Úgy nézünk egymásra, mint két harcra kész vadmacska. A levegő meghűl körülöttünk, a szobában jelenlevő összes lány ránk figyel. Minden másodperc elteltével egyre jobban feszül az a bizonyos húr, mely egyelőre mindkettőnket visszatart, de bármelyik percben elpattanhat. Még a leghalkabb lélegzetvétel is tisztán kivehető ebben a feszült csendben.
Az
ajtó robbanásként csapódik neki a falnak, s a rajta beérkező személy, mint egy
felelősségteljes báty, kapja el Mimi vékony karját.
– Kértelek,
hogy most az egyszer ne balhézz – szól rá ingerülten a lányra. – Az isten szerelmére, miért kell folyton
bajt csinálnod? – SeokJin hangja engem is megrémiszt. Egyik lábamról a
másikra állok, és várom, hogy Mimi mikor fogja rám a történteket.
– De...
– próbálkozik a lány.
– Nem
érdekel a kifogásod – rántja maga után a lányt, ki a szobából. – És te – pillant váratlanul hátra,
egyetesen rám. – Ne hidd azt, hogy
megúszod – csapja be az ajtót.
Mindenki a lehető legcsendesebben folytatja a pakolást. Mi Eunbivel
keresünk két új helyet, a szoba másik felében, majd némi rendezkedés után,
mindketten az ágy felső felén kötünk ki.
Néhány elsős lány szúrós tekintettel néz végig rajtunk, kicsit sem
leplezve az ellenszenvüket. Halk sugdolózás tölti be a szobát, és bár egyetlen
szót sem tudok kivenni, szinte biztos vagyok abban, hogy rólunk pletykálnak.
Talán túl paranoiás vagyok...
Nem
tudom sokáig viselni ezt a feszült helyzetet, ezért úgy döntök, hogy a barátnőm
társaságában felfedezem a kemping területét. Cél nélkül járkálunk körbe. A
fejemben végig az őrlődés megy, hogy el lehetett volna intézni ezt a helyzetet
másképp is. Bárcsak ne lenne ennyire hirtelen természetem.
– Sajnálom
– torpanok meg az egyik távol eső kis faház mellett.
– Csak
engem védtél.
– Elég
szarul.
– Az
nem számít. A barátom vagy, Mimi meg egy hárpia, megérdemelte – dől neki a
házikó oldalának. Egészen messze vagyunk, elrejtve a többiek elől.
Rá szeretnék kérdezni, hogy honnan ismeri
Mimit, és a lány miért mondta, hogy közéjük is tartozhatott volna, de végül nem
teszem. Úgy érzem, ez egy kényes téma Eunbi számára, és jobb ha megvárom, amíg
a lány maga számol be róla.
Fiúk
nevetése zavarja meg a körülöttünk levő csendet. A hang halk, de a beszédüket
tisztán lehet érteni. Óvatosan pillantunk ki a ház mögül, nehogy bárki is
észrevegyen. Négy srác tart az irányunkba, azonban megállnak a mellettünk levő
faháznál, a lépcsőn foglalva helyet. Hoseok vörös feje azonnal szemet szúr, és
innen már könnyen rájövök, hogy a mellette levő két szőke Jimin és Taehyung, a
negyedik pedig NamJoon. Ő meg mióta lóg ezekkel az idiótákkal?
– Már
megint az a lány csinálja a feszültséget – mondja Hoseok.
– Melyik?
– kérdezi Jimin.
– Tudod
a Park lány. Sora.
– Az
autómosós? – érkezik a következő kérdés Jimin szájából. Taehyung kuncogni
kezd.
– Ja
– vesz elő egy csomag cigit Hoseok. Ráérősen gyújt rá egy szálra, majd
hatalmasat szippant belőle, jókora füstfelhőt generálva maga köré. NamJoon és
Taehyung is követik a példáját. – Idegesítő
egy csaj.
– Szerintem
vicces – dől hátra, a könyökén támaszkodva Taehyung.
– Legalább
széttehetné a lábát, mint a barátnője – szól közbe Jimin. Ezúttal NamJoon
az, aki felnevet.
A mellettem álló, összegörnyedt Eunbire
pillantok.
– Jobb
lenne, ha visszamennénk – mondom halkan.
– Igen
– biccent.
Halkan lopózunk vissza a szállásunkra, majd
észrevétlenül próbálunk besurranni a szobába. Abban reménykedem, hogy Mimi
megkapta a kellő fejmosást a testvérétől, és nem fog újra belénk kötni. Ha
rajtam múlik, ezek után messziről elkerülöm.
– Hova
hova ilyen sebesen? – állít meg éppen az ajtóban az emlegetett bátyja. – Neked dolgod van – mutat rám. – Eunbi, veled meg később beszélnem kell
– fordul a barátnőm felé, majd int neki, hogy bemehet.
