2018. márc. 11.

17.Rész - Félreértés


   Vegyes érzésektől fűtve indulok meg a két személy irányába, már-már szaladva. Ökölbe szorítom a kezem, és bár örülök, hogy végre megvan a kishúgom, azt nem tudom hová tenni, hogy Taehyung van mellette.
   Azonnal megragadom Mira kezét, majd magam mögé rántva, a fiú elé lépek, és rászegezem az indulattal teli tekintetemet.
Mit műveltél vele? – kérdezem kicsit sem visszafogva a hangerőmet.
– emeli fel mindkét kezét Taehyung, védekezésképpen. – Nyugodj le!
A kishúgom eltűnik, most meg veled találom. Mi a francért kellene nyugodtnak lennem? – kiáltom ingerülten, a tenyeremet egyenesen Taehyung mellkasának csapva.
Elég, Sora – kapja el a kezemet. – A húgod egyedül bolyongott az udvaron, én meg inkább vele maradtam, hogy ne tévedjen el.
Ez nevetséges, hiszen szóltam neki hogy várjon rám – guggolok le a lány mellé. – Mi történt, Mira? – kérdezem, ezúttal valamivel nyugodtabb hangnemen.
Én csak unatkoztam és sétálni akartam – válaszol halkan. – És találkoztam TaeTae-vel, és beszélgettünk, és vett nekem sütit is.
TaeTae? – pillantok furán a szőkére. Miféle becenév ez, és Mira mégis miért szólítja így? – Kértelek, hogy ne menj sehová. Tudod, hogy mennyire aggódtam miattad?
Bocsánat – bújik hozzám, az arcát a vállamba rejtve. A hangja mintha elvékonyodna. Talán sír? Biztosan érzi, hogy amit tett, az nem helyes. Nem hiába, napról napra egyre nagyobb lesz ez a lány.
Semmi gond, kis hercegnő – lép közelebb Taehyung, a hatalmas tenyerét Mira hátára helyezve. – A nővéred nem haragszik rád – mondja mosolyogva.
Te csak ne mondd meg, hogy a nővére mit gondol! – súgom a szemöldökömet ráncolva.
Ne csinálj ekkora problémát belőle. Egyébként is, téged vártunk.
Engem?
Igeeeeen – kiált fel Mira. Persze már azonnal jobb kedve van. – TaeTae azt mondta, hogy elmegyünk egy kutyusos kávézóba.
TaeTae ezt nagyon rosszul mondta – ejtem ki a becenevet gúnyosan. –  Ugyanis én nem megyek sehová, és te sem – egyenesedek ki, megszorítva Mira apró kezét.
Légyszi, látni akarom a kutyusokat! – kérlel a húgom.
Taehyung, nem tudom mivel tömted az agyát, de eszem ágában sincsen semmilyen kávézóba menni, főleg nem veled.
Nekem úgy rémlik, hogy amikor utoljára elváltunk, még haverek voltunk – gondolkodik el. – És amúgy is, a húgod megérdemel egy ennyit – nyúl a vállamhoz, de félretolom a kezét. – Rád is férne már egy kis kikapcsolódás. Mindjárt felrobbansz az idegességtől.
Inkább ne állapítsd meg, hogy mire van szükségem – mondom, de mintha a mondat csak úgy elszállna a levegőben, senki sem figyel rám. Mira elengedi a kezemet, majd Taehyung mellé állva, megragadja a fiú ingjét.
Indulunk, TaeTae?
Persze, nyomás – vigyorog rá a srác, majd váratlanul emeli fel a nyakába ültetve. A vér meghül bennem, ahogy a kislány a levegőbe repül. És mégis mi az, hogy nyomás? Engem még csak meg sem kérdeznek.

