– Taehyung –
Hasogató fejfájás ébreszt. Nyöszörögve
tapasztom a tenyeremet a homlokomra, bár az érintésem mit sem ér, a fejem
továbbra is szétrobbanni készül. Kevesebbet kellene innom, ez tény, de ittasan
valamiért sokkal szebbnek tűnik a világ, még ha ez másnap gyötrelemmel is jár.
Lassan nyitom ki a szemeimet, és a félhomályban hirtelen nem tudom, hogy
hol vagyok. Aztán rájövök, hogy az este ezen részéről már nincsenek emlékeim.
Ugyanis az alkohol nem csak szebbnek mutat mindent, de képes perceket vagy akár
órákat is eltűntetni az ember emlékezetéből. Utálom ezt az idegesítő
tudatlanságot.
Női
szoba. Erre hamar rájövök. Az édeskés illat és a túlzott rózsaszínes dekoráció
egyértelműen erre utal. És a szobának valószínűleg gazdája is van: valami
nőféle lehet, de hogy ki, arról fogalmam sincs. Az arcomat súrolgatva fordulok
át a másik oldalamra, hogy szemrevegyem a tegnap esti prédámat. A részeg énemet
elevenen fogom feldarabolni, ha nem egy szép példány mellett döntött. Olyan ez,
mint a szerencsejáték, ha jó a választás, nyertem. Ha pedig rossz... nos,
úgysem emlékszem rá.
Hosszú, festett vörös haj, csinos váll, vékony kar. Egyelőre ennyit látok
a lányból, akinek a kiléte még mindig homály számomra. Vajon mennyire üthettem
ki magam a tegnap este? A Park lánnyal való véletlen találka után menthetetlenül
kellett a pia.
Óvatosan mászok ki az ágyból, nehogy felköltsem az egyéjszakás
partneremet, majd összeszedve a ruháimat a földről, felöltözöm. Alkohol folt
színezi a nadrágomat és a pólómat is. A gönceimből és a kimerült, másnapos
testemből ítélve, eléggé őrült lehetett az éjszaka.
Átsétálok az ágy másik oldalára, majd félresimítva a lány haját,
szemreveszem az arcát. Pisze orr, vastag ajkak, hosszú szempillák. Egész helyes
teremtés. Hogy akadhatott rám? Éjszaka a csábító, vagy a sejtelmes énem jött
elő? Esetleg felfedte magát egy harmadik Taehyung is, akiről eddig még nem
tudok? Bárhogy is történt, ez a nő lett az est gyümölcse. És ahogy végignézek
rajta, önelégülten nyugtázom magamban, hogy a tegnapi sorsjétákban nyertes
vagyok.
Fekapom a telefonomat, és útközben a kabátomat is a vállamra dobom, majd
elhagyom a szobát. Ha szerencsém van, nem fog keresni ez a nőszemély, viszont
ha mégis hívna, kisujjból kirázom a lekoptató szövegemet. Ezerszer bevetettem
már, és mindig hatásos. Szuper volt az
éjszaka, de te is tudod, hogy egyszer minden elmúlik... hatás szünet... remélem még összefutunk. Az utóbbit
inkább csak annak mondom, aki jól reagál az első mondatra. Ha véletlenül úgy
adja a sors, hogy tényleg összefutok az illetővel, megjátszom, hogy nem
emlékszem rá, bár általában nem kell bevetnem a színészi játékomat, mert az
esetek túlnyomó többségében tényleg nem szoktam felismerni őket. Persze tudom,
hogy seggfej vagyok, és hogy mindez nem szép tőlem, de mindhiába, ha az
ösztöneim beindulnak, nem állhatok saját magam útjába.
Kilépve a kollégium udvarára, rápillantok a
telefonomra. Dél van, és kibaszott hideg. Ezzel persze a tegnapi alkoholtól
mámoros énem nem foglalkozott, mert képes voltam kiválasztani a legvékonyabb
kabátomat.
Három nem fogadott hívásom van, mind SeokJintől. Ha jól látom mindhárom
ma reggel érkezett, amikor én még az igazak álmát aludtam, most viszont nem
ártana visszahívnom az önjelölt anyámat, különben az első találkozásunkkor
leszedi a fejemet, és felakasztja az egyetem nevének felirata mellé.
