a világ összes kincséért
sem vetnék le magamról egyetlen réteg ruhát sem.
Szünetben a mosdóba sietek, és az egyik kabinban elrejtőzve szabadulok
meg a kínzó ruházatomtól. Remélem, hogy a rólam szóló pleykákat hamar elnyomja
egy érdekesebb, botrányosabb dolog, mert ha egész félévben ebben a hacukában
kell órára járnom, év végére valószínüleg megsülök. Nem vagyok én egy érdekes
személy, nem tarthat tovább ez az egész egy, legfeljebb két hétnél.
– Na
és, láttad a videót? – lép be néhány lány a mellékhelyiségbe.
– Az
egyetem hercegnője... találó cím. – Kuncogás hallattszik.
– Tudtátok,
hogy a csaj együtt volt Kim Taehyunggal?
– Úgy
hallottam, hogy a videót is ő csinálta róla.
– Lehet,
hogy ő futtatja a csajt.
Kiráz a hideg a találgatások hallatán.
Undorító, hogy ezek a lányok bármiféle háttér tudás nélkül képesek ilyen
eszement pletykákat kreálni.
– Mégis
igaz lehet a dolog... Akinek dolga volt Taehyunggal, az a süllyesztőben végzi.
– Ismét nevetni kezdenek. El sem hiszem, hogy belerángatják Taehyungot a sztoriba,
mikor a legkisebb köze sincsen hozzá. Próbálnám felejteni, de akaratlanul, még
ebben a helyzetben is összefonódik a nevünk.
– Annak
a fruskának semmi köze Taehyunghoz! – csapódik ki az ajtó. Eltelik néhány
másodperc, mire összekötöm a jellegzetesen idegesítő hangot Mimi arcával. – Taehyung nem foglalkozik a hozzá hasonló
olcsó nőkkel. Nevetséges, hogy egyáltalán egy mondatban meritek említeni azt a
két személyt. Ha jót akartok magatoknak, többé nem veszitek a szátokra Taehyung
nevét.
– Mi-mi
– ejti ki az egyik lány dadogva a nevet. – Sajnálom,
nem úgy gondoltuk.
– Nem
érdekelnek a hülye kifogásaitok, de ha bárkitől is meghallom, hogy ostoba
pleytkákat terjesztetek Taehyungról, a saját kezemmel tépem ki mindhármótok
nyelvét – csap az egyik vécé ajtajára. Megijedek a közeli zajforrástól.
– Igen
is, Mimi – szajkózzák mindhárman, elnyújtott, nyávogó hangon.
– Most
pedig takarodjatok. – És a parancsszóra mindhárom lány kisiet a
helyiségből.
Előmerészkedek a rejtekhelyemről. Tudom hogy
Mimi odakint van, de nem csücsülhetek holnapig a vécén, ennél még én is többre
értékelem magam. Lassan nyitom ki a nyikorgó ajtót, és félve nézek ki a
mosdókagyló előtt álló lányra. Próbálom magam felkészíteni a húsomba maró
megjegyzéseire, miközben igyekszem elkerülni a szemkontaktust.
– Ide
figyelj, Sora. Nem érdekel, hogy mit kezdesz az életeddel, de Taehyung nevét
ne mocskold be – áll meg mögöttem, a tükrön keresztül bámulva rám. – Messze nem vagytok egy szinten, és amíg a
te vetkőzős videóid csupán a saját életeden hagynak sebet, a Taehyung jóhírén
ejtett foltok egy egész cégre vannak hatással – dobja át a válla fölött a
haját, majd egy utolsó szúrós tekintet után, elhagyja a mosdót. Remek, már
Taehyung presztízséért is én felelek.
Lemondva a sapkáról ballagok vissza a
terembe, az általános geológia második felére. Az emberek valószínüleg
beszélnek rólam, de próbálom azt tettetni, mintha nem venném észre a körülöttem
keletkező suttogást. Talán tényleg Eunbi tanácsa szerint kellene viselkednem,
és magabiztosan, sőt büszkén fogadnom a tekinteteket, esetleges beszólásokat.
Csak hogy bennem messze nincsen annyi önbizalom, mint a barátnőmben, én nem
lennék képes mosollyal az arcomon végigsétálni a folyosón, miközben a hátam
mögött mindenki a pornóoldalra feltöltött videómról beszél.
Lehet, hogy jobb, ha nem töprengek a kialakult helyzeten. Sokat amúgy
sem tudok tenni ellene. A videó már a neten van, az időben pedig nem tudok
visszamenni, ezért csak abban bízhatok, hogy az emberek találnak másik témát,
amin csámcsoghatnak.
– Hé
– érzek meg egy kezet a hátamon. Az arcomat azonnal a hang irányába fordítom,
és Jungkook kedves, kissé feszélyezett arcával találkozom. – Jól vagy?
– Voltám
már jobban is, de kiheverem – válaszolok egyszerűen.