Az autóban végig káromkodok magamban, amíg ezek ketten az első üléseken bohóckodnak. Mira olyan jól érzi magát Taehyung jelenlétében, hogy teljesen felszabadul. Hangosan nevetgél, és előszeretettel beszél mindenféléről a fiúnak. Taehyung pedig... mintha kicserélték volna. Most már tényleg biztos vagyok benne, hogy közelről sem ismerem ezt a srácot. Egyszer a pökhendi, nőcsábász énje uralkodik, máskor olyan mint egy elsős kisfiú. Őrület, hogy ezek ketten mennyire egymásra találtak, mintha én itt csak egy fölösleges harmadik személy lennék.
   Amikor megérkezünk a sokat emlegetett kávézóhoz, Mira szinte kicsattan a boldogságtól. Már az ablakon keresztül integet a kiskutyáknak, miközben ugrándozva halad a bejárat felé, végig Taehyung kezét fogva.
   Alig érünk be a helyiségbe, a kislány máris a kutyákhoz szalad, így kettesben maradok Taehyunggal. Helyetfoglalunk az egyik félreeső asztalnál, és az itallapot kezdjük el vizsgálgatni. Hamar rájövök, hogy kutyák társaságában kávézgatni nem olcsó mulatság, itt mindent kétszeres áron kínálnak, én pedig éppen koldus módban vagyok.
Mit hozhatok? – lép az asztalunk mellé egy pincérlány.
Karamellás latte-t – mondja Taehyung.
Nekem csak egy víz lesz – teszem le az itallapot az asztalra.
Taehyung kérdőn pillant rám, majd a pincér hölgyre néz.
Két latte lesz – adja le a rendelést. A lány gyorsan felírja, majd távozik az asztaltól.
Csak vizet kértem – teszem karba a kezem.
Most kávét iszol – hajítja könnyedén az asztalra az itallapot a srác, majd hátradől a székén. – Én fizetem.
Nincs szükségem rá – ellenkezek.
Én szeretném így – jelenti ki, én pedig úgy érzem, ezzel nem vitatkozhatok.
Nem gond, majd következő alkalommal én fizetek neki. Vagyis... Akarom egyáltalán, hogy legyen következő alkalom?
Aranyos húgod van – töri meg a kialakult csendet.
Az – bököm ki, még mindig feszülten.
Nem értelek, Sora. A húgod jól van, jól érzi magát a kutyákkal. Követhetnéd a példáját, és mondjuk te is megsimogathatnál egyet – vesz kezébe egy éppen erre tévedő ölebet, majd a kutyára mosolyogva simogatni kezdi.
Persze, minden nagyon fasza. Csak azt nem értem, miért vagyok itt – könyökölök az asztalra, lehajtva a fejemet.
Visszavonom. Inkább ne érj a kutyákhoz. Megijesztenéd őket.
Mondták már, hogy milyen kedves vagy, Taehyung?
És neked mondták már? – kérdez vissza. – A húgod a szöges ellentéted, aranyos, kedves, sokat mosolyog.
Nem a húgom – bukik ki belőlem. – Valójában a nővérem kislánya – egészítem ki a mondatot. Nemigazán tudom megmagyarázni, hogy ezt miért mondom el Taehyungnak.
Így már érthető – nevet fel, de látva a komor kifejezésemet, azonnal elhallgat. – A nővéred hol van most, hogy te vigyázol Mirára?
Nem él velünk – válaszolok szűkszavúan, elfordítva a fejemet.
Nem kell róla beszélned, ha nem akarsz – mondja, majd óvatosan közeledve, megfogja a kezemet. Meglepően meleg a tenyere, és hiába próbálnám tagadni, jól esik az érintése. Szinte zavarba jövök a helyzet miatt, nem is merek Taehyungra nézni, ezért továbbra is Mirát figyelem, ahogy a kutyákkal játszadozik.
   A kávék is megérkeznek, ám a kezünk még mindig egybeforrva áll az asztalon. Talán megfeledkezett volna róla? El kellene engednem a kezét, de nem tudok annyi erőt összeszedni, hogy ezt meg is tegyem. Vagy csak nem akarom...
Nézd csak – szólal meg Taehyung, a lábamnál szökdécselő fehér gombócra mutatva.
Kapva az alkalmon, elengedem a fiú kezét, majd az aprócska állatért nyúlok. Olyan pici, hogy kényelmesen elfér az ölemben. Virgoncan csóválja a hófehér farkát, miközben szemeivel egyre csak simogatást követel. Képelen vagyok ellenállni ennek a csöppségnek, ezért készségesen kezdem el simogatni a bundáját.
Kedvel téged – jelenti ki a fiú.
Csoda. A többi messziről elkerül.
Érzi benned a nyugodtságot. A legtöbben az izgalmat keresik. Így van ez az emberekkel is. Nem figyelnek fel a rejtőző kincsekre – áll fel, majd mellém érve leguggol, hogy megsimogassa a kiskutyát. – De ez a kishaver megtalálta a legjobb személyt ezen a helyen. Természetesen csak Mira után – vigyorog rám. A hatalmas kezével szinte beborítja a kiskutyát, aki idő közben mintha elaludt volna az ölömben. – Szeretnék a helyében lenni – súgja halkan Taehyung.
Téged is simogassalak? – próbálom elviccelni a helyzetet, álcázva a valójában meglehetősen nagy zavaromat. Játékosan Teahyung hajába túrom a kezemet. A szőke hajának minden tincse selyemként siklik az ujjaim között.
TaeTae, játszol velem? – tűnik fel a fiú mögött Mira, legalább öt kutyával körülvéve.
Ijedten kapom el a kezem, Taehyung pedig azonnal elfordul tőlem. Mintha rajtakaptak volna minket, pedig nem is tettünk semmit, ráadásul csak a kishúgom lát minket. Miért érzem ennyire kínosan magam?
Persze, hogy játszok veled, kis hercegnő – sétál  a srác a húgom felé, majd a földre ülve a kutyákkal kezdenek el játszani.
Mosolyogva pillantok rájuk. Örülök, hogy Mira ennyire jól érzi magát, még ha ennek  a hátterében nagyrészben a szőke is áll. Végül is nem olyan szörnyű személy Taehyung.
   A kezemre pillantok. Még mindig érzem a melegséget, amit Taehyung tenyere hagyott maga után. Megrázom a végtagomat, hogy eltűntessem a kelletlen, mégis jóleső érzést. Ki kell vernem minden buta gondolatot a fejemből.