– Élsz
még? – szól bele a srác a telefonba a lehető legkedvesebb módon, lekiabálva
a szörnyen másnapos valómat. Sérti a fülemet ez a kiélezett hang.
– Ja,
csak baszottul fáj a fejem.
– Hol
vagy?
– A kapmusz
déli szárnyában. Valami csajnál ébredtem – hozom tudtára, hogy megeméssze a
tényt, mire felérek a lakásunkba.
– Gyere
reggelizni, aztán jössz velem egyetemre. Eszedbe se jusson ellógni már az első
napon. Nincs túl sok kedvem egyedül szenvedni anatómián.
– Nyugi
anyu, megígértem, hogy ebben a félévben jó fiú leszek, és bejárok az óráimra.
– Akkor
told haza a segged – nyomja ki a telefont. Imádom a határtalan kedvességét.
Azt nem tagadom, hogy a zord viselkedés mögött egy aggódó barát áll, és azt
sem, hogy a kelleténél jobban megnehezítem a dolgát, és többször adok okot a
nyugtalanságra, de felengedhetne ebből a karót nyelt stílusból. Felnőtt férfi
vagyok, aki képes ésszerűen ítélkezni, és általában felelősségteljesen dönteni
bármilyen szituációban. Meg persze vízfolyásként hazudok, és sokszor még a
saját gondolataimnak sem hiszek.
– Szép
napot, életem egyetlen szerelme – nyitok be az ajtón. SeokJin ironikus
mosolyt von az arcára, majd feltűnően végigmér. Nincsen eltörve semmim, a
ruháim is aránylag rendben vannak, és ha jól emlékszem, az éjszaka folyamán
semmilyen értékemet nem vesztettem el. Tök jó állapotban vagyok, a fiú
tekintete mégis erősen bíráló.
– Olyan
szagot árasztassz, mint egy ócska kocsma – jegyzi meg.
– Te
is csodásan festesz ezen a napon – ülök le vele szemben az asztalhoz.
– Ne
is merészelj kényelmesen elhelyezkedni, amíg nem zuhanyoztál le, és nem hoztad
helyre magad. Úgy nézel ki, mint egy kicsavart mosogatórongy – tuszkol be
egyenesen a fürdőbe, majd kívülről rámzárja az ajtót.
– Utállak
– kiáltom.
Megszabadulok a ruházatomtól, majd megengedve
a vizet, beállok a zuhanyzóba, és engedem, hogy lefollyon rólam a tegnap este
szennye. Egyáltalán nem éreztem olyan szörnyen magam, mint ahogy SeokJin
beállított, de ha az ember előkelő családból való, akkor viselkedjen ehhez
mérten, és tartsa a ranghoz megfelelő szintet. Az a nevetséges, hogy én csak a
legendákból hallottam a puccos családok viselkedési etikettjéről, és amikor
tehetem, felrúgok minden előírást. Ezzel szemben SeokJin maga a törvénykönyv, a
megtestesült tökéletesség.
Egy
szál törölközőben lépek ki a fürdőből, aminek az ajtaját Jin idő közben
kizárta. Mégsem olyan elvetemült a srác, hogy fogvatartson a mosdóban, hiszen a
legroszabb esetben fel is jelenthetném érte.
– Na?
– nézek kérdő tekintettel a fiúra. – Így
már megfelel?
– Igen,
Taehyung. Tiszta vagy, és mondhatni friss.
– Köszi
a bókot, szívem – huppanok le az ebédlőasztalhoz.
– Egyél
– tol elém egy tányért, mellette pedig a reggeli gyógyszeradagomat. – És nézd meg ezt a videót – nyújtja át a
telefonját.
– Pornót
akarsz nézetni velem? – nevetek fel, amint meglátom az oldal nagybetűkkel
feltűntetett nevét.
– Ez
közel nem az, aminek tűnik. Figyelj.
Úgy teszek, ahogy SeokJin utasít, és a
képernyőre öszpontosítok. Amatőr videónak tűnik, kissé homályos, a kép is rezeg,
és a hang sem az igazi. Egy lány tűnik fel, aki fehérneműben táncol egy
asztalon. Nem értem, miért mutatja ezt Jin.
– Uncsi,
nincs benne semmi extra – mondom, visszaadva a telefont.