– Dolgom?
– kérdezek vissza.
– Igen
– indul el, én meg valami ismeretlen okból fogva követem. – Mint ahogy korábban mondtam, nem úszod meg
büntetés nélkül, mint ahogy a húgom sem. Ne értsd félre, nincsen veled semmi
bajom, és Mimit sem akarom védeni, mindössze így tisztességes – nyitja ki
előttem az ebédlő ajtaját. A falakat kopott, virágmintás tapéta fedi, az
ablakok annyira parányiak, hogy alig engednek be némi napfényt, középen pedig
hosszú padok sorakoznak egymás után.
– Szóval
mit is kell csinálnom?
– Krumpli
meg répa pucolás – jelenti ki, bevezetve az aprócska konyhába. Mindenhol
hatalmas lábasok, edények és kések terülnek el, szétszórva. A helyiség egyik
szélén, egy puffogó Mimi foglal helyet, egy kisszéken. – Itt van minden, kés, hámozó, tálak. Más esetben több lány is segítene,
de most kénytelenek lesztek ti ketten megoldani. Jó munkát!
– Ugye
nem kell vele lennem – kérdezzük szinte párhuzamosan a lánnyal. A mondat
után, haragos tekintettel nézünk egymásra.
– De,
pontosan – szemléltet felénk egy megjátszott mosolyt. – Jó szórakozást – hagyja el a
helyiséget, még mielőtt mindketten rátámadnánk és elvetve a menekülés
lehetőségét, ránk zárja az ajtót.
Mit mondhatnék, őrülten élvezni fogom ezt az
összezárt időt.
– Nem
fogok hozzányúlni ahhoz – mutat egy krumplival teli ládára. – Nyugodtan megcsinálhatod az én részemet is.
– Majd
ha fagy – sétálok el haragosan mellette a zöldségekig, majd elfelezve a
krumpli és a répa mennyiséget, a saját adagommal foglalok helyet a konyha másik
felében. Minél korábban végzek a saját részemmel, annál hamarabb szabadulok.
Hamar kiderül, hogy itt a meleg víz is csak
jóindulattal nevezhető langyosnak, ezért az ötödik krumpli után már sajog a
kezem, forró víz után vágyakozva. Türelmetlenül dobálom egymás után a
zöldségeket egy tálba, alaposan átmosva azokat, mindeközben Mimi még mindig a
korábbi pozíciójában ülve, a kezét sem mozdítja.
A
zár kattanása hallattszik, és nemsokkal később SeokJin pillant be az ajtón.
– Ellenőrzés
– sétál el mellettem, szemre véve az eddigi tevékenységemet. Aprót biccent,
elismerésképpen, majd a húgához lép. – Addig
nem jössz innen ki, amíg az utolsó zöldséget meg nem pucoltad – intézi a
parancsoló szavait a lányhoz.
Elhagyja a konyhát, de nem hallok ajtó
csukódást, sem zár kattanást, ezért kíváncsian tekintek ki az ajtó nyílásán. A
korábbi négyes banda ül körbe egy közeli asztalt, ezúttal SeokJinnel
kiegészülve.
– A
szervezők intézik az elsősöket – foglal helyet a srác. – Kezdődhet a kártyaparti.
Mimi hatalmasat sóhajtva áll fel korábbi
helyéről, és a kezébe véve egy krumplit, végre munkához lát.
A
srácok, magukhoz híven, játék közben lányokról és bulikról beszélnek. Néha
szóba jön egy-egy eltérő téma, de valahogy mindig visszaterelődik a szó erre a
két topikra. Próbálok nem rájuk figyelni, de a fülem akaratlanul is megakad az
egyik mondaton.
– Hány
bugyit osztotok ma ki? – kérdezi NamJoon.
– Öt –
vágja rá Hoseok. – Gyatra az idei
felhozatal.
– Csak
te leszel egyre rondább – nevet fel hangosan Nam. – Jimin? Jin? – fordul az említettek felé.
– Hét.
De csak mert két csajt elküldtem. Nem volt kedvem hozzájuk – válaszol
SeokJin.
– Van
erre egy jó megoldás, haver – szólal meg Jimin. – Viagra – kezd el kacagni.
– Kösz,
töpszli – löki meg kissé SeokJin, amolyan baráti módon. – Inkább áruld el, hogy idén hány csajt
szedtél össze, te nőcsábász.
– Tizenhárom,
és kettő lecumizott – mondja büszkén.
Elcsodálkozom. Tizenhárom lány, egyetlen hét
alatt? Mégis mit látnak ebben a fiúban, amitől automatikusan lecsúszik a
bugyijuk?