Még mielőtt bármit is szólhatnék, Taehyung felvásárol egy tonnányi kutyakaját, amit aztán az állatoknak adnak jutalomként. Csak fogom a fejemet, miközben számolgatom, hogy mégis mennyivel fogok ezután tartozni a srácnak.
   Mirát cseppet sem zavarja Taehyung nagy adakozása, sőt még egy süteményt és egy fagyit is kikönyörög magának. Hiába próbálok nemet mondani, vagy kifizetni az édességeket, Taehyung szinte rámparancsol, hogy mégpedig ő fog fizetni. Remek Mira, micsoda adósságokba hajszolsz engem...

Órákkal később, amikor Mira végre belefárad a sok játékba, elhagyjuk a kávézót. Szinte vörösen ég az egész arcom, amikor rájövök, hogy Taehyung egy fél vagyont fizet az elfogyasztott dolgokért. Bár nem úgy tűnik, mintha ez neki olyan sokat számítana. Elvégre gazdag háttérrel van megáldva, csak végig kell nézni rajta, minden ruháján a legnagyobb márkák címkéje díszeleg, és az autója sem egy olcsó darab. Meg vagyok győződve arról, hogy a vidéki házunk kényelmesen elférne a Kim lakás egyik fürdőjében. Nem hiába... a hozzá hasonló pénzes emberek mindig sikeresek lesznek. Az orvosi után elhelyezkedik egy jólfizető, magánkórházban, és milliókért fog műtéteket vállalni. Én meg ezalatt földrajzot fogok tanítani egy nyamvadt iskolában, és idegeskedek a diákok miatt. Mennyire különboző jövőképek... Biztosan ezért nem vegyülnek a gazdagok az átlag pórnéppel, nem érünk fel a szintjükre. Csak tudnám, hogy ez miért zavar? Hiszen eddig magasról tettem a felsőbb rétegre.
   Taehyung úgy hordozza a kishúgomat a hátán, mintha a bátyja, vagy... az apja lenne. Látszik rajta, hogy mennyire szereti a gyerekeket. Vonzónak találom ezt benne, egy férfi, aki tud bánni a kisgyerekekkel. Biztosan jó apa fog válni belőle.
Elmehetnénk még egy helyre – javasolja a fiú. – Itt van a közelben.
Elég lesz ennyi mára, ezért is nagyon hálásak vagyunk.
De ez tetszeni fog neked is, mindenképpen látnotok kell – erősködik tovább.
Én menni akarok – szól közbe Mira.
Két szavazat egy ellen – vigyorodik el Taehyung. – Megyünk.
Győztetek – adom meg magam.
Negyed órányi séta múlva, egy furán kinéző vöröses ajtóhoz érkezünk. Nincsenek túl sokan a közelben, és az ajtó egy sikátorban van elrejtve, ezért nem tűnik túl bíztatónak a hely.
Biztosan ez az a hely? – kérdezem a karomat súrolgatva. Kiráz a hideg ettől a környezettől.
Ja, de zárva van – csap az ajtóra, ami hatalmas zajt kelt a szűkös sikátorban.
Ne már, még a végén valaki ránk lő – rántom el a fiút az ajtó mellől. – Menjünk. Mira már így is ki van dőlve – nézek a Taehyung hátán szundító lányra.
Meddig lesz még itt a húgod? – kérdezi, miközben visszaindulunk az autóhoz.
Holnap este, hét körül indul a járata. Vonattal megy.
Akkor nem tudom elhozni ide – sóhajt fel csüggedten.
Majd... legközelebb – próbálom nyugtatni, bár nem értem hogy miért. És azt sem értem, hogy miért lett hirtelen ennyire szomorú. Tényleg nagyon szeretheti a gyerekeket.