– Csak
nézd tovább.
A szememet forgatva folytatom az eseménytelen
videó szemrevételét. Bevallom, a lány tánca egészen dögös, ahogy a csípőjét
ringatja, közben végighúzva a kezét a mellei között. A hosszú, szinte derékig
érő barna haja hullámokban terül el a vállán, és a fehér bőre szinte ragyog a
felvételen. Fekete melltartót és tangát visel, ami pont eleget takar ahhoz,
hogy az ember kíváncsi legyen, mi van alatta. A kamera lencséje közelíteni kezd
az arca felé, miliméterről miliméterre haladva, egyre többet fed fel a lány
kilétéről, majd egy másodperccel később a fulladás környékez, amikor lesúlyt
rám a felismerés.
– Mi a
szar ez? – csapom le a telefont az asztalra.
– Fogalmam
sincs, Jimin töltötte fel – ránt vállat.
– Miért
van Sora ebben a videóban? – pillantok vissza a képernyőre. A lány szemei
egészen kábának tűnnek, az arca sápadt, mintha nem lenne tudatánál. – Részeg, sőt olyan mintha be lenne drogozva!
Hogy a picsában került össze Jiminnel és a bandájával?
– Egyelőre
én is csak annyit tudok, mint te. Próbáltam hívni Jimint, de nem vette fel –
magyarázza, de a szavai nem jutnak el a tudatomig. Csak hiányos öltözetben
táncoló lány képe van előttem, és próbálom kitalálni, hogy hogyan kerülhetett
ebbe az undorító helyzetbe.
– Hogy
lehet ennyire ostoba ez a lány? – tolom félre a tányért. A videó után
teljesen elment az étvágyam.
– Ez
már nem a te problémád – nyom egy pohár vizet a kezembe. Egyetlen korttyal
nyelem le az összes gyógyszeremet. Tényleg nem az én gondom, mégis őrülten
zavar Sorát ebben a kábult állapotban látni, ahogy néhány alattomos alak
szégyentelenül kihasználja a helyzetét. És még én vagyok a felelőtlen... – Azt viszont nem tudtam, hogy Jimin megint
ellened szegődött – folytatja SeokJin. – Azt hittem, hogy a korábbi nézeteltérést már rég megbeszéltétek.
– A
töpszli mindig féltékeny volt arra, hogy az én szavam többet ér, mint az övé.
Persze hogy a leggyengébb pillanatomban szúr hátba – fújom ki idegesen a
levegőt, felidézve, ahogy Jimin időről időre megpróbált keresztbetenni,
csakhogy mindeddig nem jött össze. Én meg voltam olyan kedves, hogy bevettem a
csapatomba, és barátomnak neveztem, még a sok szar után is, amit művelt.
– Próbálj
meg lenyugodni. Ez nem szabad téged befolyásoljon – teszi a kezét a
vállamra.
Nem befolyásolhat, ez való igaz. Ezerszer
fontosabb dolgom is van annál, mint hogy Során és a felelőtlen viselkedésén
aggódjak. Azon, ahogy hagyta magát Jimin irányításának egy buta bábujává válni,
most meg terjed róla ez a förtelmes videó, megpecsételve a lány megjelenését.
Hiába próbálom minden erőmmel kizárni a fejemből, az a néhány képkocka
újra és újra felelevenedik az elmémben. A hullámos haja, a fedetlen bőre, az
öntudatlan arca. Nem szabadna ennyi ember lássa így, ebben a formában, hiszen
ez a önfeledt, feltárulkozó, csupasz éne csakis az enyém lehet, senki másé.
Beleőrülök a gondolatba, hogy sok más ember is megtekintette ezt a videót, és
Sora olyan oldalát látták, amelyet csakis nekem tartogatott.
Órák
telnek el. Az anatómia előadás kellős közepén ülök, és próbálok jegyzetelni, de
rámtelepszik a paranoia, hogy a teremben levő emberek mind látták a lány
alsóneműben táncoló mivoltát, és egytől egyig elitélik, sőt olcsónak
könyvelik el.