– És
te, Tae? – néz NamJoon a szólítottra. Erre valamiért én is figyelmesebb
leszek.
– Miért
számít ez? – felel egy kérdéssel a szőke. Ne már Taehyung, erre én is
kíváncsi vagyok.
– Bökd
már ki – szorítja meg a vállát Jimin.
– Nem
számoltam – érkezik a válasz.
– Kamuzol.
– Én
nem – próbálja védeni magát. Egyértelmű, hogy hazudik.
– Srácok
– szól közbe SeokJin. – Mind vesztesek
vagytok – dobja be az utolsó kártyát az asztal közepére. – Na ki a király? – áll fel önmagát
ünnepelve. Ezután két, számomra ismeretlen lány nevét említi, a többieknek meg
választani kell közülük. Gondolom hogy kit... döntenének meg szívesebben.
A játék hasonlóan folytatódik tovább, és én
is visszatérek a saját munkámhoz. Már nincsen sok hátra, ezért kelletlenül
sietni kezdek, ezzel csupán azt érve el, hogy megvágom magam. Hangos
szisszenéssel dugom az ujjam a víz alá, közben valamiféle kötszert vagy
papírtörlőt keresve.
– Kétbalkezes
– vet rám Mimi egy megvető pillantást.
– Örülök,
hogy neked egyetlen műkörmöd sem törött le – vigyorgok csúfosan rá, leszakítva
egy darabka papírzsebkendőt. Szorosan tekerem rá a sajogó ujjamra.
Mire az utolsó zöldséghez érek, mindkét kezem
kipirosodva, jéggé fagyva lüktet, a hideg víz miatt. Remélem, hogy zuhanyzáskor
lesz elegendő meleg víz és nem kell egy újabb katasztrofális élménnyel
gazdagodnom.
Gyorsan összepakolom a keletkezett szemetet, mielőtt elindulnék, nehogy
SeokJin pont ebbe kössön bele.
– Faszom,
végre nyertem – hallatszik be Hoseok kiáltása a konyhába.
– Na
mondd csak – bíztatja NamJoon.
– Mimi,
vagy az autós lány? – hangzik el a két lehetőség.
– Sora?
– kérdezi NamJoon.
– Aha.
– Ritka
kretén vagy, Mimi a húgom – dől hátra SeokJin, és karbatéve a kezét jelzi,
hogy ebből a körből kimarad.
A másik két srác könnyedén választja Mimit,
mire Hoseok elismerő fejrázással válaszol. Mindenki Taehyungra figyel.
A
szívdobogásom mintha felgyorsulna, és valamiért úgy érzem, a torkomban kezd el
lüktetni. Biztosan jól tudják, hogy mi mindent hallunk, itt bent a konyhában,
mégis vannak annyira szégyentelenek, hogy ilyen kérdéseket tegyenek fel.
A
legkevésbé sem vagyok kíváncsi Taehyung amúgy is kézenfekvő válaszára. Ki
választana engem egy Mimi kaliberű bombázó mellett. Talán ha intelligenciáról
lenne szó, de kötve hiszem, hogy ez egy olyan szempont lenne, amit kicsit is
értékelnének.
– Hallgatunk,
tesó – fordul Hoseok Taehyunghoz.
Lenyelem a torkomban keletkezett gombócot, és
sietősen lépek ki, még mielőtt elhangzana a válasz.
– Megvagyok
– jelentem ki. Mindenki rám szegezi a tekintetét.
– Akkor
mehetsz – sétál felém SeokJin, és kizárva előttem az ebédlő ajtját,
kienged. – Ne okozz több zűrt –
mondja, mielőtt visszamenne a srácokhoz. Bólogatással jelzek vissza, majd
elindulok a lányok közös szobájába.
A helyiség kihalt, biztosan mindenki az
ütemterv szerinti programon van, de az igazat megvallva nekem nincsen túl sok
kedvem másik húsz lánnyal együtt valamilyen nevetséges vagy megalázó játékban
részt venni. Bőven elég volt mára a krumpli pucolás is nekem.
A
fekhelyem közelébe érve halk szipogásra leszek figyelmes. Felgyorsítom a
lépteimet, és a figyelmetlenségem miatt sikerül belerúgnom a saját táskámba,
ami ahhoz vezet, hogy hatalmas hangzavart keltve, a földön kötök ki.
– Jól
vagy? – pillant le azonnal az emeletes ágy tetejéről EunBi.
– Azt
hiszem agyrázkódásom van.
– Jó
lenne ha az agyadnak az a nagyon komor része sérülne. Elviselnék tőled több
viccelődést.
– Majd
próbálkozom – tápászkodok fel, a koponyám sajgó részét súrolgatva. – Az előbb, te sírtál? – állok fel a
létra alsó fokára, hogy éppen rálássak Eunbire.