Visszaérve a kollégiumhoz, lenyelem a torkomban ülő gombócot, és megpróbálok egy elfogadható köszönetet mondani a mai napért.
Én öhm... – kezdem el elég silányan a beszédemet. – Köszönöm, hogy vigyáztál Mirára, és minden mást is. – A köszönet bukta, de legalább rájöttem, hogy nem vagyok a szavak embere, főleg nem a Taehyunghoz hasonló fiúk előtt. A magabiztossága mintha elszívná az én cseppnyi önbecsülésemet is.
Úgy döntve, hogy elég a további kínos mondatokból, inkább az ajtó felé fordulva próbálom kinyitni azt, de Taehyung a vállamtól fogva kissé visszaránt.
Jól érezted magad? – kérdezi, kezével a kormányon dobolva.
Igen, azt hiszem.
Megismételhetnénk – simítja félre a hajamat a tekintetemből. Az arcomon azonnal megjelenik egy enyhe pír, a tenyerem pedig izzadni kezd. Sora, ne képzelődj, Taehyungnak nincsen semmiféle hátsó szándéka veled kapcsolatban. De hát mégis férfi, én meg nő, még ha nem is a top kategóriából... A francba, elég ebből.
Én inkább – nyitom ki az ajtót – , most megyek – szállok ki, majd kinyitom az autó hátsó ajtaját, azzal a szándékkal, hogy az alvó húgomat valahogy az ölömbe veszem és felcipelem a negyedik emeletre.
Segítek – tol félre Taehyung, könnyedén felvéve Mirát. A kislány mintha mi sem történt volna, mélyen alszik. – Negyedik emelet, igaz?
Aha, jártál már nálam – mondom, visszagondolva a beköltözésem napjára, amikor ez a hülye, Hoseokkal karöltve betörtek hozzám és ellopták az egyik alsómat. Utálnom kellene, most mégis itt van mellettem, a karjában a kishúgommal. Miféle ostoba szappanopera ez? Valaki álljon elő a kamerákkal, és mondja azt, hogy ez az egész egy vicc. Nem értem ezt a dolgot köztem és Taehyung között. Egyáltalán van közöttünk valami, vagy ezt is csak én képzelem be?
Nem a tizes? – torpan meg a fiú az egyik ajtónál, ami előtt én már rég elsétáltam. Azt eddig is tudtam, hogy az elmémmel nincsen minden rendben, de nem gondoltam volna, hogy ekkora a baj, már a saját szobámat sem találom meg.
De az – bólogatok. – És itt elég is lesz, köszö... – ám mielőtt befejezhetném a mondatot, Taehyung benyit a szobába, majd teljesen természetesen sétál be, intve a szobatársnőmnek. Leesett állal lépkedek a fiú után, aki éppen azon van, hogy betakargassa a kishúgomat. Hyemivel csodálkozó tekintettel pillogtatunk egymásra, és már előre fáj a fejem a magyarázat miatt, amit a lánynak kell adnom a lejátszódó jelenetről.
   Taehyung végezve a tevékenységével ismét biccent Hyeminek, majd az ajtóhoz sétál. Követem a lépteit, és behajtva az ajtót, abban reménykedek, hogy a fiú a lehető leggyorsabban eltűnik ebből a koliból, és én is felszívódhatok, vagy legalább elrejtőzhetek a takaróm alá, megmenekülve mindenféle érdeklődő kérdéstől.
Akkor... – mosolyog rám a fiú. A kezét az arcomhoz emeli, mire önkéntelenül szorítom össze a pilláimat. A következő dolog amit megérzek, az Taehyung ajka a homlokomon. Egy apró puszit nyom a bőrömre, majd távolabb húzódik. – Majd még találkozunk.
I-igen – dadogom és amint Taehyung elindul a lift felé, remegő kézzel csapom be az ajtót.
Hatalmasra tágult szemekkel fordulok meg, majd a nekidöntve a hátamat az ajtónak, egészen a földre csúszok. Mintha nem is ezen a világon lennék, az elmém valahol messze jár, fel sem tudom fogni, hogy mi történt az előbb.
Ez meg mi a halál volt? – hámozza le magáról Hyemi a több rétegnyi takarót, hogy elém tudjon sétálni. – Te és Kim Taehyung? Szivatsz?
Nem! Vagyis de! – hebegek. – Nem tudom mi történt, mi csak haverek...
Ja hogy úgy – kezd el bólogatni a lány, mintha rájött volna valamire. – Ő az a havered akié a felső. Csajszi, nem vagy kispályás, az biztos.
Félreérted, Hyemi. Mi nem vagyunk olyan viszonyban – próbálok ellenkezni. Mégis miért nem jutott eszembe az a hülye dzseki? Mondjuk Taehyung sem igényelte... De akkor is, az első dolgom kellett volna legyen, hogy megszabadulok tőle.
Akkor milyen viszonyban vagytok? – kérdezi gyanakvóan.
Semmilyenben – vágom rá.
Hát... – sétál el a hűtőhőz. – Nekem nem úgy tűnt – vesz ki egy dobozos sört. – Hogy is volt? Majd még találkozunk és egy hatalmas puszi a homlokodra – nyitja ki a dobozt. A fém reccsenésének hangját a szénsav sercegése követi. Hyemi hatalmasat kortyol az alkoholból, majd felém tartja a dobozt. – Megismertem a szeretődet, Sora. Erre inni kell – nevet fel, én pedig érzem, hogy elsüllyedek szégyenemben. Hogy fogom kimagyarázni ezt?