Igyekszem a leckére koncentrálni, és magamba szippantani a tananyagot,
ha már az egyetemen kívül úgysem tanulok, de ebben a felkavart állapotomban
nehezen megy. Valamikor ez egyik szünetben SeokJin megelégeli a megszokottnál
is kábább énemet, és magamra hagy, ezért az épület falénak dőlve, egyedül
szívom el a cigimet. Egy csoport elsőéves tart a bejárat irányába, és
akaratlanul is meghallom a beszélgetésüket.
– Dugnád?
– kérdi az egyik srác nevetve.
– Kit?
– Tudod,
a videós csajt – emeli a telefonját a magasba, hogy a banda összes tagja
rálátást nyerhessen.
– Ja
hogy azt, még szép! Úgy megraknám, hogy egy hétig ágyban feküdne utána.
– Erre
az egyetemre jár a csaj?
– Aha,
valami Sora a neve.
Azonnal megindulok, és gondolkodás nélkül
kapom ki a telefont a fiú kezéből. Elvesztem az eszem, és a következő
pillanatban azt veszem észre, hogy a telefon a darabokban kever a földön.
– Haver,
mi a franc bajod van? – kérdi a srác, a kelleténél közelebb lépve hozzám.
– Nem
vagyok a havered – lököm félre. – És
ha mégegyszer meg mered nézni azt a videót, nem a telefonod fög törni, hanem a
kezed – ragadom meg a csuklóját, erősen megszorítva. A fiú arcára félelem
ül ki. – Ez rátok is vonatkozik! –
fordulok a többiekhez.
– Nyugi,
Taehyung – ejti ki a nevemet az egyik tag. Soha életemben nem láttam, és
meglep, hogy ismer. – Nem nézzük meg.
– És
nem is beszélünk róla – teszi hozzá a másik.
– Sajnáljuk,
hogy tiszteletlenek voltunk – hajol meg a harmadik, amit a többiek is
követnek.
– Pazar
– bököm ki. – Ne kerüljetek az orrom elé
– engedem e a srác kezét, majd szorgosan hajolgatva tűnnek el előlem.
Nem reagálhatok így minden egyes tényezőre,
ami Sorát is érinti, mert előbb utóbb eljut a hír az ő fülébe is, és messze nem
lenne jó, ha ismét reményeket fűzne hozzám, vagy a kettőnk kapcsolatához. Kim
Taehyung hősiesen megvédi Park Sorát a gonosz pletykáktól és az emberek bántó
szavaitól. Micsoda kedves tett tőlem... legalább ennyi, ha már tönkrevágtam a
lány érzelmi világát. Na meg a sajátomat is, de ez már mellékes.
Visszaballagok az előadóterembe, majd az utolsó sorba bevágódva, úgy
döntök, hogy ha már másra úgy sem vagyok jó, legalább kipihenem magam. Szépen,
egyenletesen elrendezem magam előtt a könyveimet, majd ezzel a lendülettel
ledöntöm a fejemet a padra, és engedem, hogy a professzor altatót árasztó
hangja álomba ringasson.
Jin
bökdösése ébreszt. A szememet súrolva nyújtózkodom szégyentelenül a teremben.
Ahogy látom odakint már korom sötét van. Szóval ennyi volt mára.
– NamJoon
meghívott egy sörre – nyomja a képembe a telefonját, hogy olvassam el a
képernyőn levő üzenetet.
from: Nam
5:40 pm
Gyertek sörözni köcsögök.
Az első kört én állom.
– Igazán
kedves – jegyzem meg, amint egy mozdulattal s táskámba söpröm a padon
szétszóródó könyveimet.
– Szoval
akkor...? – vár a tényleges reakciómra.
– Alap,
hogy megyünk. Ingyen sör.
Nem mintha nem engedhetném meg magamnak, hogy
kifizessem a saját italomat, egyszerűen az ingyen sör egy olyan meghívó, amit
lehetetlen visszautasítani. A legszebb baráti gesztus.
A bár, ahová járni szoktunk, nem valami
puccos. Egy romkocsma, ahol olcsó a sör és kedves a kiszolgálás. Egy ideje nem
kívánkozom semmilyen elegáns, előkelő helyre, ahol aztán kifogástalanul kell
viselkedni, és hatamas borravalót kell adni a pincéreknek. Jobban érzem magam
itt, ebben az otthonos kocsmában, ahol leihatom magam a földig is, mert a
bárosok másnap ugyanolyan mosollyal várnak vissza.