– Először
azt hittem, hogy nem te vagy. Nem tudtam elképzelni, hogy az a Sora, akit én
ismerek, képes lenne ilyesmire – mondja csüggedt hangon. Nem próbálja
leplezni, hogy csalódott bennem, és a mondata valahol mélyen szíven szúr.
– Nem
voltam tudatomnál, nem önszántamból csináltam – próbálok védekezni, de a
képkockák többet mondanak, mint bármilyen mentegetőzésem.
– Pedig
senki sem tartott pisztolyt a fejedhez.
– Jungkook
– csattanok fel. – Beülsz az órámra csak
azért, hogy tovább nehezítsd a lelkiismeretemet. Egyáltalán mit keresel itt?
– Csak
látni akartam, hogy rendben vagy-e – próbál átváltani kedvesebb hangsúlyba.
– Nem
vagyok rendben, ráadásul te is egy utolsó lotyónak tűntetsz fel – fordulok
el a sráctól, hátha veszi a jeleket, és eltűnik mellőlem.
– Én
csak annyit szeretnék mondani, hogy nem kellene ilyen emberekkel lógnod –
válaszol, mire én szó nélkül kipattanok a padból, és átviharozva az osztályon,
idegesen trappolva, elhagyom a termet. Nem kell mondania, a korábbi
kijelentésével én is teljesen tisztában vagyok. Már így is sajgatóan lüktet az
egész életem, hiszen én magam is tudom, hogy mekkora őrültséget csináltam, még
ha jóformán magamnál sem voltam. A barátaimtól támogatásra lenne szükségem, nem
okoskodásra, és becstelen megjegyzésekre.
Nem
érdekel, hogy kinek megyek neki, vagy hogy mit borítok fel, elsötétült elmével
rohanok át az épület előcsarnokán, átkozva az égieket, amiért hagyták, hogy ez
történjen velem. Úgy nézhetek ki, mintha másodpercek tartanának vissza a robbanástól, ha valaki a
közelembe merészkedne, azt minden bizonnyal darabokra szakítanám.
– Francba
ezzel az egésszel – szűröm ki a fogaim között, amint sikerül elejtenem a
jegyzeteimet.
– Nyugi
van, kislány – jelenik meg fölöttem egy alak. Mint a pokolból fölszállt démon, úgy vigyorog le Jimin az elkeseredett, szánni való énemre.
– Te
utolsó szemétláda – esek a fiúnak.
– A
helyedben inkább örülnék – fogja le mindkét kezemet. – Egyetlen éjszaka alatt hírességet csináltam belőled. – Ezzel a mondattel végleg elismeri a bűnét.
– Undorító
vagy – tépem ki magam a szorításából.
– Mondja
ezt az, akiről pornó videó terjed.
– Jimin,
semmit sem tettem ellened – törik meg a pajzsom, szabadjára engedve a
kétségbeesett, rettegő énemet. – Áruld
el, miért csináltad?
– Mert
egyszerűen nevetséges vagy. Jól szórakozom rajtad – mondja ki a kegyetlen
szavakat, melyek annyira dühítőek, hogy az arcom azonnal vörösre vált.
Megragadom a földre szóródott holmijaimat,
majd idegesen haladva végig a kollégium területén, liftbe vágom magam, és egyenesen az ágyamban kötök ki. Magasról teszek a későbbi óráimra. Nem érdekel
sem az egyetem, sem a biztos jövőkép, és lényegtelenné válik az ösztöndíj is.
Semmi másra nem tudok koncentrálni, csupán arra a hatalmas megaláztatásra, ami
a nap folyamán ért. Mintha én lennék a legundorítóbb, legaljasabb ember az
egész világon, pedig jóformán semmit sem tettem. Nem emlékszem a táncra, a
vetkőzésre, a videóra, semmire sem. Ki tudja milyen szerek befolyása alatt
áltam, hogy mibe kevert engem Jimin és a bandája, és hogy még mi fog kiderülni
arról a számomra homályos éjszakáról. Elmentem, hogy kiszellőztessem a fejem,
és másnap még több problémával tértem vissza. Nem értem, hogy miért pont én
vagyok az, akinek szenvednie kell néhány agyalágyult srác szórakoztatására.
Miért engem bűntet az élet mindazért, amiért valójában nem is vagyok felelős.
Bebújok a takaró alá, és engedem, hogy a sötétség magához szólítson. A
vastag anyag melege hamar a hatalmába kerít, és percek múlva álmosan
pillogtatok. Ha alszom, nem fáj a valóság.
Kopogtatás zaja térít magamhoz. Nem tudom,
hogy hány óra lehet, de odakint már sötétség van. Egyedül vagyok a szobában.
Fogalmam sincs, hogy Eunbi miért nem vitt magával kulcsot, mielőtt bárhová is
ment volna. Felkölteni az embert a legmélyebb álmából... valóságos bűn.
Kábán lépdelek az ajtóhoz, és eltelik egy kis idő, mire megtalálom a
zárat. Nem akarok villanyt kapcsolni, mert az egyenesen kiégetné a szememet,
ezért a sötétben tapogatózva igyekszem beilleszteni a kulcsot a megfelelő
helyre.