– Dehogy
– felel rögtön.
– Pirosnak
tűnik a szemed.
– Csak
az allergiám. Túl sok itt a por – szipog aprót. Szerintem valami bűzlik
itt... Bár porból tényleg nincs hiány. – Gyere,
keressük meg a többieket. Mindjárt elkezdődik az átadás.
– He?
– Tudod,
a tangák – juttatja eszembe. Hát persze, az est fénypontja, hogy is
mehetett ki a fejemből.
Unottan vánszorgok az udvarra, Eunbi alakját
követve, miközben az agyam valahol teljesen máshol jár, vidéken, a kertünk
végében levő, ezer éves hintán. Ha haza megyek, biztosan órákon át azon fogok
ücsörögni, a kis Mira és Bolhás, a cicám társaságában.
Egy
semmiből feltűnő személy mellkasába ütközve eszmélek fel. Ijedten kapom a
tekintetem a srác arcára, és először nem tudom eldönteni, hogy örüljek, vagy pofozzam
fel, de végül megölelem az érkezőt.
– Jungkook,
te meg hogy kerülsz ide? – engedem el a fiút. A kellemes illata távolról is
érződik.
– YoonGinak
volt az a fasza ötlete hogy nézzünk fel.
– Szóval
ő is itt van – vonom le a következtetést. – És mi a terv, hullára isszátok magatokat?
– Valószínűleg.
Csatlakozhatsz – kacsint rám.
– A
múltkori után, ki van zárva – bokszolok bele a vállába.
– Talán
nem tetszett a csókom? – kérdezi a legnagyobb természetességgel. Egy
pillanatra megakad a szavam, a fiú szégyentelen megnyilvánulásán. – Csak nem pirultál ki? – kezd kacagni.
Az arcomat azonnal a tenyerembe temetem, és elfordulva próbálok elszaladni a
zavarba ejtő szituáció elől, de Jungkook a nyomomban maradva, nem hagy nyugton.
– Képzelődsz
– vágódok be a legközelebbi szobába. Az erős kölni szagból ítélve a srácok
szobájára tippelnék. A rend hiánya is erre utál. És még én vagyok rendetlen...
– Tudtommal
nincs baj a szememmel – lép be engem követve Jungkook, de megáll az ajtó
mellett, a falnak dőlve. Karba tett kézzel vizsgálgatja a felkavart énemet. – Megismételhetjük, csak hogy el tudd
dönteni, milyen, ha már a korábbira a pia miatt nem emlékszel teljesen.
Ledöbbenve állok a srác előtt, egyre csak
azon elmélkedve, hogy az állítólagos barátnője miatt aggódjak, vagy mert a
kíváncsiság parányi szikrája bennem is megjelenik. De nem. Nem leszek újra
áldozat, hiszen neki maximum egy egyhasználatos játékszert jelentenék, egy
cseppnyi izgalmat a mai napra.
– Jobban
örülnék, ha szimplán a barátodként tekintenél rám – igyekszem menteni a
rossz irányba siklott helyzetet.
– A
haverom vagy, Sora – lép közelebb, s hiába parancsolok rá a lábaimra, azok
valahogy mélyen a padlóba szövik magukat, egyetlen centit sem mozdulva. – És a haverok néha megpuszilják egymást
– mászik bele megállíthatatlanul az aurámba. – Mondjuk itt – érinti a mutató ujját az alsó ajkamhoz.
Elönt a víz, és a remegő kezemmel most csupán
a pólóm aljának markolására vagyok képes. Minden porcikám megfeszül, és bár
tudom, hogy el kellene löknöm, mindössze egy néma kiáltásra vagyok képes, mely
kizárólag az elmémben hallatszik. Valaki mentsen meg...
– Kopp-kopp
– töri meg a csendet egy ismerősen csengő mély hang. Feleszmélve a korábbi
kábulatomból, ijedten szökkenek el Jungkook mellől, és az ajtó felé tekintve,
akaratlanul találkozik a tekintetem a szőke lesújtó szempárjával. Segítséget
kértem, de nem ezt a fajtát. – Folytassátok
egy másik szobában – veti oda, majd mit sem törődve a kialakult
frusztrációval terül el az egyik ágyon.
– Nem
folytatunk semmit! – harsogom indokolatlanul hangosan, kirontva a szobából,
egyenesen a tanga osztogatás közepébe csöppenve.
Ez nagyon tetszett. Nagyon várom a folytatást.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett! Igyekszem a következővel.
TörlésJó rész volt ez is! Várom a következőt! :)
VálaszTörlésKöszönöm! 2-3 nap és hozom a kövekezőt.
Törlés