A
helyiség sarkában foglalunk helyet, és három sört rendelünk.
– Baszott
sok a melóm. Legalább tizen kértek áthelyezést, és csomó panasz is érkezett
– kezdi a mondandóját Joon. – Miért jön
rá mindenki a második félévben, hogy utálják a szobatársukat? Folyton az
igazgatót üldözöm, hogy aláírja a papírokat, aztán a szerelőt terrorizálom,
hogy kezdjen valamit a befagyott csövekkel. Hova megy az a sok pénz, amit a
családjaitok adományoznak az egyetemnek?
– Nem
láttad? Az igazgatónak új autója van – forgatom a szememet. – Biztos karácsonyra kapta, mert ügyes fiú
volt.
– Ezt
már jelenteni kellene – mondja NamJoon.
Megérkeznek a sörök, és azonnal belekortyolok
az elém letett üvegbe. A kesernyés íz átjárja a testemet.
– Csak
hogy az igazgató okos, és valamit valamiért alapon vásárolgat magának új
cuccokat – szólal meg Jin fölényes hangnemen. Máris tudom, hogy mi
következik.
– Ezt
hogy érted? – kérdi Joon.
– Egyesek
– néz rám szúrós szemmel –, már rég
repültek volna az egyetemről, ha nem vennék figyelmen kívül a diri
sikkasztását. Taehyung jóformán be sem jár az óráira.
– Ma
bent voltam – védekezek.
– Akkor
úgy mondom, hogy a mai napon kívül, általában kihagyja az óráit, ezért a
tanárok vizsgázni sem engedhetnék. Ha az igazgató kap néhány drága ajándékot,
Taehyung is boldogan ellóghatja az óráit, különösebb következmény nélkül –
fejezi be a mondatot SeokJin.
– Azt
azért ne felejtsd, hogy a vizsgákon nem kapok segítséget – sandítok a
srácra.
– Az
való igaz, hogy az agyad valami megmagyarázhatatlan módon rendkívül hamar
felfog bármilyen információt, ezért nem kell megerőltetned magad ahhoz, hogy jó
jegyeket kapj.
– Köszönöm
– nyugtázom.
– Azta
– csapja le az asztalra NamJoon a sörét. – Ti
tényleg olyanok vagytok, mint egy vén házaspár. Úgy szúrkálódtok, hogy az nekem
fáj, mégis barátok vagytok.
– Ezzel
a tökfejjel nőttem fel – lököm meg a vállammal SeokJint – Utálom a tökéletes képét, de nélküle sehol
sem lennék.
– Így
van, Taehyung. Valahogy én is így érzek irántad – lök vissza a fiú, mire
mindhárman nevetni kezdünk.
Jó érzés a barátaim társaságában lenni, és
végre felhőtlenül nevetni. SeokJin olyan mint egy szigorú anyuka, de ha
megerőlteti magát, jófej is tud lenni, NamJoon pedig marha vicces, és
lehetetlen kacagás nélkül végighallgatni a sztorijait. A sörök is fokozatosan
fogynak, és lassan megtelik az asztal az üres üvegekkel, amit egy aranyos
pincérlány igyekszik összeszedni. Felpakolja a tálcájára az üvegeket, majd
elsétálva mellettem, rám kacsint. Ő lesz a ma esti zsákmányom?
A hangulat
azonban pillanatok alatt lehül, ahogy megjelenik az cseppet sem kívánatos
személy, aki képes volt szemtelenül elterjeszteni egy videót egy ártatlan
lányról.
– Már
meg sem hívtok? – lép az asztal mellé Jimin, kezet fogva NanJoonnal. Ezután
Jin felé nyújtja a kezét, majd hozzám, én azonban nem vagyok hajlandó kezet
fogni ezzel a förtelmes alakkal.
– Jobban
teszed, ha elhúzol – förmedek rá.
– Taehyung!
– szól rám Jin, én azonban nem törődök vele. Továbbra is villámokat szóró
tekintettel nézek Jiminre.
– Mi
van, nem tetszett a videó? – hajol közelebb, aljas mosolyt húzva a képére.
– Undorító
vagy – ragadom meg a gallérját.