– Egy
pillanat – nyögöm fáradtan, majd elfordítva a kulcsot, erőt veszek magamon,
és kinyitom az ajtót. Álmosan pillogtatok az előttem állóra, s néhány
másodpercig azt hiszem, hogy még mindig képzelgek. Az alak megmozdul, közelebb
lép, az elmém pedig azonnal kitisztul. De mire ellenkezni tudnék, Taehyung már
befurakodta magát a szobámba. A meglepettség miatt egyetlen szó sem jön ki a
számon, és nem tudom eldönteni, hogy az engem súlytó folytonos szerencsétlenség sorozata
siralmas, vagy már-már nevetséges. Mi a mennydörgős jó eget keres
Kim Taehyung a szobámban, és hogyan tudnék felszívódni ebben a szent
pillanatban a föld színéről?
Aztaaa🤩🤩
VálaszTörlésJimin egy paraszt (már bocs), de őszintén szólva Jungkook se volt valami kedves. Értem én, hogy jót akar, de lehet ezt nem óra előtt kellene megbeszélni a lánnyal. Őszinte leszek, mert nem igazán tudom átérezni Sora lelkiállapotát.😅 Én biztosan nem így reagálnék, de Sora szereti magát ostorozni. Ahogy Taehyung is. Ebben is hasonlítanak. Szerintem Sora Tae-től is egy jó nagy adag szidást fog kapni (először) aztán megtiltja neki hogy Jiminékkel lógjon, és megmondja hogy ő előre szólt, hogy hagyja el az egyetemet. Miatta szállnak rá Sorára és ez igaz fordítva is. Aztán ki tudja, hogy igazam lesz e.😉🤣🤩
Tudod hol kell abbahagyni, naaaagyon várom a folytatást!!!🤩🤩😍
Szia!
TörlésAzért ennyire nem tervezek kiszámítható lenni 😅 nem éppen így fog folytatódni a történet, de ez is egy érdekes jóslás.
Sora szereti magát ostorozni - ezzel teljesen egyetértek :)) vagy legalábbis én szeretem ha szegény lány szenvedhet.
Jaj de nagyon kíváncsi vagyok mi sül ki ebből 😳😍😍 kíváncsi leszek mi lesz erre Tae reakciója... Legyen már csütörtök 😍 mondjuk ez tényleg nagy szemétség volt Jimin részéről.. Azért arra nem gondoltam vna h ilyen gyorsan kiderül, ki is volt a tettes. Imádom 😍💜
VálaszTörlésHamar eltelik az a hét, és ha hamarabb befejezem a történetet, akkor még két részt is tudok posztolni egy héten. Ez lenne a cél, csak ahogy folyton irnom kellene, de hajrá, meglesz!
TörlésKöszönöm! Örülök hogy tetszett! ❤️
Csak ahogy időd engedi, mi türelmesen várunk és izgulunk 😍😍 az első évadot nagyon gyorsan "befaltam" és a figyelmem még most sem lankad a sztoritol, annyira jó 💜
TörlésÚúúristen, de várom a folytatást! Na de megyek is vissza beadandót írni. Azt is luxus volt megengedni magamnak, hogy elolvassam az új részt. De túl nagy volt a kísértés.
VálaszTörlésJaj ezek a beadandók. Én már megszokottan mindent határidő után küldök be :))
TörlésSzegény embert még az ág is húzza ... SoRa most valahogy így érezheti magát. Megalázó egy helyzetbe került, és most annyira, de annyira viszket a tenyerem, hogy találkozhasson Jimin arcával. Mekkora egy szemétláda, te jó ég! Tehát ő a bűnös. Vicces? Szórakoztató? Remélem kerül hasonló helyzetbe majd ő is. Mit ártott neki ez a lány? Nevetséges? Micsoda képmutató, remélem SoRa messzire el fogja őt és a társait kerülni ezután.
VálaszTörlésS mindez ha nem volna elég, még Mimi is előkerül és rúg egyet bele, és a hab a tortán JungKook. Oké, hogy csalódott benne, hogy nem ilyennek ismerte, de mi lenne ha mellé állna, és segítene megleckéztetni Jimint? Nem, ő még lök egy kicsit rajta.
A nap lezárásaként még Taehyung is megjelenik, vajon miért? Hogy figyelmeztesse mire számíthat, ha nem hagyja ott az egyetemet? Talán még benne is volt a keze ebben, hogy 'népszerűvé' válhasson ... Vagy csak nem vigasztalni jött?
Imádom ezeket a teóriákat, mindig olyan érdekes olvasni a találgatásaitokat. Néha jobb sztorit találtok ki, mint én :))
TörlésJimin tényleg seggfej, és én is sajnalom Sorát (annak ellenére hogy én hoztam ilyen helyzetbe), de majd valamikor az ő sorsa is jobbra fodrul... remélem.:))
Jövő csütörtökön érkezik az új rész!