10 megjegyzés:

  1. Ez nagyon tetszett. Majd lesz még taehyung szemszögéből is rész ugye? Kíváncsi vagyok mit érezhet taehyung sora iránt. És ez a hozzáállás sorának. Kivancsi vagyok meg lesz-e az a "randi" taehyung és sora között. A helyes írási hibáimat pls ne nézd. Az nem az erősségem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, majd még lesz rész Taehyung szemszögéből is, de még nem tudom mikor. És minden szépen lassan ki fog derülni, bár a történet végéig még sok van.
      Semmi gond, a lényeg az, hogy mindig írsz!

      Törlés
  2. Juj nagyon király rész volt! :) Rendesen beleéltem magam ebbe a részbe :P Adok egy képzeletbeli pacsit Mira-nak hogy erre a napra összehozta őket! :D Várom a folytit :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! Mira bizony "jól végezte a dolgát"... :D
      Próbálok sietni vele! ♥

      Törlés
  3. Most olvastam végig meló közben az egész story-t és hát nem tudtam abba hagyni...(holnap lesz mit bepótolni a munkában)...de nagyon, nagyon jó!!!! Imádom a "feszültséget" Sora és Tae között! Alig várom a következő részt ;) Új olvasót (rajongót) szereztél ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűűű ennek nagyon örülök, ráadásul az egészet egyben olvastad végig. :D Köszönöm szépen! ♥

      Törlés
  4. Szia kb. Mikorra várható a kövi rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Holnap vagy pénteken érkezik. (a péntek valószínűbb)

      Törlés
    2. Oki köszönöm a választ. Már nagyon várom. Minden percben amikor nincs dolgom megnézem az oldalt hátha ki jött már.

      Törlés