– Tudtom
szerint már nics semmi közöd a lányhoz. Azt teszek vele, amit akarok –
rántja el a kezemet, majd kiegyenesedve, megigazítja a haját. – Olyan videót csinálok róla, amilyent csak
akarok, sőt, akkor dugom meg, amikor kedvem tartja.
– Most
lett elegem belőled – pattanok fel, majd szó szerint átugorva Jinen, a
falnak lököm Jimint. – Töröld le azt a
kurva videót.
– Na
ne viccelj, hiszen még csak most kezd igazán elterjedni – röhög szembe. Hatalmas
pofonnal díjazom az arcát.
– Taehyung,
elég legyen! – nyúl utánam Jin.
– Kuss!
– üvöltöm, lerázva magamról a fiút. Visszafordulok Jiminhez. – Töröld le a videót, és tűntess el minden
egyes nyomot róla.
– Lehetetlen
dolgot kérsz – lök el magától. – Nem
áll szándékomban letörölni, még akkor sem, ha térdre esve könyörögsz, mert
végre van valamim, amivel jobb vagyok nálad, amivel a kezemben tarthatlak,
amivel egyszerűen megalázhatlak. Milyen nővel voltál együtt, Taehyung? Aki
szemérmesség nélkül, ribancként rázza magát egy szál tangában, már az egész
egyetem szeme láttára. Ott kaptalak el, ahol a legjobban fáj neked – bök rá
a mellkasomra. Elkapom a kezét, majd a következő pillanatban akkorát húzok be
neki, hogy sajogni kezd a kezem. Jimin sem marad tétova, ahogy visszanyeri az
egyensúlyát, és felébred a korábbi ütésemből, nekem ugrik. SeokJin, NamJoon, és
néhány idegen alak választanak szét minket. Jimin arcát két sötét folt is
csúfítja, de én sem maradtam érintetlen, a szám szélén érzem a vérem vasas
ízét.
– Elég
lesz – áll előmbe SeokJin. – Fejezd
be Taehyung, ne csinláj hülyeséget.
– Elég
lesz – ismételem szemrehányóan a szavait. – Persze, elég, de ha a te nődről kerülne ki ilyen videó – erősödik a
hangom – , ha Binnie-vel tette volna ezt
valaki, már rég megölted volna – lököm félre a barátomat, ismét Jiminre
támadva. Azonban épp hogy elérném az arcát, kezek fonódnak körém, könyörtelenül
visszarántva a felbőszült énemet.
– Nyugodj
már le, az isten szerelmére – tol ki SeokJin a bejáraton. – Ezzel semmit sem érsz el. Jimin jobban fog
utálni, és tényleg nem törli le a videót.
– Picsába
– ütöm az öklömet a kocsma falának. Rettentően fáj, de egyszerűen nem érdekel.
Jin megpróbál visszatartani, de képtelen elhúzni, addig ütöm a falat, amíg vér
lepi el az egész kezemet.
– Ez
mire volt jó? – kiált rám. A kezemre nézve, teljesen kitárom a tenyeremet.
Vastag cseppekben folyik végig a vér a bőrömön, és elhagyva a kezemet, a földre
hullik. El kell tűnnöm innen. Hátat fordítok a tett színhelyének, majd
bármilyen elköszönés nélkül elindulok az éjszakába. – Most meg hova a francba mész? – kiált utánam a barátom.
– Felakasztom
magam – mondom megvetően.
– Vigyázz
magadra, te agyalágyult – válaszol SeokJin. Milyen ironikus.
Bevágódok az első taxiba, majd az egyetemnél
szállok ki. Jóval több pénzt nyomok a sofőr kezébe, mint amit a taxióra mutat,
majd becsapom az autó ajtaját, és kábultan sétálok el. Érzem, ahogy az agyamat
ismét elönti a sötétség. Nem vagyok ura a testemnek, csak cél nélkül bandukolok, miközben a gondolataim lemerülnek az elmém legmélyebb pontjába,
oda, ahol Sorát őrzöm. Egy hatalmas vasajtó mögé rejtettem, hogy ne találhassak
rá, most mégis itt állok előtte, és keservesen kívánkozom utána. Bekopogtatok.
A hang kitölti az egész elmémet. Nem telik el sok idő, és a lány ajtót nyit.
Nagyokat pillogtatva nézek végig rajta, a vékony csuklóján, a kecses derekán, a
hófehér arcán és sőtét szemein, és rájövök, hogy ez nem képzelgés. Nem az
elmémben vagyok, ez a való élet, és Sora itt áll előttem.
Ezzazzz!!🤩🤩🤩
VálaszTörlésTae, édes drága ostoba Tae! A szerelmet nem lehet vasajtó mögé zárni, és ne is tedd! 🥰
Jimin megérdemelte amit kapott! Nagyon is! Jin tényleg olyan, mint ha Tae anyja lenne, de jó hogy van neki. Nagyon is!
Jajj, nem is tudok mit írni. Esküszöm a rész végére erősebben kezdett dobogni a szívem. Alig várom, hogy mi lesz abban a szobában.🤩🤩🥰 Naaaagyon izgalmas, és persze csúcsszuper!!!🤩🤩🥰 Lehetne minden nap csütörtök!🤣🤣😘😍
Szia!
TörlésÍgy a második évadra előjön minden karakter valódi személyisége, és még vannak hátra érdekes részletek...:)
Örülök hogy tetszett! A következő rész még izgalmasabb lesz egy olyan szempontból amire nem is számítanátok! :D
Basszus nemis tudom kit írhatnék, egyszerűen elvesztem a gondolataim közt. Kicsit sokkolt, kicsit ideges vagyok, és még mindig nem derült ki mit mond Sorának 😭 azt mondjuk jó volt olvasni, h senki más nem láthatta volna a lányt így, csakis ő, de Jimin rendesen keresztbe tett. Valamilyen szinten azért örülök h ilyen reakciót váltott ki belőle, persze erre számítani is lehetett. Nagyon kíváncsi vagyok mi fog történni a szobában. 🙄😍😏😁 Imádom alig várom a folytatást 😍💜💜
VálaszTörlésTudatosan húzom el a találkozást, hogy legyen minél izgalmasabb..:)) A történet során lesz még pár akadály a szereplők előtt, az már más kérdés hogy milyen módon jutnak keresztül rajtuk.
TörlésKöszönöm szépen a szép szavakat! ^^
Imádom😍😍😍😍😍
VálaszTörlés❤️❤️
TörlésElső megállapításom, hogy Taehyung elmehet a jó édes .... Ha annyira szerelmes (volt) Sora-ba, mi a frászért kell neki egyéjszakás csajokat hajkurászni? Nem tudott volna csak egy kicsit mérsékletet tartani?
VálaszTörlésA másik, hogy Jimin mehet utána ... Ennyire szemét legyen, mert ez csak egy versengés a részéről, igazándiból még titok, hogy mi történt közöttük. Tényleg ott szúrt, ahol a legjobban fáj a barátjának. Na de barát az ilyen? Amit kapott, megérdemelte, de halkan megsúgom, hogy basszus, gyere ide Jimin, majd leápolom a sérüléseidet :) Amennyire ellenszenves volt Jin az első évadban, mert folyamatosan beleszólt Taehyung életébe, most azért elég jól gondoskodik róla. Bizonyára eddig is így volt, csak nem voltunk vele teljesen tisztában.
Taehyung önpusztító életmódot folytat, gondolja, hogy ez jó lesz így? Azok az érzések nem múltak el Sora iránt, hiszen elég jól felhúzta magát a videón, hogy mindenki más láthatta a lányt abban az állapotban, alulöltözötten ... vagy vetkőzötten.
Jiminnek jár a hatalmas tasli :)
És most? Mégis mit szeretne Taehyung Sora szobájában? Megvigasztalni? Leszidni? Nekiesni? Meglátjuk.
A legegyszerűbb magyarázat az, hogy elnyomja magában az ürességet amit a lány hiánya okoz. Jimint pedig elküldöm hozzád, hátha kicsit megjavul, mert a mostani viselkedése... nem szép.
TörlésÉrthető hogy Jin ellenszenves volt, mindig szembeállt Taehyunggal, de valójában csak a legjobbat akarja neki, mert talán jobban ismeri őt, mint Taehyung saját magát.
Taehyungot nem a józan esze, inkább a szíve vonszolta Sorához, és hogy mi fog történni... az a következő részből kiderül. :D